Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-161

161. országos ülés 1907 május 11-én, hétfőn. 321 déseihez, tegnap alkalmat vettem ' magamnak, lementem az én kerületembe, a hol öt uradalom cselédsége van együtt; volt alkalmam velük beszélgetni és megkérdezni őket, mi a véleményük erről a paragrafusról. Ok egyhangúlag azt mondták, hogy igenis, örülnének annak, ha a gyermekmunkát megszüntetnék, ha ezt a korhatárt kitolnák, azon okból, mert — mint elmondták — igenis nehéz munkát végez sok esetben az a csenevész, fejletlen gyermek, különösen mikor az ökröt vezeti. Azt mondták, hogy ez nagy, nehéz munka és hogy az uradalmakban a gyermek pihenési idejét ép oly szűkre szabják, mint a felnőtt béresnek, kanásznak, gulyásnak munkaidejét. (Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőház! Ehhez a szakaszhoz egy tiszteletteljes módosításom van. Ez a szakasz mondja ki ugyanis azt, hogy a kiskorú cseléd 18 éves koráig a gazda házi fegyelme alatt áü. Engem azonban Gaal Gaszton t. képviselőtársam felszólalása nem győzött meg arról, hogy ez oly végtelenül fontos, szükséges intézkedés lenne. Nem győzött meg az az érve sem, hogy már csak azért is szükséges, hogy a gazda házi fegyelme alá kerüljön 18 éves koráig az a cseléd, mert a büntetó'törvénykönyv egyenesen büntetlenséget biztosit neki. Nem győzött meg azért, mert hogy a hivatásos biró bíráskodása helyett az a béres vagy az a gulyás vagy kanász ütlegelhesse azt a gyereket, ha valamit helytelenül tesz: ezt ón elfogadhatónak nem tartom. Hanem azt tartom emberségesnek, hogy ne adjunk idegen embernek fegyelmi jogot egy olyan gyermek felett, a ki szerződéssel kötelezte magát, hogy valami munkát végez, a ki mint egyenrangú, egyenjogú szerződő fél áll szemben a munkaadóval, a kinek, akármilyen kicsi, kiskorú, fejletlen is, ugyanannyi joga van, mint annak a 30—40 éves munkásnak, mert ép ugy idegen emberrel áll szemben és ép ugy saját munkájával szerzi keserves megélhetését, Én tehát azt javasolom, hogy a harmadik paragrafus negyedik bekezdése hagyassák ki teljesen. Ha az a gyermek valami helytelenséget követ el, akkor a gazda e paragrafus nélkül is meg fogja inteni és talán tisztességes határok közt meg is fogja ütlegelni. De egyenesen jogot adni arra, hogy megverhesse, — szíveskedjenek elolvasni a 46. §-t, a mely azt mondja, hogy 18 éven felüli cselédet ütlegelni nem szabad, és e szerint tehát a 18 éven alulit szabad — ezt helyesnek nem tartom. Az 1876. évi XIII. t.-cz. a házi fegyelmet kiterjesztette egészen a cselédekre, azaz nem állapított meg korhatárt. Mi humánusabbak akarunk lenni, azt mondjuk: a 18-ik év a korhatár. De már a modern pedagógia kimondta, hogy már az iskolában sem szabad botbüntetést alkalmazni. Ha az iskolának, a tanítónak, az oktatónak, igazgatónak, a ki oktatja, tanítja a gyermeket, nem szabad a gyermeket ütlegelnie, nézetem szerint annál keKÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. IX. KÖTET. vésbbé adhatjuk meg ezt a jogot az egyenjogú szerződő félnek, a munkaadó gazdának azzal a 12—13 éves cseléddel szemben, a ki ugyanazon jogot kell hogy élvezze a javaslat szerint, mint bármely felnőtt mezőgazdasági cseléd. Tiszteletteljes indítványom így hangzik (olvassa) : »Az első bekezdés első sorának e szava helyébe »12«, tétessék »15«; a második bekezdésben e szó helyébe »12«, tétessék »15«; a harmadik bekezdésben e szó helyébe »12«, tótessék »15«; az utolsó bekezdés hagyassák ki.« Darányi Ferencz jegyző: Nagy György! Nagy György: T. képviselőház! A 3. §. utolsó bekezdéséhez lenne egy módosításom. Ez az utolsó bekezdés a következőképen rendelkezik (olvassa): »A kiskorú cseléd 18 éves koráig a gazda házi fegyelme alatt áll.« Ha a házi fegyelmet ugy értelmezzük, hogy a gazdának nemcsak joga, hanem kötelessége is a gondjára bizott cseléd érdekét megóvni, hogy ha ugy értelmezzük, hogy a gazda kiskorú cselédjének erkölcsét megvédi, ha kell, cselédjét jóindulatulag megdorgálja, ebben az esetben szives készséggel hozzájárulok a szakasz ezen rendelkezéséhez. De tételes törvényeinkben sehol sincs preczizirozva, sehol sincs megállapítva az, hogy a házi fegyelem jogköre meddig terjed. Tételes intézkedéseink vannak a házi fegyelemre vonatkozólag az 1877: XX. t.-czikkben, a melynek 10. §-a szerint a szülő, illetve szülő hiányában a gyám a házi fegyelem jogával bir a kiskorú felett. Van intézkedés az 1876 : XIII. t.-czikkben, a jelenleg érvényben lévő cselédtörvényben is, nevezetesen annak 2. és 45. §-aiban és van intézkedés az 1884 : XVII. t.-czikk 66. §-ában, a mely az iparost jogosítja fel a házi fegyelmi jog gyakorlásával kiskorú tanonczával szemben. Nem tudták azonban megállapítani tételes törvényeink, hogy ennek a jognak gyakorlása meddig terjed, mily keretek között mozoghat. Van azután egy szerencsétlen törvényünk, a melynek novellálását már kis gyermek korom óta örökké hallottam, eddig azonban még e téren semmi alkotást nem láttam: a büntető törvény könyv, az 1878 : V. t.-czikk, a melynek igen sok intézkedése még a középkornak is szégyenére válnék. A büntetőtörvénykönyvnek 313, §-a következőkép rendelkezik (olvassa): »A házi fegyelemre jogosított személy által annak gyakorlatában elkövetett könnyű testi sértés miatt büntetésnek nincs helye.« Hogy pedig a könnyű testi sértés alatt mit kell érteni, azt a büntetőtörvénykönyv 301. §-a határozza meg, kimondván, hogy (olvassa): »A ki másnak testét szándékosan, de ölési szándék nélkül bántalmazza, vagy egészségét sérti, ha az ez által okozott sérülés, betegség vagy elmekór nyolcz napon 41