Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-160

1 úQ. országos ülés 1907 májas 25-én, szombaton. 289 tették elő, • a hivatalos közegek embertelenül meghurczolták és minden igaz ok nélkül személyes szabadságában és méltóságában megsértették ?« Nincs tudomásom. Megint teljesen hamis informáczión alapult ez a pont. Maga az illető lelkész bevallotta, hogy nem igaz a vád; hogy ő köszönettel tartozik a csendőröknek, a kik őt a községbe bekísérték, a mikor a kihallgatásáról volt szó. 0 ugyanis a választás napján, miután a községben- zavargás volt, megijedt és nem akart többé visszamenni; kérte a püspökétől, hogy helyezzék őt át más helyre. Mikor ki kellett őt hallgatni és mikor őt e ezélból behivták, maga örült, hogy a csendőrök kíséretében mehetett oda és ezt meg is köszönte. (Derültség.) Efféle vádakról tehát szó sem lehet. Molnár Jenő: Baj van Dáeziában! (Derültség,) Gr.Andrássy Gyula belügyminiszter (olvassa): »Van-e tudomása a belügyminiszter urnak arról, hogy Amacz községben a magyar lakosságot, mely az odavaló román lakossággal ősidőktől fogva békés és testvéries egyetértésben élt, ismeretlen tettesek annyira felizgatták a román lakosság ellen, hogy számos embert a románok közül legyilkoltak (Kovács György, Suta Juon és Dragos Josip), számosat súlyosan és életveszélyesen megsebesítettek ?« Kérem, arról igenis van tudomásom, hogy ott verekedés volt és ott több román megsebesült. (Egy hang a közép hátsó padján: Kettő meghalt!) Nem halt meg kettő. A verekedés oka az volt, hogy a magyarok egy korcsmából kidobtak egy oláh parasztot, a ki azt mondta, hogy: »ma még magyar vért fogok inni«, (Zaj.) És mikor ez megtörtént, jöttek az oláhok és leselkedtek a magyarokra. Erre a magyarok megtámadták az oláhokat, nagy dulakodás támadt, miközben három oláhot megsebesítettek. Hogy tisztán a magyarok hibájából történt-e a dolog, nem lehet tudni, mert hiszen azt a sértő nyilatkozatot, hogy »magyar vért fogok inni«, nem nagy örömmel vehették, (Derültség.) és ez volt az oka annak, hogy azt az oláh legényt kidobták a korcsmából, a mit a magam részéről sajnos következménye miatt nem helyeselhetek,, azonban a történteken talán mégsem lehet annyira csodálkozni. (Igaz! Ugy van!) (Olvassa): » Van-e tudomása a belügyminiszter urnak arról, hogy daczára annak, hogy a románok sehol a legkisebb okot sem szolgáltatták a választás folyama alatt a hivatalos beavatkozásra, sem pedig politikai bűntényekre nem ragadtatták magukat, a csendőrség és némely felizgatott magyar számos románt gyilkolt le?« Erről szintén nincs tudomásom, hanem ellenkezőleg, arról van tudomásom, hogy a románok is igen nagy mértékben izgattak és mindenféle visszaélések fordultak őnáluk is elő. KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. IX. KÖTET. Például lőfegyverekkel voltak ellátva; egy függetlenségi párti választót, Antal Jánost mellbelőtték. (Zaj. Egy hang a közép hátsó padján: Pipával!) Nem pipával, hanem puskával. (Derültség és zaj.) Mások revolverrel voltak ellátva. Nagysomkuton a lelkész egy kereszttel járt, a melyet zöld levelekkel takart el. Ott szintén egy revolvert foglaltak le. Nagymértékű túlzás tehát azt mondani, hogy a románok csendesen viselkedtek és csak a magyarok provokálták a dolgot. Sajnos, a magyarok is elragadtatták magukat, mert a szenvedély uralkodott az egész vonalon, de az összetűzések többnyire épen a románok részéről történtek. (Olvassa): »S ha igen, hajlandó-e a belügyminiszter ur azon a román nép ellen szándékosan terjesztett rágalmakat, hogy a törvényes rend ellen fellázadt, terrorizmusra vetemedett, megczáfolni ?« Sajnos, nem vagyok ebben a helyzetben. Sajnos, kénytelen vagyok azt mondani, hogy

1 mindenütt, a hol nemzetiségi választások voltak, egyhangú az a panasz, hogy a legnagyobb méretű

: izgatás, terrorizálás folyik. (Zaj a középen. Elnök csenget.) Lehet, hogy ez az állitásom téves, de mikor egyenlően, összevágóan mindenütt ugyanaz a jelenség; a mikor a legkülönbözőbb megyékből ugyanazt jelentik, sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy megadjam a kivánt czáfolatot. (Mozgás a közép padjain.) Nagyon kérem a t. képviselő urakat, hassanak oda, hogy lehessek abban a helyzetben, hogy azután a kellő czáfolatot megtehessem ; én a legnagyobb köszönettel fogok tartozni a képviselő uraknak. (Olvassa): »Van-e tudomása a belügyminiszter urnak arról, hogy Amacz községben a magyar lakosság által a románok közbiztonsága veszélyeztetve van és daczára ennek, a közbiztonság megóvására mindezideig egy szál csendőr sem lett kirendelve? S ha igen, hajlandó-e ugyanazon óvóintézkedéseket megtenni, a melyeket a magyar lakosság csak képzelt veszélyeztetése esetén is megtenni szokott ?« A nélkül, hogy intézkedtem volna, jelentem, hogy az óvóintézkedések azonnal megtörténtek. Ott a községben ugyan nem voltak, de naprólnapra portyáztak a szomszéd helységből oda s nem is fordult elő többé semmi zavargás. (Olvassa): » Van-e tudomása a honvédelmi miniszter urnak arról, hogy a szilágycsehi, nagysomkúti és krassói választókerületekben a csendőrség a nemzetiségi jelöltek választását hallatlan brutális módon terrorizálta, a kormánypárti jelöltek érdekeinek hivatása flagráns megsértésével korlátlanul rendelkezésére bocsátkozott és a közös hadseregbeli erővel törvénytelen s a szolgálati utasítással ellenkező eljárása miatt állandó összeütközésben állott ?« Az, hogy a csendőrség kortesszolgálatot teljesített volna, nem felel meg a valóságnak. Szintén nagyon kimerítő jelentés van a kezeim közt, a melyben be van bizonyítva, hogy a 37