Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-148

1Í8. országos ülés 1907 április 25-én, csütörtökön. 23 A közlekedésügyi és pénzügyi bizottságok mérlegelték és beható tárgyalás alá vették ezt a törvényjavaslatot és azt a maguk részéről elfogadták. Az emiitett bizottság nevében kérem a t. házat is, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadni. (Élénk helyeslés.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Nem szívesen állok a ház elé olyan törvényjavaslattal, a mely nagy költség engedélyezését kéri, mert jól tudom, mennyire meg van terhelve a magyar adózó polgár. Azonban abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy azok a törvényjavaslatok, a melyekkel nekem kell a ház elé jönnöm, többnyire hasznos befektetéseket czéloznak, (Igaz! Ugy van!) melyekre azok a nagy összegek, melyeket az állam elkölt, csakis előlegezést képeznek, és a melyek haszonban sokszorosan megtérülnek. Igaz, hogy a leghasznosabb befektetés is teherként nehezedhetik vállainkra, hogyha nem akkor eszközölhetjük azt, a mikor ez számunkra legkényelmesebb lenne és talán azok a befektetések is, melyekről e törvényjavaslatban szó van, könnyebben lennének megtehetők, hogyha az ország szükségletei hosszú évek mulasztásai következtében (Igaz! Ugy van!) nem torlódtak volna annyira össze, a mennyire tényleg felhalmozódtak, és igy nem növekedett volna ily nagyra az összeg, mely ezeknek kielégitésére szükséges, továbbá, ha némely igények, s ezek közt jogos igények is, nem állíttatnának fel, mind egyszerre, épen most. De, t. ház, az a befektetés, a melyről az előttünk fekvő törvényjavaslatban szó van, halasztást teljességgel nem tűr. (Helyeslés.) Hogy ha e befektetést halasztani akarnók, odajutnánk, hogy az államvasutak megszűnnének képesek lenni arra, hogy hivatásuknak kellő mértékben és kellő módon megfeleljenek. Tény az, t. ház, hogy az államvasutakat évekig ugy kezelték, hogy a kapott jövedelmet államháztartási czélokra felhasználták és túlságos kis részben fordították az államvasutak teljesítő képességének fejlesztésére , . . Egy hang (balról): Rablógazdaság! (Ugyvan!) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter : Tényleg hasonlítani lehet azt az elbánást, a. melyben az államvasutakat részesítették, ahhoz, melyben egy bérlő egy nagy földbirtokot részesít, ha azon rablógazdaságot űz. (Ugy van!) Csak egy kivétel volt hosszú évek óta ezen általános szabályban, e kivételt az 1904-ik évi XIY. t.-cz. képezte, a melyet Széll Kálmán kezdeményezett. Nagy igazságtalanság volna azonban ezért az eljárásért az államvasutak igazgatóságát okolni, mert az államvasutak igazgatósága azon tudomásom szerint, a melyet e miniszteri székben szereztem, újra tett előterjesztéseket a beruházásokra vonatkozólag, melyek azonban annak idején figyelembe nem vétettek. Szükségesnek vélem ez alkalommal is a miniszteri székből a legkomolyabban rámutatni arra, hogy az államvasutak nagymérvű beruházásokat igényelnek, sokkal nagyobb mérvűeket, mint a milyeneket czéloz az előttünk fekvő törvényjavaslat. (Igaz! Ugy van!) Sőt ki kell nyilatkoztatnom azt is, hogy elkerülhetlen lesz az, hogy a legközelebbi években, talán a legközelebbi tíz évben évenként nagyobb összegek legyenek az államvasutaknál beruházásokra szánva; (Helyeslés) csakis ezzel fog lehetni az államvasutak teljesítő képességét a szükségletnek megfelelően emelni, ugy hogy a teljesítőképesség párhuzamosan haladjon azzal az igen örvendetes fejlődéssel, [a melyet az ország szükséglete e téren egy idő óta mutat. (Helyeslés.) Nézzünk körül, t. ház, és lássuk meg, hogy mit tesznek más államok vasutaikért. Itt van pl. Olaszország, a mely vasutai hiányainak kiköszörülésére körülbelül ezer millió lirát készül költeni. Az ilyen helyes eljárással melyet más téren is követett, jutott Olaszország oda, hogy mig 15 év előtt szegénység volt Olaszországban és pénzügyileg is nehéz közgazdasági helyzetben volt az ország, addig ma, rövid tizenöt év lefolyása után, virágzásban van. Ebbe a kedvező helyzetbe Olaszország olyannemű munkálkodás folytán jutott, a mely munkálkodáshoz hasonló folyik most a kereskedelemügyi minisztérium keretében. (Élénk helyeslés.) És a mint Olaszországnál meghozta ez a munkálkodás a maga hatását, ugy meg vagyok róla győződve, hogy meg fogja hozni Magyarországon is, mert ugy, mint az olaszok az ő hazájukért, mi is teljes lelkünkkel, teljes odaadással dolgogozunk a_ mi édes hazánk boldogulásán és haladásán. (Elénk helyeslés, éljenzés és ta'ps.) Már az előadó ur jelezte röviden, hogy milyen fejlődésnek indultak zz államvasutak. Talán nem felesleges mégis, hogy bizonyos szemléltető módon én is, bár igen röviden, rátérjek ezen fejlődésnek feltüntetésére, nevezetesen hogy megemlítsem azt, hogy az utolsó tiz év alatt a vasúti hálózat hossza Sö^^/o-kal növekedett, a vonatkilométerek száma pedig 48'2°/o-kal, tehát csaknem 50%-kal nagyobb a teljesített munka, a mi azt mutatja, hogy elavult és a helyzethez nem jól illő eszközökkel a személyzet mégis jelentékenyen tudta növelni az eredményeket; ezért a miniszteri székből elismerésemet fejezem ki az egész vasúti személyzetnek. (Élénk helyeslés.) Az utasok száma 60-9 %-kal emelkedett, a gyors- és teheráruforgalom pedig 70-2 %-kal. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a bevételek miképen alakultak; ezek is erősen emelkedtek. Mig 1902-ben az előző évhez mérten 3-3 % volt az emelkedés, ez most már évről-évre fokozódik, igy 1904-ben az előző 1903. évet tekintve 4-6 %-kal, 1905-ben az előző 1904. évhez mérten 6-7 %-kal, 1906-ban az előző 1905-höz képest 94 százalékkal.