Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-160

lbŐ. országos ülés 1907 május 25-én, szombaton. TíÁ és kell a gazdák helyzetén javítani, csak épen a cselédek rovására r nem lehet és nem szabad. (Igazi TJgy van! Elénk helyeslés a baloldalon.) És, t. képviselőház, ha védelmezni akarjuk azokat a sokfelől szorongatott és megtámadott gazdákat, hát védjük meg őket először (Halljuk ! Halljuk!) más ellenségek ellen és csak legutolsó sorban a cselédek ellen. Van ezer más ellensége a gazdának, a ki ellen őt védelmezni kell: a termés-uzsorától és a termés-spekulácziótól kezdve egészen a 10°/o-kal dolgozó vidéki takarékpénztárakig. (Mozgás.) Ezektől védelmezzük meg a gazdákat mindenekelőtt és csak azután védjük meg őket a cselédek ellen. Mert ha a cselédek ellen és a cselédek rovására óvjuk a gazdákat, ha a cselédek bőrére akarjuk a gazdák helyzetét javítani... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Buza Barna: . . . akkor azt hiszem, ez nagyon odiózus javítás lesz, és félek tőle, hogy az ilyen javítással maguknak a gazdáknak több kárt okoznánk, mint hasznot. Mert csak a ki készakarva hunyja be a szemét, az nem látja, hogy mi most nemcsak nagy közjogi harczok, de nagy gazdasági és társadalmi átalakulások, küzdelmek és válságok előtt is állunk. (Igaz! TJgy van!) Hiszen nem kell most már nekünk a külföldre járni példákért és tanulságokért. Nem kell nekünk a külföldre menni, hogy tanulmányozhassuk, mi készül a gazdasági életben. Menjünk csak le, t. képviselőház, az aranykalászos rónaságra, a magyar Alföld síkságára, ott azon a síkságon a magyar nép ajkáról, Kossuth Lajos népe ajkáról, a Marseillaise idegen hangjait halljuk zengeni. (Mozgás.) Sokat mondanak e hangok, és különösen arra figyelmeztetnek, arra biztatnak mindenkit, a ki a nemzet jövőjét szivén viseli, hogy igyekezzünk annak a válságnak, annak a rázkódtatásnak, a melyett ez az irányzat, ez a törekvés hozhat Magyarországra, elejét venni. (Helyeslés.) Két eszköze van annak, hogy elejét vehessük. Először is erélyes, energikus fellépés, de ez az energikus fellépés csak akkor lehet hatályos, értékes, ha nyomon kiséri minden jogos igény kielégítése. (Mozgás.) Azt hiszem, hogy a magyar szocziálizmusnak egyik legfőbb jellemvonása, hogy sokkal kevésbbé indokolt a gazdasági viszonyok által, mint a külföldi szocziálizmus. A magyar szocziálizmusnak egyik jellemvonása, hogy annak felkeltésében sokkal több része van az izgatók rosszhiszemű munkájának, mint a nép szükségérzetének. (Igaz! TJgy van!) De épen e tulajdonságát a magyar szocziálizmusnak kell megragadnunk, ha a magyar népet nem akarjuk otthagyni az ő befolyásuk alatt, az ő táborukban, hanem a magyar népet, a magyar parasztságot el akarjuk vinni a magyar nemzet igazságáért, a magyar nemzet jogaiért való küzdeKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. IX. KÖTET. lem táborába. (Helyeslés.) A Marseillaise hangjait csak zengi még a magyar nép ajka, de a szive nem érzi, a lelke, elméje nem érti; arra kell igyekeznünk, hogy az, a mi most még puszta hang, könnyen elröppenő hang, a magyar nép lelkében érzéssé, valósággá ne váljék, mert ha azzá válik, az végzetes, katasztrofális veszedelme lenne az országnak. (TJgy van!) Ha kielégítjük a jogos igényeket, ha igyekezünk folytonosan és fokozatosan javítani annak a népnek a helyzetén, akkor megszabadítjuk az agitátorok befolyásától. És mindig előttünk állhat 1848-nak a nagy példája, a mikor a nemzet jogaiért a dinasztiával való küzdelemben egy volt ez az egész nemzet a főúrtól a parasztig. Mivel érhettük el ezt, hogyan állhatott elő az a nagy eredmény ? Csak azzal és azáltal, hogy a dinasztiával való összeütközésnek nagy küzdelmét közvetlenül megelőzte a jobbágyság felszabadítása. Ez volt az eszköz, a mely az egész magyar parasztságot, a népet a nemzet jogaiért küzdő közéj> osztálynak — mert az küzdött öntudatosan a magyar alkotmányért — táborába hajtotta. Ez volt a varázserő, a melylyel Kossuth Lajos harczba vihette Magyarország egész népét, és ez okozta, hogy mi 1848-ban nem juthattunk arra a sorsra, a melyre jutott az uralkodója ellen szintén fegyvert fogott, szabadságharczot vivott lengyel nemesség; nem jutottunk arra a sorsra, mint a szabadságharczot vivó lengyel nemesség, a mely ellen a lengyel parasztok lázadását játszotta ki a hatalom. E példát kell szem előtt tartanunk és akkor megálmpithatjuk belőle, hogy egyetlen politika, a mely a minket fenyegető nagy gazdasági válságon és nagy átalakulásokon rázkődtatás nélkül viheti keresztül e nemzetet, a kiegyenlítés politikája, a mely kiegyenlítés politikájának erélyesen kell fellépnie az izgatók ellen, de annak az ostornak, a melyet egyik kezünkben az izgatók, a nép félrevezetői ellen suhogtatunk, annak az ostornak darab kenyér adhatja meg a jogosultságot, a melyet másik kezünkkel a kenyérre szoruló cselédnek, a munkásnak adunk. Ez a gondolat kell hogy vezessen minket, minden osztályát a társadalomnak, e nagy szocziális kérdés tárgyalásánál, taglalásánál. Ha ennek a gondolatnak a magaslatára felemelkedünk, akkor azt hiszem, mindenki részéről egészen más elbírálásban fog részesülni ez a javaslat, és akkor, ha lesznek is a gazdákra nézve nagyon terhes részletek megváltoztatása érdekében indítványok, az a szenvedélyes hang, az az ideges, ingerült ellenzése ennek a javaslatnak a gazdák érdeke szempontjából meg fog szűnni. Hogy a ránk következő nagy közjogi és gazdasági küzdelmek milyen eredménynyel fognak végződni, hogy sikerülni fog-e nekünk ezeken a küzdelmeken rázkódtatás és veszedelem nélkül átúszni, vagy pedig katasztrófához fogja vezetni az országot a különböző erőknek ez az 35