Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-160

160. országos ülés 1907 május 1b-én, szombaton. 293 mányzatának védsánczaiba visszavonulva, arra igyekezett, hogy egyházának, de különösen iskoláinak segítségével nemzetiségi sajátságait, a melyekből senki kivetkőztetni nem akarja, megőrizze. Ha én a magyarhoni szerbség egy részének politikai törekvéséről beszélek, akkor nem gondolok a honi szerbségnek sem szine-javára, sem zömére, hiszen tudjuk, hogy ezek az elemek mindig a legnagyobb áldozatkészséggel teljesítették uj hazájuk iránti kötelességüket, bőségesen áldozván pénzben is, vérben is. Csak az igazságnak vélek eleget tenni, ha megemlékezem azon szerb anyanyelvű jeles hazafiakról, a kik a közéletben szerepeltek, az állam szolgálatában magas rangra emelkedve, minden alkalmat megragadtak, hogy magyar hazájuk iránti törhetetlen szeretetüket, hűségüket és a magyar nemzeti állameszméhez való tántoríthatatlan ragaszkodásukat bizonyítsák be. (Igaz! Ugy van!) De mindig volt, [és van még ma is, a honi szerbség kebelében egy csoport, a melynek politikai törekvései teljesen azonosak az annak idején Miletics Szvetozár által képviselt irányzattal. (Igaz!) Annak a csojwrtnak szeme előtt, t. ház, nem a magyar, hanem a szerb nemzeti állameszme lebeg, és ez a csoport az összes bárhol élő szerbek egyesítését óhajtja, és mindig a megváltozott politikai viszonyokhoz simulva, alkalmazkodva mindig más taktikával és más eszközökkel igyekszik czélhoz jutni. Ez ugyanaz a csoport, a mely Miletics Szvetozár idejében akkor, a mikor a magyarhoni szerbség az összes szerbség között gazdaságilag és kulturailag kimagaslott, a Magyarországon, magyar állami eszközök segítségével fejlesztett intelligencziájával és az összehasonlithatlanul magasabb színvonalon lévő magyar nemzeti kultúrájával egyrészt istápolta, táplálta az akkor még egészen kezdetleges szerb fejedelemséget, — a mely nagyon gyenge lábon állott — másrészt a magyar állam kiépítése ellen a tőle telhető ellenállást fejtette ki, mert a magyar állam életrevalóságában nem bizott akkor sem, ép ugy, mint nem bizik benne ma sem. Ezen szerb csoport politikai jelentőségében ugyanolyan arányban vesztett, a melyben a magyar állam épülete megszilárdult és a melyben Szerbiára nézve jellemző lett a legképtelenebb inczidensek és a legmegmagyarázhatatlanabb rögtönzések politikája. És e szerint most a megváltozott viszonyokhoz képest a végezel elérésére irányuló mozgalmat más mederbe igyekezik terelni. A magyarhoni szerbség, a mely 500.000 lélekkel ma már seholsem képez tömör egységet, az ország kilencz legnagyobb vármegyéjében szétszórva él más oly nemzetiségek közt, melyek ezidőszerint a szerbséget kulturailag és gazdaságilag messzire meghaladták, beékelve a tömör magyarságba, ezzel szemben, három-négy kerület kivételével, többé nem győzhet, hacsak nem akarjuk a választókerületeket az ő javukra kikerekíteni. Ezen szerb csoport gyenge lévén, hogy saját erejéből győzzön, de még mindig elég erős arra, hogy bizonyos számú választókerületekben döntő befolyást gyakoroljon, a megváltozott helyzetből levonta a konzekvencziákat és megint más taktikát igyekszik követni. Körültekintett az összes magyar pártok közt, hogy lássa, a magyar pártok melyike legalkalmasabb arra, hogy rejtett czéljait akaratlanul és öntudatlanul előbbre vigye. Szeme mindjárt megakadt a koaliczió keretében túlnyomó többséggel rendelkező függetlenségi és 48-as párton. Ez a szerb csoport t. i. egészen tisztában van az iránt, hogy abban az esetben, ha a Balkán-félszigeten olyan mélyreható politikai megrázkódtatások következnének be, melyek a status quo további fenntartását lehetetlenné tennék, akkor monarchiánk semmi esetre sem tűrné ós meg nem engedné, hogy ott oly politikai alakulások létesüljenek, melyek a monarchiának, de különösen Magyarországnak határait veszélyeztethetnék és érdekeinket sérthetnék. De ezen szerb csoport teljesen tisztában van azzal is, hogy monarchiánk mai nagyhatalmi állásánál fogva elegendő erővel és hatalommal rendelkezik és bír arra való tekintélylyel és politikai sulylyal, hogy azon Balkán-félszigetbeli elemeket, melyek már ma bizonyos álmokban ringatják magukat, ezen álmaikból kiábrándítsa és velük minden kétséget teljesen kizáró módon megértesse, hogy noha monarchiánk szándékától mi sem áll távolabb, mint a hódítás és terjeszkedés politikája, mégis el van készülve és el van tökélve arra, hogy abban az esetben, ha a Balkán-félszigeten végzetes történelmi események bekövetkeznének, monarchiánkat, de különösen Magyarországot olyan védbástyákkal lássa el, a melyek segélyével megakadályozható azon politikai alakulások létesülése, a melyek a mi érdekeinknek meg nem felelnek. Ez a szerb csoport most minden erejével arra törekszik, hogy politikánknak ezen irányzata ne érvényesülhessen. Jelenlegi taktikája abban áll, hogy a 48-as és függetlenségi párt programmjával homlokegyenest ellentétben álló, saját programmjának teljes épségben való fentartása mellett a függetlenségi programúiból átvette a külön vámterület és a perszonál unió eszméjét,... Hodzsa Milán: Húsz esztendő óta benne van, (Zaj.) Rakovszky Béla . . . kihagyván abból a lényeget, a végczólt. A mi a végczélt illeti, állítom és merem is állítani erősen, hogy az összes magyar pártok politikai programmjának végczélja egy és ugyanaz, t. i. a magyar haza boldogítása, ennélfogva a 67-es ós 48-as pártok között fennálló különbség nem is lényegbeli, hanem csak alaki. Mig ugyanis a 67-es pártok a közös végczélt csak akkor vélik elérhetőnek,