Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-148
22 148. országos ülés 1907 április 25-én, csütörtökön. Ezzel, t. ház, a marokkói sáskairtásról szóló törvényjavaslat általánosságban és részleteiben letárgyaltatván és elfogadtatván, javaslom a t. háznak, hogy a javaslat harmadszori olvasását méltóztassék a ház legközelebbi ülésének napirendjére kitűzni. (Helyeslés.) Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik most már a m. kir. államvasutak és a m. kir. posta- és távírda-intézet részére beszerzendő forgalmi eszközök, valamint a m. kir. államvasutak állomásain és vonalain szükséges beruházások költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 440, 469) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Molnár Jenő előadó : T. ház ! A m. kir. államvasutak vonalai az utolsó tiz esztendőben 4500 kilométerrel nagyobbodtak ; de nemcsak a vonalai nagyobbodtak, hanem aránytalanul nagyobb lett azok forgalma is. (Halljuk! Halljuk!) A legutóbbi esztendőkben azonban a beruházások nem álltak arányban még csak a természetes szükséglettel sem, annyival kevésbbé a fokozódó forgalom folytán emelkedő szükséglettel. Ehhez hozzájárul még az is, hogy az országnak törvénytelen kormánya volt, a mely nem gondoskodhatott és nem is gondoskodott arról, hogy az államvasutak részéről szükséges beruházások kellő mértékben eszközöltessenek, ugy hogy erre a kormányra várt a feladat, hogy ezeken az óriási hiányokon segitsen. (Igaz! Ugy van I halfelől.) A kereskedelemügyi kormány kötelességének ismerte tehát ezt a 440. számú törvényj avaslatot beterjeszteni. (Helyeslés.) 60 millió koronát kér a kereskedelemügyi kormány közlekedési eszközök, u. in. teherkocsik, személykocsik, mozdonyok, postakocsik beszerzésére. (Helyeslés balfelől.) 30 milliót kér a kormány olyan beruházásokra, melyek szükségesek egyrészt a végből, hogy másodrendű vonalak elsőrendű vonalakká tétessenek, (Helyeslés balfelől.) némely fontos vonalon pedig második vágány létesittessék. (Helyeslés balfelől.) 30 millió már az 1904. évi 14. t.-ezikkel bizonyos czélokra meg lett szavazva. Ép azért ezen mostani 30 millió tulaj donképen nem ujabb szükséglet, hanem mintegy átruházás más czélokra, nevezetesen a kereskedelemügyi kormány felhatalmazást kér arra nézve, hogy azok a beruházások, melyek ebből a 29 millióból eszközöltettek volna, egyelőre tolassanak el, és e helyett azok a beruházások eszközöltessenek, a melyeket most ez a törvényjavaslat megemlit. (Helyeslés.) Még egy pár adattal kivánom megvilágítani azt az óriási forgalmat, melyet a m. kir. államvasutak az utolsó években felmutatnak. Nevezetesen a személyforgalom emelkedett 60'9 %-kal, a teherforgalom emelkedett 70 %-kal. Már most méltóztassék tekintetbe venni, hogy ha ezt az óriási forgalmat le kellett bonyolítani azokkal a közlekedési eszközökkel, a melyek rendelkezésre állottak, csakis a személyzet és a vezetőség fokozott energiájának és lelkiismeretességének köszönhető, hogy azt a forgalmat le tudták bonyolítani. Azokat a beruházásokat, a melyekre a 30 millió szükségeltetik, a következőkben vagyok bátor részletezni : Nevezetesen elsőrendű vonallá tétetik a börgönd—adony—szabolcsi vonal. Ez azért válik szükségessé, mert a balatonvidéki vonalat épen most építik, tehát ez a tolnamegyei h. é. vasút át kell, hogy alakittassék. Atalakitandók azután a Szabadka—bajai és a báttaszék—dombóvári vonalrészek. Ezáltal az a czél fog eléretni, hogy az erdélyi forgalomnak nem kell majd Budapesten keresztül terelődnie, hanem az Alföldön megy majd keresztül, hogy a fiumei tengerparti vonalat könnyen meg lehessen közelíteni. Szükséges továbbá a nagysurány—nyitrai vonalrésznek szintén elsőrendűvé való átalakítása, mert ott a forgalom oly nagy, hogy azt a mostani vonaUal nem lehet lebonyolítani, valamint feltétlenül szükségessé vált a vojtek—németbogsáni vonalnak elsőrendű vonallá való átalakítása. Kettősvágányú vonalak a következő vonalakon lesznek létesítendők. Egy kisebb vonalrész, a nagyvárad-velenczei, kétvágányúvá kell, hogy átalakittassék, mert a nagyváradi pályaudvar annak idején, mikor létesíttetett, tulaj donképen a tiszavidéki vasútnak egy végállomása volt. Azóta építették a belényes—vaskói vasutat, a magyar keleti vasutat, a mely most a magyar államvasutak tulajdonát képezi, az érmelléki vasutat, ugy hogy a nagyváradi pályaudvart kiszélesíteni nem lehet a forgalom miatt, kénytelenek vagyunk tehát a forgalmat a várad-velenczei állomásra terelni. Hasonlókép kétvágányúvá kell átalakítani a szolnok—czeglédi vonalat, mert ma a budapest—• czeglédi vonalrészen a két vágány daczára sem tudják lebonyolítani a forgalmat, annál kevésbbé Budapest és Szolnok között, ugy, hogy e vonal kétvágányúvá tételével előáll a szüksége annak, hogy a rákos—ujszászi vonalat is kétvágányúvá kell tenni. A. váralja—hátszegi vonalra nézve is ugyanaz lesz szükséges. Ezekre a beruházásokra 30 millió szükségeltetik. Azonkívül a m. kir. államvasutaknak jóléti intézményeket is kell létesíteni, nevezetesen munkáslakásokat kell építeni, (Élénk helyeslés.) mert most olyan helyzetben vannak sokszor a munkások, hogy pl. nagy állomásokon, a hova megérkeznek pihenő helyükre, nem lakhatván az állomáson, még egy fél vagy háromnegyed órát kell saját lakásukig menniök, mikor már ki vannak merülve, a helyett, hogy pihenőre térhetnének. Nagyon természetes, hogy ezeket a munkáslakásokat a pénzügyi helyzetnél fogva ma még nem lehet oryan mértékben létesíteni, a mint azt a kereskedelemügyi kormányzat szeretné, de a kormány már ma is oly intézkedéseket léptetett életbe, a melyek lehetővé teszik, hogy ezek a jóléti intézmények bizonyos éveken keresztül fokozatosan megvalósíttassanak.
