Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-160

288 l6(t. országos ülés 1907 vassá): » Van-e tudomása a belügyminiszter urnak arról, hogy a szilágycsehi, nagysomkuti és krassói választókerületekben a lefolyt általános választások alkalmával a közigazgatási közegek hatáskörüket túllépve, a törvény egyenes tilalma ellenére a választás eredményét illetéktelenül befolyásolták? Ha van tudomása, hajlandó-e a való tényállás kipuhatolása végett a vizsgálatot elrendelni, s az ahhoz mért megtorló intézkedéseket a ház értesítése mellett haladéktalanul megtenni ? A vizsgálatot elrendeltem. Az sült ki, hogy ilyen visszaélés ott nem történt. Ha történt volna, legyenek meggyőződve, hogy igazságot szolgáltattam volna. E házban senki sem áll távolabb az önök programmjától, mint én; senki sem olyan határozottan ellensége a nemzetiségi pártállásu politikának, mint én. (Élénk helyeslés.) Én teljesen meg vagyok győződve, hogy a nemzetiségi politika közveszélyes politika; (TJgy van! Ugy van!} közveszélyes a magyar államra, a melynek ezeréves történelmi tradicziójával, geográfiai fekvésével, szükséges egységes összealkotásával ellentétben van; veszélyes azokra a népekre, a melyeket politikai ábrándok és kalandok kedvéért közveszélyes összeütközésekbe visz. Ez a politika olyan czélokat tűz ki, a melyeket csakis erőszakkal, csakis vérrel, csakis forradalommal foghatnának kivívni és ha valaha e politika sikereket érne el, azokat is mindig csak erőszakkal és vérrel tudnák megvédeni, mert egy természetellenes, a magyar nemzet és az itteni eró'sebb tényező akaratával, érdekeivel ellentétes helyzet mindig tarthatatlan lesz. (Ugy van! Ugy van!) Beleviszik a népet ilyen veszélyes küzdelembe, annak daczára, hogy ha békében hagynák, nyugodtan fejlődhetnék, (Ugy van! Ugy van!) a nélkül, hogy még nemzeti létét is koczkáztatná. (Igás! Ugy van!) De mondom, annak daczára, hogy az ő programnrjukkal a legélesebb ellentétbe helyezkedem és azt közveszélyesnek tartom, nem engedhetném meg azt soha, hogy a köztisztviselők törvényellenes eszközökkel küzdjenek egyes pártok ellen, akár a választásnál, akár a választáson kivül. (Helyeslés.) Erős meggyőződésem az, hogy csak törvénytisztelet alapján állhat meg egy állam. (Helyeslés.) De nemcsak azon elvi álláspontom, a mely a törvénytiszteletnek feltétlen uralmát követeli meg, de a czélszerűségi szempont is arra vezet, hogy törvényellenes intézkedéseit a közigazgatási hatóságoknak soha meg ne tűrjem és meg ne engedjem. (Helyeslés.) Pereznyi ezélt talán el lehet érni törvényellenes eszközökkel, de ez koczkára teszi az állam tekintélyét, (Igaz! Ugy van!) a rendnek alapját, (Helyeslés.) azt az erőforrást, a melyből minden faliam az erejét meriti: a törvény tiszteletet. Én, hogy ha láttam volna, hogy a közigazgatási tisztviselők visszaélnek állásukkal, május 25-én, szombaton. szatiszf akcziót adtam volna a t. képviselő urnak. Miután azonban meggyőződtem, hogy a különben is konkrét adatokkal nem is indokolt vád teljesen alaptalan, ebben az irányban nem tehettem semmit. (Helyeslés. Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Második pontja az interpellácziónak a következőképen szól (olvassa) : Van-e tudomása a belügyminiszter urnak arról, hogy a szilágycsehi választókerületben ismeretlen tettesek Pap Demeter módosi lelkészt ós még egy választót agyonütöttek, és ha van, hajlandó-e az igazságügyminiszter úrral egyetértőleg ugy a bűntény értelmi szerzőjét, mint a bűntény végrehajtóját kideríti etni és példásan, szigorú eljárással hasonló bűntények megismétlődését megakadályozni ? Tudomásom arról nincsen, hogy agyonütötték, hanem igenis van tudomásom arról, hogy ma is él. (Derültség.) Először is konstatálom, hogy nem is a román párthoz tartozott az illető, hanem a magyarhoz, a magyar jelöltre akart szavazni. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Konstatálom másodszor, hogy az az összekoczczanás, a melynek ő is áldozatul esett, — azt hiszem, eltörték a karját — épen a románok hibája következtében állott elő. A dolog ugyanis ugy törtónt, hogy a választás napja előtt megállapodtak abban, hogy a román választók bizonyos utón fognak a választási székhelyre jönni. Ok azonban ezt a megállapodást nem tartották meg, másik utón mentek, ott nem volt csendőr és így nem lehetett őket megvédelmezni. Tényleg suhanczok, még pedig, sajnos, magyar suhanczok a románokat megtámadták és ezt a papot is megverték, a ki, mondom, a magyar jelöltre akart szavazni. Arra a kérdésre, hogy hajlandó vagyok-e példásan, szigorú eljárással büntetni az illetőket, válaszom, hogy tudhatja a t. képviselő ur, hogy nekem nem áll jogomban és módomban a bűntetteket megtorolni; (Igaz! Ugy van!) nem vagyok abban a helyzetben, hogy beleavatkozzam a bíróság eljárásába. És ha most ezt megtenném az önök érdekében, talán az urak húznák a rövidebbet, mert, sajnos, az urak ellen kellene többször követelnem a szigorú büntetést. (Derültség.) Ha ma utasítanám a bíróságot, hogy szigorúan járjon el azok ellen, a kik a román ellen követtek valamely bűntényt, gyakrabban jönnék abba a helyzetbe, hogy az általa elkövetett bűntény szigorú megbüntetését sürgessem. (Helyeslés.) De hiába is tenném, a magyar bíróság van annyira független és önérzetes, hogy ezt a beavatkozást visszautasítaná. (Helyeslés.) (Olvassa): » Van-e tudomása a belügyminiszter urnak arról, hogy Amacz községi lelkészt, dr. Ardelean Jánost csendőrökkel vezet-