Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-148

1Í8. országos ülés 1907 április 25-én, csütörtökön. 25 pontjára nézve kellett megállapítani egy bizonyos fokozatosságot. (Helyeslés.) Elnök ". Ki következik ? (Derültség. Felkiáltások : Még nem fejezte he! Halljuk! Halljuk!) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! Szivesen bevégzem, (Élénk felkiáltások : Halljuk ! Halljuk !) annál is inkább, mert egészségi állapotom sem igen engedi meg, hogy bosszú ideig álljak; másrészt, szokásom szerint, ba a részletekről lesz szó. fel fogom kérni érdemes első munkatársamat, Szterényi államtitkár urat, (Éljenzés.) bogy szólaljon fel nevemben és helyettem. Végezetül azzal a kéréssel fordulok a t. házhoz most, a mikor egy munkatörvényj avaslatot terjesztettem be, hogy dolgozzunk, uraim ! — mert a becsületes munka fogja elérni azt, hogy édes hazánk boldog lesz, jólétben lesz és független lesz. (Hosszas, élénk helyeslés, éljenzés és taps. Élénk felkiáltások : Éljen Kossuth !) Raisz Aladár jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos : T. képviselőház ! A kereskedelemügyi miniszter urnak kimeritő és az egész törvényjavaslatot megvilágitó felszólalása után, azt hiszem, nem szükséges a javaslattal bővebben foglalkoznom ; csupán annak óhajtok pártom megbizásából rövid szavakkal kifejezést adni, bogy pártunk az előterjesztett törvényjavaslathoz készséggel járul hozzá. (Helyeslés.) A t. miniszter ur szavai meggyőztek arról, hogy ez a hozzájárulás teljesen megokolt, mert azok a szükségletek, a melyek az ezen törvényjavaslatban igénybe vett hiteleszközökkel fedeztetnek, nemcsak szükségesek, nemcsak hasznosak, hanem egyenesen nélkülözhetetlenek, (ügy van!) Az államvasutak forgalma, üzemképességének fentartása e kiadások megtételét feltétlenül megköveteli. Azonban legyen szabad épen a miniszter urnak igen fontos, nagy kijelentéseivel kapcsolatban is részemről egy-két megjegyzést tennem. (Halljuk !) Az első az, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a legnagyobb mértékben kell elitélő szavunkat felemelnünk azon gazdálkodás és finánczrendszer ellen, a melyet az állam ezen legnagyobb üzeménél eddig követtek, (ügy van f) Mert tudjuk, hogy vannak ilyen nagy üzemben olyan beruházások, a melyek részint a forgalom fejlődése, részint az üzem kiterjesztése folytán, ujabb hitel utján fedezendők és ujabb befektetések által eszközlendők. Azok a kiadások azonban, melyeket az üzem rendes forgalma tesz szükségessé, a melyeket az használ el, másból, mint magukból a bevételekből nem fedezhetők. (Igaz! ügy van!) Már pedig a lefolyt években tapasztaltuk, hogy különösen közbejátszott zavaró okok folytán, a midőn a törvényhozás nem folyósította a kormány élén álló egyének részére a költségeket, a legnagyobb mértékben nyúltak ezen üzemi vállalatok bevételeihez és még azokat a kiadásokat sem fordították az illető czélra, a melyeket a költségvetés ezekre előírt, hanem mindent magukhoz vontak, hogy a törvényenkivüli kiadásokat ezekből fedezhessék. (Igaz! Ugy van!) TCÉPVH. NAPLÓ 1906—1911. IX. KÖTET. Ez megdöbbentő jelenség általában a jövőre nézve ; mert ba az a helyzet, hogy nem szükséges a költségvetés törvényhozási megállapítása és nem szükséges, hogy törvényes kormányok vigyék az igazgatást, hanem egyszerűen rendelkeznek a bevételekkel az állami üzemekben, az államvagyonnak több kezelési ágában; ha, mondom, ezek nem költségvetésüeg, hanem így használtatnak fel, akkor mi meg vagyunk fosztva egyik legfontosabb alkotmányos fegyverünktől: attól, bogy költségvetésileg, törvényhozási utón rendelkezzünk a mi bevételeinkről. A mint látjuk, itt mellőzik a törvényhozási hozzájárulást. Ott van az államvasutaknak 100 és nem tudom hány miihóra menő jövedelme, ezeket bevették az állampénztárba, mellőzték a legszükségesebb kiadásokat és most oda jutottunk, hogy a mint az előadói javaslat mondja, vészmunkák állanak elő, a vasutak biztonsága, forgalma van veszélyeztetve. (Igaz! Ugy van !) Ebbe kényszeritettek bele azok a kormányzatok és az a rendszer, a mely nem nézi az állam igazi érdekeit, hanem rombol és pusztít mindenben, (Igaz ! ügy van ! Elénk helyeslés.) a hová csak keze elérhet és bennünket azon kényszerhelyzet elé állit, hogy nem maguknak az államvasutaknak természet szerint évenként előálló bevételeiből kell fedezni ezeket a kiadásokat. Elköltötték ezen összegeket más törvényellenes czélokra és most azután hitelművelet utján az állampolgároknak és a jövőnek a megterhelésével kell ezeknek a szükségleteknek a fedezéséről gondoskodnunk. ISÍein akarok arról szólni, hogy vájjon nem volna-e szükséges ebben az irányban később majd törvényhozási intézkedésekkel gátolni meg azt, hogy ilyen visszásságok és visszaélések az állami üzemek terén elő ne fordulhassanak. Talán helyes volna kimondani, hogy ezek az üzembevételek elsősorban is maguknak ezen nagy állami vállalkozásoknak czéljaira és fentartására fordítandók, hogy azok általában nem bevételek mindaddig, a mig a szükségletek nem teljesíttetnek és hogy azok egyéni és alkotmányjogi felelősség mellett el nem vonhatók. (Igaz ! ügy van ! Élénk helyeslés !) Kérdés, nem volna-e szükséges még tovább is menve, törvényhozásilag rendelkezni abban az irányban, hogy a mennyiben ilyen egyének kerülnek kormányra, — nem hiszszük, hogy a jövő ben ez előálljon, a múlt tapasztalatai azonban szükségessé teszik az óvatosságot — a mennyiben az állami életben olyan egyének kerülnének a kormányzás élére, a kik törvényhozási felhatalmazás nélkül akarnának rendelkezni, akkor ne álljon módjukban, hogy ezeknek az üzemeknek pénzeit törvénytelen módon saját czéljaikra fordíthassák. Az egyéni, a politikai és az alkotmányos felelősséget ezen a téren tovább kell vinni és jobban kell megállapítani, mint a hogy azt törvényeink mindeddig megállapították. (Élénk helyeslés. Felkiáltások : Nagyon helyes !) És itt, t. ház, nemcsak azokkal állunk szemben, a miket az igen t. miniszter ur mindnyájunkat 4