Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-160

160. országos ülés 1907 tiek, hogy hazaárulók. Én mindenekelőtt nagyon furcsának találom azt, a midőn ő szemére veti a szocziáldemokrata pártoknak, hogy nem exponálják magukat mondjuk, a magyar vezényszó érdekéhen. Szmrecsányi György: Ezt nem mondta! Hodzsa Milán: Egy felolvasás révén esett erről szó. Engedelmet kérek, a mikor ma maga a koaliczió és annak a többsége felfüggeszti eme programmját, és a mikor erre azt mondják, a mit egyszer Wekerle Sándor t. miniszterelnök ur mondott, hogy a függetlenségi párt ezáltal a politikai bölcseség és a hazafiság magaslatára emelkedett, legalább' is nagyon furcsa, hogyha ugyanezért a szocziáldemokratákat honárulóknak, hazátlan bitangoknak bélyegzik. Nem szabad összehasonlítani a magyarországi szocziáldemokrata pártnak a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontját teszem az egynyelvű állambeli szocziáldemokrata pártok álláspontjával. A szocziáldemokratáknak nemzetiségi álláspontja a nemzetköziségből ered. A nemzetköziség a közös programm, ennek alkalmazása után attól függ, hogy egy-egy államban milyenek a nemzetiségi viszonyok, vájjon polyglott-e az az ország vagy sem ? Az államtitkár ur azt mondja, hogy Bebel erős német nemzeti politikát folytat. Azonban nagyon jól tudjuk, hogy épen Bebel volt az, a ki a szocziáldemokrata párt nevében a lengyelek ellen folytatott porosz politika ellen a leghevesebben tiltakozott. A kivándorlás nagy szocziális baját ugyancsak a szocziáldemokraták okozzák izgatásaik által, ez tűnik ki az államtitkár ur felszólalásából. Nagyon sokat lehetne beszélni arról, hogy Magyarországon mi okozza a kivándorlást, azonban ón azt hiszem, hogy a szocziáldemokrata pártnak a politikája, a mikor béremelést czéloz és eredményez, a mikor az alsóbb osztályok helyzetét megjavitani igyekszik és meg is javitja, aklcor nem járul hozzá a kivándorlás okaihoz, hanem ellenkezőleg, épen hálával tartozunk neki azért, hogy az alsóbb néposztályok anyagi helyzetét javítva, a kivándorlás elé gátat emel. Egészen mások a kivándorlás okai. Ezek közé tartoznak az olyan javaslatok is, a minő ez a szőnyegen levő. Önök hiába fognak a kivándorlás ellen törvényeket hozni; hiába fogják az embereket lebeszélni arról, hogy ne menjenek Amerikába és hiába fogják önök azt mondani, hogy ez a te hazád, szeresd ezt a hazát — ha az a haza kevés szeretettel van iránta. Nekünk fáj ez legjobban, mert hisz nem az önök néposztálya, hanem a mi osztályunk vándorol ki. Csodálatos, hogy a mikor Magyarországról óvenkint átiag 200.000 ember vándorol ki, akkor nem találhatjuk itt nyomát az okos szocziálpolitikának, melylyel önök tényleg nemzetmentő politikát szolgálnának. Ma még május 25-én, szombaton. 277 igaza van azoknak, a kik önöket azzal vádolják, hogy nem nemzetmentő, hanem nemzeti-öntő a szocziális politikájuk. Különben magának a koalicziónak egyik orgánuma »Drang nach Osten« czimmel tárgyalta minap a kivándorlás kérdését. Nem fogom a képviselőházat azzal untatni, hogy miképen tárgyalja a kérdést, figyelmüket csak kizárólag azért hivom fel e véleményre, hogy beigazolhassam, hogy magának a koalicziónak az orgánumai és gondolkodó fői is, a kik tényleg foglalkoznak a kivándorlás jelenségével, nem fognak frázisokkal megelégedni, hanem a bajok mélyére akarnak hatolni. Nagyon jól tudják igen sokan azt, hogy Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter urnak egyik törvénye után, a mely már régebben kelt és a melyet én meg sem nevezek, mert azt hiszem, már úgyis tudják t. képviselőtársaim, hogy melyik törvény az . . . Egy hang (a baloldalon): A rabszolgatörvény! (Zaj.) Hodzsa Milán : Igen, az. Méltóztatnak tudni, hogy éjjen e törvénynek életbeléptetése után véletlenül megkétszereződött a kivándorlóknak a száma. (Zaj.) Én Mezőssy Bélában nemcsak a földmivelésügyi államtitkárt, hanem a függetlenségi jjártnak egyik vezető emberét is tisztelem, és mint ilyentől, epedve vártam tőle, hogy reflektálni fog az egyik itt elhangzott beszédre, a mely megreklamálta az u. n. gentryk számára a vezetőszerepet Magyarországon. Beméltem, hogy válaszolni fog erre a beszédre, a mely minden demokrata gondolkozású emberben azt a meggyőződést keltette, hogy tudja Isten, Magyarországon a történelmi osztály mégis csak igen keveset tanult. Azt vindikálja ugyanis az egyik igen t. felszólaló a történelmi osztály számára, hogy a gentry-osztálynak a kezében maradjon meg továbbra is Magyarország politikai életének vezetése. Eitner Zsigmond : Mindenesetre tisztességesebb kezekben lesz, mintha Bokányi, Groldner, meg a többiek vezetnék. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Hodzsa Milán: Önök nem tudhatják, hogy mikor lesz jobb kezekbe letéve Magyarországnak a sorsa, akkor-e, a mikor a gentryk vezetik ügyeit, vagy pedig a mikor egyszerű polgárok irányítják a jjolitikai életet, mert önök még nem tudják, hogy milyen lesz ennek a polgári osztálynak a politikája. (Mozgás.) Azt hiszem, hogy a politikai haladásnak érdeke az, hogy ne mindig egy és ugyanazon osztály maradjon a vezetés élén. Eitner Zsigmond: Bokányiék jöjjenek, ugy e ? Hodzsa Milán: Igen, Bokányiék is jöjjenek. Mindenki jöjjön, a ki dolgozik ebben az országban. (Zaj.) Mérey Lajos: Mondhatom, szépen dol; goznak!