Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-149

Íí9. országos ülés 1907 április 26-án, pénteken. 311 A másik irányadó tényező, t. képviselőház, az állam külkereskedelme. Ez azt igényli, hogy a fővárosból, valamint az ország számottévő kereskedelmi és ipari metropolisaiból a lehető legtöbb vonal épittessék ki az ország határára. Azt, hogy ily irányban kell a vonalakat kiépíteni, bővebben indokolnom felesleges. A helyes forgalmi politika azonban, t. ház, a vasúti vonalak irányainak megszabásával és kiépitésével még megoldottnak nem látszik. A szoros értelemben vett díjszabási politika az, a melyen ezen kérdés teljes megoldása nyugszik és a melyet épen ezen szempontból az államnak teljesen a kezében kell tartania. Ha már most azt keressük, t. ház, hogy a vasúti tarifák ezen díjszabási politika szempontjából mily alapon nyugvók legyenek, akkor nehéz dolog olyan alapelveket felállítanunk, a mely alapelvek a szállításban érdekelt összes tényezők megelégedését kivívják. E téren ugy e törekvéseiben mint czéljaiban két egymással merőben ellentétes érdekkörrel találkozunk. Az egyik a vasút érdekköre, a mely odairányul, hogy minél jobban gyümölcsöztesse a vasút építésébe fektetett tőkét, a második pedig a szállító közönségnek számtalan kívánságból álló sajátszerű felfogása. A szállitóközönségnek egyedüli vágya és egyedüli törekvése, hogy a szállítási dijak minél alacsonyabbak legyenek és hogy sokszor olyan szállítások is eszközölhetők legyenek épen a tarifák leszállítása által, a melyek különben lehetetlenek volnának. Ezen irányzat folyományaként jelentkezik azután, t. ház, szerény nézetem szerint, az a téves felfogás, a mely ma már általában elterjedt és a mely a tarifáknak az áruk áralakulására mindenképen döntő befolyást tulajdonit. A szállitóközönségnek ezen törekvése jogosult ugyan, azonban az a szerep, a melyet e tekintetben épen a tarifáknak tulajdonítanak, nem áll meg a maga teljességében és nem áll ugy, a mint azt azoknak tulajdonítják. Könnyű volna számszerűen is bizonyítani azt, hogy sokszor egy ügylet összértékében a szállítási díjnak csak alárendelt szerep jut és csak a látszat szól a mellett, hogy a szállítási dijaktól függ az ügylet létrejöttének lehetősége. Elég talán e tekintetben, hogy csak a legfontosabbat említsem, a mely a szállítási dijakon messze felül áll befolyás tekintetében, a termelési viszonyok és a világverseny által okozott helyzet. Ezzel, vagyis a szálfitóközönség kívánságaival és törekvéseivel szemben áll a vasutak törekvése, a mely természetesen arra irányul, hogy a vasúti építésbe fektetett tőke mennél jobban gyümölcsöztessék. Ez a törekvés magas tarifákat tételez fel, természetesen azonban miután az állam vasú takről van szó, a közgazdasági érdek teljes kielégítését helyezi előtérbe. Magánvasutaknál azonban a közgazdasági érdek, KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. IX. KÖTET. kielégítésére czélzó ez a törekvés legtöbbször háttérbe szorul. Ha tehát mindkét álláspontnak helyességét bizonyos tekintetben elismerjük, kérdés az, milyen tarifák létesíttessenek ? Oly díjszabásokat alkossunk, a melyek ezen két rendbeli érdek teljes kiegyenlítését czélozzák, az exportot lehetségessé teszik; a belföldön azonban a súlyt arra fektessük, hogy az államvasutakba fektetett építési tőke kellőleg gyümölcsöztessék. A vasutak e tekintetben a helyes középutat sohasem érik el. A dijtételek megállapításánál sohasem mennek el addig a határig, a meddig pénzügyi érdekeik veszélyeztetése nélkül bátran elmehetnének és viszont nem hagyják el azt a határt, a melyet közérdekből gyakran el kellene hagyniok. Mindezek a hibák, t. képviselőház, sok európai államban megvannak, azonban annyira sehol sem, mint nálunk. Megvan t. i. mindenütt az a szerv, mely ezeknek a kérdéseknek helyes megoldására törekszik. Nálunk, a mint a költségvetés államvasuti tételénél volt alkalmam kimutatni, a magyar kir. államvasutak igazgatósága egy óriási lomha tömeg, (Ugy van !) a mely tarifális kérdésekkel vajmi keveset foglalkozik. Épen az utóbbi időben a kereskedelemügyi miniszter ur szükségesnek tartotta a tarifális kérdésekkel bővebben foglalkozni, a refakcziák revideálását elrendelni, mindeddig azonban nem jelent meg rendelet, a mely a refakczíák revideálásáról, illetőleg uj refakcziákról intézkednék. Szterényi József államtitkár: Április lén megjelent. Somogyi Aladár : Az csak áprilisi tréfa lehet! (Zaj. Elnök csenget.) Elkerülhetetlenül szükséges minálunk, hogy az: állam vasúti igazgatóságnak szuverenitását letörjük, hogy oly szerv lépjen helyébe, mely ezekkel a kérdésekkel behatóan foglalkozik. Elismerem, hogy a kereskedelemügyi kormány a legnagyobb buzgalommal és lelkiismeretességgel igyekszik ezen kérdést megoldani, azonban óriási elfoglaltsága, sokoldalú tevékenysége mellett ez csak nagyon sok idő múlva lesz lehetséges, és épen azért szükségesnek tartom, hogy ugy, a mint az a külföldi államokban mindenütt megvan, minálunk is egy közlekedésügyi minisztérium állittassék fel. T. ház ! Ezen törvényjavaslatot, a mely beruházásokat czéloz és a bajokat legalább pillanatnyilag igyekszik megszüntetni, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, annál is inkább, mert a bajok a magyar királyi államvasutaknál már oly mérvet öltöttek, hogy ha azok most legalább pillanatnyilag orvosolva nem lesznek, óriási katasztrófa származhatik. A ki figyelemmel kiséri az államvasutaknál uralkodó viszonyokat, tudja csak mérlegelni azt a megdöbbentő könnyelműséget, a melyet az eddigi kormányok az államvasutakkal szemben tanúsítottak. Az államvasutakkal rablógazdálkodást folytattak, beruházásokat, selejtezéseket jóformán