Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-159

254 159. országos ülés 1907 május 2í-én, pénteken. mert ez kedvező és könnyű alkalom e .réven álláshoz és hatalomhoz jutni. (Igás! JJgy van !) Mások azért demokraták, mert ez lehetőség arra, hogy a népszerűség könnyű szekerére fel­ülve, felelőtlenül lehiráljuk, lekicsinyeljük, ki­gúnyoljuk azon törekvéseket, melyek a nép sorsa iránt érzett meleg szeretetből eredve, épen de­mokratikus irányba kívánják vinni a magyar állam hajóját. És végül van a demokrácziának egy kü­lönös faja, a mely bizonyos mértékig magyar speczialitás, és Bródy Ernő t. képviselőtársam elég fiatal és elég tehetséges ahhoz, hogy talán a demokrácziának ezen kategóriájához is tar­tozzék, t. i. demokraták addig, de csakis addig, mig bizonyos úton-módon és bizonyos eszközök­kel nem sikerül azon pontra eljutni, hogy a demokratikus tömegekből az arisztrokratikus lépcsőre felhághassanak. (Derültség.) T. képviselőház! Nekem nem fáj semmiféle igazságtalan kritika, jöjjön az bármely oldalról, ha érzem az ügynek igazságos voltát, a melyet én védek. Ha nyugodt lelkiismeretem öntudata, ha tudom azt, hogy e javaslat segélyével sok ezer és ezer szenvedő családnak a könnyét fogom letörölhetni, ha tudom és érzem azt, hogy a gyengébb népnek anyagi helyzetét javíthatom meg ezen réven, ha tudom és érzem azt, hogy ez utón és módon a visszaélések százféle nemét gátolhatom meg, védem a gyengét azoknak a kizsákmányolása ellen, a kiket nem mindig a legtisztább és legönzetlenebb szándék vezet: mindezt tudva és érezve, az igazságtalan kriti­kának bármilyen faja is engemet teljesen hide­gen hagy. (Helyeslés.) Hidegen hagy e javaslatnak az elfogultság valósággal hatványozott mértékével való meg­ítélése a sajtó részéről, a mely javaslat — mond­janak rá bármit is — egyre kétségtelenül alkalmas, arra, hogy ha ennek rendelkezései az életben keresztülvitetnek, feltétlenül jobb anyagi helyzetbe hozzák a magyar nemzet leg­inkább támaszra szoruló osztályát, t. i. a magyar cselédeket. (Élénk helyeslés.) És mert ez a javaslat ezt a czélt szolgálja és mert ennek a czélnak szolgálatában a ren­delkezéseknek egész sorozatát tudnám idézni, igazán sajátságos mértéke az osztó igazságnak az, hogy pusztán gyűlöletből, elvakult szenve­délyből egyesek képesek lennének meggátolni azt, hogy ez a törvényjavaslat valósággá váljék, csak azért, hogy e réven talán növeljék hatalmi súlyukat és izgatási eszközeiket; (Igaz! JJgy van !) izgatási eszközeiket, a melyek forrása nem min­dig a népszeretet, a melyek nagyon sokszor alacsony ösztönökből erednek, (Igaz! JJgy van l) reklám-dobot keresve a pártsajtó, a pártszerve­zet, a párttagok létszámának az emelésére. (Igaz! JJgy van!) Az ilyen demokrácziából, a népbarátságnak ebből a neméből nem kér ez a törvényjavaslat, és ha a-t. képviselőház bennünket törekvéseink­ben támogatni fog, az ily népbarát-politiká­nak útját kívánjuk állani és útját is fogjuk vágni. (Élénk helyeslés:) Azt mondják,, hogy e javaslatnak az a leg­nagyobb hibája, hogy visszaállítja a _ : jobbágysá­got. Unos-untalan, mindenféle egyesületben, a sajtóban,. itt a képviselőházban is hallottam sokak részéről ezt az állítást, de egyetlen elfő-, gadható ' érvet ennek az állításnak igazolására még ez ideig nem hallottam. Hiszen méltóztas­sanak, elolvasni e javaslat rendelkezéseit: a fel­mondási jog keretén belül teljesen korlátlan,, szabad a cselédség elhatározási joga. (Igaz!) És azt csak nem állithatja senki, hogy ez a helyzet rabszolgaság, mert hiszen akkor mi, a kik itt elünk, a kik a fővárosban lakunk és egyéni szabadság szempontjából előnyösebb hely­zetben nem vagyunk, akkor mi mindnyájan fehér rabszolgák vagyunk. Lakásunkat a fel­mondási időn kivül kártérítés nélkül mi sem, hagyhatjuk el. Próbálja csak meg Bródy Ernő t. kép­viselőtársam a fővárosi képviselőtestületben, a hol többségük van ós indítványozza azt az igen szabadelvű és liberális reformot, hogy bárki akkor hagyhassa ott a kibérelt lakását, a mikor akarja, vagy viszont a háziúr akkor dobja ki lakóját, a mikor csak neki tetszik, akkor majd meg fogjuk látni, mit szólnak az ilyen szabad­elvű intézményhez a szocziálpolitikai társaság azon tagjai, a kik véletlenül háziurak vagy budapesti lakosok. (Igaz! JJgy van!) Vagy ha a javaslatnak a felmondási jog védelmét czélzó intézkedései a jobbágyság vissza­állítását jelentik, akkor méltóztassék megnézni a kis- és nagyipari üzemeket. Hiszen nincs egyetlen kis- és nagyipari üzem, a hol az egyez­ség és a szerződés keretén belül bizonyos fel­mondási jog kikötve ne lenne. (Közbeszólások: Hát a sztrájk?) Erre is rá fogok térni, méltóztassék nyu­godtan lenni, felszólalásom menetét azonban magam akarom megszabni. Ha a felmondási jog biztonsága nem volna megszabva az ipari élet körében, ha minden gyáros azzal ggodalommal feküdnék le, hogy nem tudja, vájjon holnap reggel az összes munkások nem teszik-e le a gyalut, meggyul­lad-e a kohó, képzelhető lenne-e akkor, hogy egy országban rendes gazdasági fellendülés tá­madhasson? Sajátságos mértéke az osztó igaz­ságnak, hogy azt a felmondási jogot, a melyet élvez ebben az országban mindenféle nagyvál­lalkozó, nagyiparos, nagytőkés, háziúr, tisztán és­kizárólag csak a magyar gazdaközönségtől akar­juk megvonni, (Igaz! JJgy van!) attól a gazda­közönségtől, a melynek az életében egy felmon­dásnélküli munkamegtagadás épen a legkritiku­sabb pillanatban, a szántás vagy vetés idejében, egyértelmű lenne száz és százezer exisztencziá-

Next

/
Thumbnails
Contents