Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-161

322 161. országos ülés 1907 május 27-én, hétfőn. belül gyógyítható volt, az illető könnyű testi sértés vétségét követte el.« Nem tudom, hogyan lehet összhangzásba most hozni a büntetőtörvénykönyvnek ezen rendelkezését a házi fegyelmi jog gyakorlásával, illetve az 1877: XX. t.-czikk 10. §-ának azon rendelkezésével, a mely kimondja, hogy a házi fegyelmi jog a kiskorú egészségére ártalmatlan módon gyakorlandó.. A büntetőtörvénykönyv ennek homlokegyenest ellenkezőjét mondja ki, mert mikor megállapítja, hogy a testi sértés épen az egészséget veszélyezteti, a testi épség megsértését involválja, ugyanakkor a másik szakaszban büntetlenséget biztosit ezen bűncselekmény elkövetőjének. Hallottam azt az ellenvetést is felhozni épen bírói részről, vitatkozva mindenütt e felett, ezen szakasz rendelkezései felett, hogy a bíró nem köteles szigorúan ragaszkodni ezen szakaszhoz s nem köteles minden tettleges sértést, minden elkövetett testi sértést, egészségrongálást büntetlenül hagyni, mert minig szigorúan értelmezheti azt, hogy az a sértés a házi jog, a fegyelmi jog gyakorlása keretében követtetett-e el. Ezt a felfogást én visszautasítom, mert épen a gyakorlati élet tanított meg engem arra, hogy az a bíró nem vizsgálja, sőt nem is vizsgálhatja, hogy hol van a határ, hogy a gazda mikor jár el fegyelmi jogának gyakorlásában. Mihelyt valaki nekem meg tudja jelölni azt a határt, a hol megszűnik a gazda fegyelmi hatásköre, a hol tehát túllépve azt, a gazda büntethető lesz testi sértés vétsége czimén, abban az esetben én készséggel elfogadom ennek a határnak a megállapítását és indítványomat is a szerint módosítom. De a míg ennek a határnak megállajűtását nem látom, addig a gyakorlati életre hivatkozom, a hol minden egyes esetben, annak konstatálása után, hogy a vádlott a gazda, a vádló pedig a cseléd, mindig egyszerűen megszüntették az eljárást. Épen ezért indítványozom, hogy ezen szakasz utolsó bekezdéséhez pótlólag a következők tétessenek (olvassa): » A házi fegyelem gyakorlatában elkövetett testi sértés miatt a sértett fél indítványára bűnvádi eljárásnak van helye.« Nem tartalmaz ez alaki szempontból sem különlegességet, nem lehet azt felvetni, hogy a cselédtörvénybe büntetőjogi rendelkezést nem lehet bevenni, mert hiszen épen mi alkottunk • erre preczedenst az iparfejlesztési törvénynél, a lopásra vonatkozólag egészen uj definicziót állapítottunk meg, de nem lehet kifog ellen a • rendelkezés- ellen senkinek sem, mert nem képzelek embert, a ki felemelt fejjel vitatni merné azt a jogot, ;hogy embertársának testét szándékosan, bár ölési szándék nélkül bántalmazhatja vagy pedig egy vele szerződésben lévő szerződő, fél egészségét büntetlenül megrongálhatja. Én nem hiszem, hogy lenne Magyarországon gazda, gazda a szó nemes, igazi értelmében, a ki «zt a rendelkezést ne fogadná el, mert hiszen a gyakorlati élet bizonyítja épen azt, hogy nagyon rossz gazda és nagyon szívtelen ember az, a ki fegyelmi jogát ugy gyakorolja, hogy azáltal embertársának testi épségét, egészségét rongálja meg. Tisztelettel kérem a t. házat, hogy ezt az indítványomat elfogadni és a 3. §. utolsó bekezdését ehhez képest szövegezni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Ki következik? Várady Károly jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor: T. ház! A törvényjavaslat 3. §-a intézkedik arról, hogy 12 éven felüli és 18 éven aluli kiskorúak cselédnek felfogadhatók, a szerződés velük megköthető, de elmulasztja azt az intézkedést, a mely az ilyen serdületlen gyermekekre nézve feltétlenül kell hogy törvénybe iktattassák, elfelejt gondoskodni arról, hogy az ilyen gyermekkorban lévő cselédek milyen munkára alkalmazhatók. Nevezetesen azt hiszem, kétségtelen mindenki előtt, hogy az ilyen serdületlen, gyermekkorban lévő cselédek nem alkalmazhatók minden olyan munkára, mint a felnőttek, és hogy vannak olyan erősebb testi fejlettséget igénylő munkák, a melyeket az ilyen kiskorú gyermekek el nem láthatnak. A régi cselédtörvény 31. §-ában gondoskodott is a serdületlen gyermekek ezen védelméről, a mennyiben a régi cselédtörvény 31. §-a következőképen szól (olvassa) : »Tanköteles gyermekeknél a fentebbieken kivül különösen köteles a gazda felügyelni arra, hogy azok olyan időben és olyan munkanemekre ne alkalmaztassanak, melyek a gyermek-cseléd testi kifejlődését és növését akadályoznák vagy veszélyeztetnék.« Nem tudom azokat az okokat, a melyek ezen intézkedést feleslegessé tennék, és épen azért körülbelül a 31. §. szövegével megegyező ujabb pont bevételét javaslom a 3. §-hoz a következő szövegben: Hammersberg László: A 23. §-han van! Pető Sándor: Az általában szól a cselédek testi épségének és egészségének védelméről, de nem a különös gondosságot igénylő gyermekcselédről. Javaslom tehát, hogy méltóztassék uj pontként a 3. §-hoz a következőt felvenni (olvassa): »Köteles a gazda felügyelni, hogy a gyermekcselédek oly időben és olyan munkanemre alkalmaztassanak, a melyek a testi fejlődést, egészséget, iskoláztatást akadályoznák vagy veszélyeztetnék. « Az iskoláztatás kérdésének a szövegbe való bevétele azért fontos, mert méltóztatik tudni, hogy a törvény a 12—15 éves gyermekeknek ismétlőiskolába való járatását teszi kötelezővé. Ily módon tehát szükséges, hogy ebbe a törvénybe, épen ugy, mint a régi cselédtörvényben is benne van, — mellesleg megjegyezve, e törvény egy másik intézkedése hasonló czélzattal ki-