Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-162

162. országos ülés 1907 május 28-án, kedden. 335 mekei a szülők kivándorlása esetén itt vissza­tartassanak és igy a kiskorú gyermek szülőitől mintegy elszakittassék. Ez néimképen ellentétben áll a törvény 43. és 46. §-ával, mert ott nincs felsorolva ez az ok olyan ok gyanánt, a mely mellett a kiskorú cseléd egy hónapi felmondás­sal vagy felmondás nélkül a szolgálatból el­távozhatnék, igy tehát a törvény rendelkezése és ezen intézkedés közt bizonyos anomália állana fenn, a melyen csak ugy lehetne segíteni, ha a 43. vagy 46. §-ba pótintézkedésképen mint elme­neteli okot fel fogjuk venni ezt az okot is, hogy a kiskorú cseléd jogosítva legyen felmondás mellett vagy nélkül a helyét elhagyni akkor is, ha szülői kivándorolnak. Kérem mindkét módosításomnak szíves el­fogadását. Elnök : Ki következik ? Várady Károly jegyző : Nagy Sándor! Nagy Sándor: T. ház! Már az értekezleten voltam bátor arra, rámutatni, — most a ház szí­ves figyelmét vagyok bátor erre felhívni, — hogy nézetem szerint aggályos egy magánjogi szolgá­lati szerződésnek olyképen való biztosítása, hogy a szolgálati idő tartama alatt, — habár, mint tudom, az értekezlet elhatározta, hogy a szol­gálati időt egy évre fixirozza •— még ezen egy esztendő alatt is útlevél ki nem adható, vagyis a költözködés szabadsága korlátoztatik. Ez a törvény a magánjogi konzekvencziá­kon kivül a jogban szokatlan módon biztosítja a magánjogi szerződéseket. Az 57. §-ban bün­tetőjogi szankcziót ad, a 17. §-ban preventív rendőri intézkedéssel biztosit egy magánjogi szerződést. Az 57. §. szól nevezetesen arról, hogy van-e egy mezőgazda-sági munkásnak sztrájk­joga. Erről igenis lehet nagyon vitatkozni. Én nem mondom ki, hogy van, legalább olyan mér­tékben, mint más ágban, mert hisz ott az egész nemzeti termelés eredménye forog koczkán; de már azt hiszem, hogy a javaslatnak a legerő­sebb érveléssel megostromolható része épen az 5. §-nak ez a rendelkezése. Ugyanis azok az érvek, a melyek tömeges munkamegszüntetés esetén, sztrájk esetén, kivé­teles intézkedések mellett szólanak, ebben az esetben fenn nem forognak. Sztrájk esetén az a veszedelem van, hogy a tömeges munka­megszüntetés következménye az lesz, hogy nemcsak a mezőgazdaság, hanem az egész nemzeti termelés tönkremegy, annak az ered­ménye tétetik koczkára. De ha a cseléd út­levelet kér, — a mi nem fog tömegesen elő­fordulni, ugy mint a munkamegszüntetés — ezt az 1757: XXVI. t.-czikkben már biztosí­tott költözködési szabadságnak, habár időleges konfiskálásával, megtagadni, nézetem szerint nem helyes és elfogadhatatlan. (Helyeslés a középen.) Mezőfi Vilmos: Ez a 48-as álláspont! Nagy Sándor: Én nem szeretek jelszavak­kal dobálózni, de erre ki merem mondani, hogy ez tényleg ellenkezik a függetlenségi pártnak tradicziójával. Mezőssy Béla: Ez egyszerűen nem igaz! (Egy hang balfelöl: A kivándorlási szabadságot propagálja!) Nagy Sándor : Nem akarja senki a kiván­dorlási szabadságot — mint itt valaki szives volt közbeszólni — előmozdítani, sőt ellenkező­leg, mindnyájunknak az a törekvése, hogy ezen a földön maradjon meg minden magyar állam­polgár. De hiszen ezáltal eredményt ugy sem fogunk elérni, és méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ez a gazdának érdekét sem szol­gálja, imjjolitikus, czélszerűtlen intézkedés, mert hiszen a gazdának abból a cselédből, a kit ilyen módon erőszakkal tart vissza, ugy sem lesz haszna. Én azt hiszem, minden gazda tisztában van azzal, hogy a maga vagyonát, gazdaságát, gazda­sági rendjének fentartását olyan cselédre, a kit erőszakkal kell visszatartani, nem bizhatja rá, Am méltóztassék törvényt hozni arról, hogy a ki oly magánjogi szerződést köt, a mely sze­mélyes szolgálatok teljesítésével jár. annak nem szabad kimenni addig, mig nem tesz eleget köte­lezettségének. De hogy inczidentaliter épen a munkásosztályra mondjuk ki a magánjogi szerző­désnek ilyen, a jogban teljesen szokatlan, ugy a jogtudomány, mint a szocziológia által elitélt módon való biztosítását, ez szerintem helytelen és igazságtalan. Ha olyan rendelkezések vannak a törvényben, a melyekkel a cselédnek polgári és természetes jogait biztosítjuk, a melyekkel a gazdának jogait biztosítjuk, ez helyes, ezt elfo­gadja az ember szívesen, hiszen a javaslatnak a czélja az, hogy ugy a gazdának, mint a cseléd­nek az érdekei kielégíttessenek. De ez a rendel­kezés nem elégíti ki a gazda, érdekeit, ellenben a cselédnek természetes és polgári jogait a leg­nagyobb mértékben sérti, a nélkül, hogy valami haszonnal járna akár a gazdára, akár a cselédre. Nem találom praktikusnak, hogy ilyen, izgatásra igazán alkalmas rendelkezést beve­gyünk, a melyre nézve tényleg el lehet mondani, legalább sokaknak a nézete az, hogy nem felel meg sem a szocziológia, sem a jogtudomány tanításának. Indítványozom tehát az 5. §-hoz azt a módosítást, hogy az utolsó bekezdés töröltessék. (Helyeslés a középen. Zaj.) Csitáry Béla: Tönkreteszszük vele a gazdát! Elnök: Ki következik? Darányi Ferencz jegyző: Petrogalli Oszkár! Petrogalli Oszkár: T. képviselőház! Nem tehetem magamévá Nagy Sándor t. képviselő­társamnak azon álláspontját, hogy a kivándor­lási tilalomnak bizonyos szűk korlátok közt e szakaszban nyert megállajntása akár a jogtudo­mány szabályaival, akár a függetlenségi párt I tradiczióival ellenkeznék. A nemzeti termelés

Next

/
Thumbnails
Contents