Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-159

159. országos ülés 1907 május 24-én, pénteken. 255 tiak, sőt tovább megyek, magának az országnak anyagi tönkretételével! (Igaz! TJgy van!) Ez, t. képviselőház, sem a jobbágyságnak, •sem a demokrácziának, sem a szabadelvüségnek kérdése, ez egyszerűen a józan ész parancsszava, (Igaz! TJgy van!) hogy a kormány becsületbeli kötelessége az ily katasztrófák bekövetkeztétől megszabadítani az országot. (Igaz! Ugy van!) Felhozatott az is, hogy mi a cseléd sorsáról azért kívánunk gondoskodni és azért veszünk be bizonyos humanisztikus intézkedéseket, mert mi cserében a cselédet a röghöz kívánjuk kötni. Ez megint sajátságos humánizmus és sajátságos szabadelvűség. Áz tetszenék t. képviselőtársaimnak, hogy ha mi tovább is tétlenül tűrnők az eddigi tarthatatlan állapotokat? Az .tetszenék, ha semmiféle intézkedéseket nem tennénk oly irányban, hogy egy és ugyanazon szűk szobában — szomorú tény és konstatálni kell — három-négy család össze ne szoruljon ? Az tetszenék önöknek, hogy a törvényhozás ne vegyen fel oly intézkedéseket, a mely megóvja a gyengét' a lelketlen emberek kizsákmányolásától és kihasználásától ? (Tetszés és . helyeslés.) Igenis, mi tisztességes megélhetést kívánunk teremteni a magyar cselédosztálynak azért, hogy ezen a réven megszeresse a falu csendjét, azt a földet, •a melyen született, a melyen ól és a melyet megmunkál. (Tetszés és helyeslés.) De hiszen, t. képviselőház, ez mindenütt a világon a törvényhozásnak egy általános menete. Méltóztassék megnézni a világ összes törvényhozási intézkedéseit, ezek mind arra törekszenek, hogy. az egyes munkástömegek azon foglalkozási ágak keretében, a melyeket élethivatásukul választottak, jól érezzék magukat és ott, a hol születtek, ott keressék meg megélhetésük feltételeit. A baleset elleni biztosítás, a betegség elleni biztosítás, az aggkor, a rok.kantság, az özvegység esetére való biztosítás sok- és sokféle neme, az állam és a társadalom minden intézménye, a különböző egyesületek által támogatott munkáslakások szövetkezetei mind erre a ezélra alakulnak. Méltóztassék megnézni, t. ház, a müveit nagyipari államok példáját, ott látjuk például a Krupp-gyárat, vagy a 'Siemens és Halske-gyárat, vagy a Schuekert-gyár mesés emberbaráti intézményeit, az aggság, a rokkantság elleni biztosítás intézményét, a melyek fentartásának egész terhe a munkaadók vállaira nehezedik. Ha látjuk ezeket az összes jóléti-. intézményeket, kezdve a munkáskórházaktól, belevéve a munkásmulatókat, le az utolsó kuglizóig, "a melyeket e nagyvállalkozók építenek: mit méltóztatnak gondolni, hogy ezeknél pusztán és kivétel nélküL az emberszeretet játssza a főszerepet, vagy nem szerepel-e egyúttal ezek létesítésénél az a természetes önzés, hogy igenis, ezek a vállalkozók állandó és megbízható munkásokat teremtsenek maguknak? (Élénk helyeslés és tetszés.) Méltóztassék megnézni Ausztriának hatalmas textiliparát, Ausztriának ezt a fő-foglalkozási ágát, a mely a nemzeti termelésnek leghatalmasabb és legerősebb tényezője. Miért nem tudunk velük lépést tartani ? Azért, t. képviselőház, mert ott azokban az ipari czentrumokban egyes családok évszázadokon át laknak egy és ugyanazon házban, kihal a fiu és jön utánna az unoka és egy és ugyanazon munkát és foglalkozási ágazatot űzi tovább. (Igaz! Ugy van!) És igy vau ez mindenütt a világon, a hol gazdasági fellendülés van; a czél, a törekvés az, hogy humanitárius intézkedések segélyével megszerettessék a munkástömegekkel azt az életfoglalkozást, a melyeknek magukat szentelték. (Igaz! TJgy van!) Hát minekünk sincsen semmi egyéb czélunk e javaslattal, t. képviselőház, mint hogy megelégedett munkáskezeket kívánunk teremteni a magyar mezőgazdaság számára. (Élénk helyeslés.) És ennek megvan a maga rácziója, t. ház, nemzetgazdasági szempontból és okból is. Minden államnak, a mely a modern haladással egybekötött terheket el akarja viselni, természetes kötelessége az, hogy indusztriálozódjék, hogy lassacskán ijDari állammá is alakuljon át. (Helyeslés.) Ezt nekünk, a kik agrár érdekeket képviselünk, nem szabad és nem lehet semmi körülmények között figyelmen kívül hagyni. (Élénk helyeslés.) Ez az az irányzat, t. ház, a mely felé minden művelt és fejlődő állam tör. És hogy ha a tegnapi ülés folyamán Csernoch János t. képviselőtársam hivatkozott a Németországban tapasztalt azon tünetekre, a melyeket egy szóval ugy fejeznek ki, hogy Landflucht, a mikor a falu csendjét és az ősi földet otthagyják a tömegek és belekeverednek a világvárosok csábító légkörébe, ha egy előrelátó kormányzat érzi és látja, hogy Magyarország is az ipari átalakulás első fázisába jutott, akkor bűnös könnyelműséget követne el, ha nem ragadná meg jó előre az alkalmakat, melyek segélyével a munkásnépet és a cselédséget odafüzze az ősi földhöz és az ősi foglalkozáshoz. Nem jobbágyság ez, t. képviselőtársam; ennek semmi egyéb czélja nincs, mint tisztán és kizárólag a régi foglalkozást megszerettetni a dolgos magyar kezekkel. (Igaz! TJgy van!) Vlád Aurél t. képviselőtársam tegnapi be•szédóben hivatkozott egy kiválóan hires és általam is igen nagy élvezettel olvasott közgazdasági irónak Brentano müncheni egyetemi nemzetgazdasági tanárnak egy nyilatkozatára épen a generális sztrájk kérdésében. Ez a hivatkozás, melyre t. képviselőtársam czélzott, bizonyos mértékig tévedésen alapul, mert ezen nézete nem a generális sztrájkra, hanem a részleges sztrájkra vonatkozott, s e kettő közt lényeges a különbség, a mint erre később ki fogok térni.