Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-160

278 160. országos ülés 1907 Hodzsa Milán: Legyen képviselve minden osztály, necsak önök, hanem Bokányiak is. (Zaj.) Kijelentettem, hogy a lehető legrövidebben kivánok a földmivelésügyi államtitkár urnak beszédjére reflektálni. Az eddig elmondottakhoz kevés a hozzáadni valóm. Csak épen annyi, hogy abban a pillanatban, a mikor az egyik oldalról a gentry vindikálja a maga számára a politikai vezetés folytatását, a polgári osztályoknak is szervezkedniök kell olyan irányban, hogy ne kizárólag csak egy osztály kezében összpontosuljon az egész vezetés, hanem ránehezedjék annak terhe Magyarország egész leendő népképviseletére épen ugy, mint a hogy nemcsak egy osztály viseli az ország közterheit és épen olyan arányban, mint a minőben ezek a terhek fel vannak közöttünk osztva. Nem áll meg az az okoskodás, hogy mivel 48 előtt — és bizonyos fokig 48 után is — a gentry-osztály jelét és bizonyitékát adta politikai érettségének: most már nincs más osztály, a mely képes volna a politikai élet vezetésére. (Mozgás.) Méltóztassék visszaemlékezni a nemrégen lezajlott ausztriai választásokra. Ezeknek egyik nagy tanulsága az volt ... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Helyeslés.) Hodzsa Milán: Kizárólag csak azt kivánom megjegyezni, hogy ott, a hol a gentry görcsösen ragaszkodik uralmához, a hol a felsőbb osztályok nem engedik meg az alsóbb osztályok politikai érvényesülését, ott szélső irányzatok jönnek létre, ott a konzervativebb pártokkal szemben a legradikálisabb szocziáldemokrata pártok győzedelmeskednek. (Zaj.) Elnök : Ismételten kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Igaz! Ugy van! Helyeslés,) Förster Ottó: Nem erre készült. (Derültség.) Hodzsa Milán: En arra készültem, hogy az államtitkár urnak válaszoljak, és nem fogok tanácsot kérni Eörster Ottótól. (Zaj.) Förster Ottó: Hiábavaló volna. Hodzsa Milán: Hiábavaló volna ? Ezt a beismerést honorálom. Förster Ottó: Soha tóttal nem disputálok. (Derültség.) Hodzsa Milán; Szóval, miután azokat a kifogásokat, a melyeket szükségeseknek tartottam az államtitkár ur beszédével szemben elmondani, elmondottam, csak egy kérésem van a t. földmivelésügyi miniszterhez. Kérésem pedig az, hogy miután a t. földmivelésügyi miniszter ur nagyon jól látja, hogy ez a javaslat nem elégiti ki sem a gazdaközönség, sem a munkások érdekeit, hanem e javaslattal inkább felizgatja az egyik osztályt a másik ellen és bizalmatlanságot kelt az egyik osztályban a másikkal szemben, kérem a miniszter urat, szeresse jobban a koaliczió renoméját, a melynek bizalmából aminiszmájus 25-én, szombaton. téri székben van, mint a saját miniszteri székét és vonja vissza a javaslatot. (Felkiáltások jobb felöl • Nem leérünk tanácsot!) Elnök: Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Hellebronth Géza! Hellebronth Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!). A t. földmivelésügyi miniszter ur szivessége folytán abban a szerencsében részesültem, hogy e túlságosan ostorozott törvényjavaslatnak születésénél ott állhattam a bölcső mellett, hogy részt vehettem az első szaktanácskozmányban, a hol legelőször mutattatott be a csecsemő, és hogy igy módom és alkalmam volt a készülő javaslatra nézve nézetemet, felfogásomat, meggyőződésemet előadni. Nem is volt szándékom a plenáris ülésben felszólalásommal igénybe venni a t. ház szives türelmét és idejét. A vita során azonban egyes oldalról, de különösen azon helyről, a honnan a mindent boldogitó szocziáldemokráczia fényes sugara árad szét ez országban, ott támadások intéztettek és nyilatkozatok tétettek e törvényjavaslat ellen, a minőket hallottunk, ezekre nézve én is kötelességemnek tartom meggyőződésemet és véleményemet bátran, nyiltan a t. ház szine előtt elmondani. (Halljuk ! Sálijuk!) Azok az ellenvetések, a melyek arról a helyről jöttek, leginkább abban csúcsosodnak ki, hogy ez a törvényjavaslat nem időszerű, nem czélszerű, hogy van nekünk cselédtörvényünk, a mely elég jó és igy ennek benyújtására és törvényerőre emelésére abszolúte semmi szükség nincs. A másik fő érv pedig, a melyet felhoztak, az, hogy e törvényjavaslat azért nem lehet jó, mert nem kell sem a gazdaközönségnek, sem a cselédségnek, és igy a javaslatnak feltétlenül rossznak kell lennie, mert épen azon érdekköröket, a melyeket legközelebbről érdekel, nem elégiti ki. Ebből azután kiindulva, különösen a cselédek érdekei szempontjából elkeresztelték a csecsemőt kuli-törvénynek, derestörvénynek és nem tudom, miféle rabszolgatörvénynek. A t. háznak és a t. felszólalónak, a kire ezzel czéloztam, Mezó'fi Vilmos képviselő urnak engedelmével bátor leszek e kérdésekkel foglalkozni. (Halljuk! Halljuk !) Hogy beszédem vezérfonalául, alapjául épen az ő beszédét választottam, annak az az indoka, hogy benne nemcsak egyes képviselőtársamat látom, hanem hogy el kell ismernem, hogy habár ma még egyedül áll is, mégis az ország egy számban még elég tekintélyes pártjának képviselője. E pártnak, t. i. a szocziáldemokrácziának törekvéseivel, igényeivel, kívánságaival, óhajaival itt e házban feltétlenül foglalkoznunk kell, mert jogos, igazságos és méltányos kívánságaikat, törekvéseiket honorálnia és teljesitenie kell a törvényhozásnak. Túlhajtott, lehetetlen, képtelen . kívánságaikról