Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-161

324 161. országos ülés 1907 május 27-én, hétfőn. Ellenben kulturális, humanisztikus szempontból, de meg a gazda és a cseléd közti béke szempontjából igen veszedelmes intézkedésnek találom azt, — és ezt ne méltóztassék pártszempontból vagy pártkérdés szempontjából felfogni — hogy kodifikáljuk a testi bántalmazás jogát a 18. évig terjedő cseléddel szemben; mert a 40. §-ra való ez a hivatkozás egyenesen kodifikácziója a testi bántalmazás jogának. A milyen mértékben és arányban találkoznak jó és rossz cselédek, ugyanolyan mértékben és arányban találkoznak jó és rossz gazdák is. Ha már most egy törvényt viszünk bele a gazda és cseléd közötti életviszonyokba, a mely törvény kodifikálja a testi bántalmazás jogát, akkor a gazdáknak azon részére nézve, a melyről mindenki megengedi, hogy léteznek, a kik kegyetlen természetűek, a kik az önfegyelmezéssel és az önmegtartóztatással már a kellő műveltség hiányánál fogva sem rendelkeznek, igazán nem túloznak azok, a kik kisebb bajnak képzelik annak következményét, ha ez nincs a törvényben, és azután rámutatnak arra, hogy bizony a jobbágyvilágban létezett állapotok állhatnak ismét r elő a gazda és a cseléd közötti relácziókban. Én tehát a legteljesebb mértékben ellenzem a törvényjavaslat 3. §-ának ezen előttünk fekvő szövegében való elfogadását és felhivom az igen t. képviselőház figyelmét elsősorban is arra, hogy ha már el is méltóztatnának fogadni a javaslat 3. szakaszát mai szövegezésében, legalább az utolsó bekezdés végén a 46. §-ra való zárjelben lévő hivatkozást méltóztassék mellőzni. Mert mi ennek az értelme ? A 46. §. arról szól, hogy a cseléd a szolgálatot felmondás nélkül mikor hagyhatja el és benne van a 46. §-ban az is, hogy a 18 éven felüli cseléd testi bántalmaztatása esetén szolgálatát, gazdáját ott hagyhatja, vagyis a kérdés magánjogi relácziójában az a cseléd mégis, hogy ugy mondjam, elégtételt kap és elégtételt szerezhet testi bántalmaz tatása esetén. Ha tehát — a mit én el nem fogadok — a t. ház bölcsesége ugy találná helyesnek, hogy a gazda házi fegyelmi joga a 3. §. szövegében korlát nélkül meghagyassák, akkor is ezen 46. §-ra való hivatkozás mellőzését kérem, mert hadd legyen meg annak a 18 éven aluli cselédnek, illetőleg apjának vagy gyámjának — az az apa vagy gyám bizonyára nem fog könynyelmüen és ok nélkül intézkedni — legalább az a joga, hogy ha büntető utón nem szerezhet magának és gyermekének elégtételt, legalább magánjogi téren, vagyonjogi téren, a szerződés felbontásának területén szerezze meg gyermekének és önmagának azt az elégtételt, hogy olyan esetekben, a midőn talán rendszeresen, talán mindennap és talán ok nélkül is ütik a gyermeket, azt elvihessék az ilyen gazda uralma alól, mert feltehető, hogy az a szülő vagy gyám nem fog ezen jogával élni, hacsak különös oka nem lesz rá. Ha tehát a 46. §-ra való hivatkozást ki méltóztatik hagyni, s azután a 46. §-nál megfelelő módon szövegezzük a javaslatot, — hogy t. i. a kiskorúak esetleg otthagyhatják a szolgálatot bántalmazások esetén, (Mozgás balfelöl.) természetesen a gyám vagy apa kezdeményezésével — akkor mindenesetre enyhülni fog ezen szakasznak minden következménye. Bátor voltam rámutatni, hogy téves alapból indulnak ki azon t. képviselőtársaim, a kik azt mondják, hogy a házi fegyelem el sem képzel: hető esetleges — természetesen mindenki csak maga magát tartja szem előtt — testi bántalmazás nélkül. Ismétlem, hogy a házi fegyelem joga, ha más gyakorolja, mint a szülő vagy a szülőt helyettesítő gyám, mindig egy kiterjesztett jogkört képez- így terjesztették ki külön törvények és szokások ezt az iparos munkaadókra is; itt is kiterjesztett jogkör alapján adjuk meg a gazdának azt a jogot, a mely őt e jog eredeti természeténél fogva meg nem illeti, különösen nem illeti meg most, midőn a miniszter ur is elismeri a törvényjavaslat indokolásában, hogy a gazda és a cseléd mai viszonya semmitől sem áll távolabb, mint a patriarchális viszonytól, tehát az a házi fegyelem a mely a családfőt illeti meg a családdal szemben, még jogfilozófiai szempontból sem volna itt érvényesíthető. De ha már ráruházzuk a gazdára a fegyelmi jogot, jogunk van azt korlátolt mértékben ráruházni; mi szabhatjuk meg, hogy r mennyit adunk neki ezen házi fegyelmi jogból. És miután a büntetőtörvénynek egyik rendelkezése szerint a családfő által gyakorlandó házi fegyelem ugy értelmezendő, hogy még a testi bántalmazás büntetlenségét is biztositja, de nem terjed ki a súlyos testi sértésre és erre nézve még ez a törvény sem mutat fel korlátokat, tehát ha méltóztatik azon meggyőződésen lenni, hogy a gazdának a gazdálkodás és a rend fentartása szempontjából a házi fegyelmi jogra szüksége van, ám méltóztassék azt megszavazni, de méltóztassék korlátozottan rábízni a gazdára ezt a jogot. Ezért javaslom, hogy a 3. §. utolsó bekezdéséhez a következő toldás tétessék (olvassa) : »azonban a gazda vagy megbízottja a cseléd testi bántalmazására jogosítva nincs.« Továbbá javaslom, hogy a 46. §-ra való hivatkozás kitöröltessék. Nem találhatják még azok sem, a kik a házi fegyelem gyakorlását a gazdasági rend szempontjából fontosnak ítélik, veszedelmesnek ezen módosításomat, mert hiszen a könnyű testi sértés és a becsületsértés magánindítványra üldözendő cselekmények, minélfogva a szülő vagy gyám hozzájárulása szükséges az indítványhoz. E mellett egész nyugodtan bizhatjuk ezt a biró belátására, a ki a körülmények mérlegelésével sohasem fog egy gazdát elitélni azért,