Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-159

250 Í59. országos ülés 1907 májas 2k-én, pénteken. felolvasnak a teremben, és nem szeretném, ha olyasmi jutna a naplóba, a mit nem szabadna felolvasni. Tehát kérek csendet! Goldis László (olvassa): », . . kezéből a milliók kezébe. Ez a defmiczió rosszul ütvén ki, azt mondották, hogy a haza szeretete a múlt szeretete. Nyilván arra számítottak, hogy a szegény népnek nincs ragyogó múltja, mert hisz neki mindig csak terhes kötelességei voltak, joga és dicsősége ellenben nem volt; de a nép itt is csakhamar feleszmélt, s megjelentek az udvar oncz történetírók helyett a nép történetírói, a kik kimutatták, hogy a munka története ép oly régi, mint a kizsákmányolás története. És hogy a véres hadi dicsőség és csillogó diplomata furfangosságoknál fényesebb az a másik dicsőség, melyet a nép munkája hozott létre, midőn megteremtette a földmivelést és az ipar hasznos találmányait, mikor utakat és hidakat épített, mikor a művészet ragyogásával vidította fel az emberek lelkeit.« Ezen meghatározás is csődöt mondván, legújabban a hazafiságot a faj szeretetével akarnák azonosítani. Ezzel a jelszóval valóban nem érdemes foglalkozni oly országban, a hol ma is a sovén politika leglármásabb apostolai épen azok sorából kerülnek ki, kiknek ősei nem Árpáddal jöttek be. Egy hang fbalfelöl): Valószínűleg Jászi ősei sem Árpáddal jöttek be. Goldis Lászlő: Kitéve magamat annak, hogy engem is valami nemzetellenes agitátornak fognak újból deklarálni, . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Goldis László: . . . kénytelen vagyok kijelenteni előre is, hogy ezt a törvényjavaslatot nem fogadhatom el. Nem fogadhatom el épen azért, mert az én nézetem szerint nem hogy a nemzetfentartó osztálynak, a hogy mondják, vagyis a nagybirtokosságnak érdekeit sérti, hanem ellenkezőleg sérti, a szegény emberek érdekeit, a munkásnép érdekeit. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy ez a törvényjavaslat prognosztikonja a többségi pártok kebeléből alakult kormány szocziális politikájának. Ha pedig tényleg ez a törvényjavaslat mutatja, hogy milyen álláspontot foglal el a kormány azon szocziális mozgalmakkal szemben, melyek az egész világot nagy átváltozások elébe viszik, akkor ki fogom mutatni, hogy a mai kormány ellenkezésben van azon nagy áramlatokkal, a melyek dominálják a világ gazdasági és szocziális politikáját. Tagadhatatlan, hogy a mai társadalom óriási változásoknak megy elibe; a szervezett munkásság ereje, a tömegekben mindinkább előrehaladott műveltség megteremtette a tömegekben az öntudatot és az öntudat megköveteli a társadalomnak egy ujabb, az emberiség czéljainak jobban megfelelő berendezkedését. Á ki "ezt tagadja, az nem foglalkozik komolyan a dolgok fejlődésével és különösen a szocziális kérdéseket nem tanulmányozza. (Zaj és mozgás.) Én, t. ház, nem vagyok szocziálista. Nem tartozom a szocziáldemokrata párthoz; különösen azért, mert a szocziáldemokrata pártnak némely pontjai, különösen azok, a melyek vonatkoznak a nevelésre, a családalapításra és a hitéletre, szerény nézetem szerint ellenkezésben vannak az emberi természet örök, megváltozhatatlan törvényeivel. De én nem restellem nyíltan bevallani, hogy a szocziáldemokráczia alapeszméjét, azt, melyet Saint Simon fejezett ki a legpregnánsabbul abban a mondatban, hogy minden tagja a társadalomnak csak azon munkának értékében boldogulhasson, melyet a társadalom javára kifejt, ennek az eszmének rajongó híve vagyok. Ebben az alapeszmében én a munkának szent vallását látom és ugyanakkor a heréknek alkonyát. (Helyeslés a középen.) Ha a felett gondolkodnánk, hogy tehát ez az alapeszme, a mely, ugy látom, osztatlan helyesléssel találkozik, a munkának vallása életre keltessék; ha azt vizsgáljuk, miféle módon lehetne ezt elérni, akkor azt hiszem, hogy olyan ember, a ki a dologgal igazán komolyan foglalkozik, nem juthat más meggyőződésre, mint arra, hogy ezt csakis a termelő eszközöknek szocziálizálása által lehet elérni. (Helyeslés a Tcözépen.) Természetesen én abban a meggyőződésben vagyok, hogy a termelő eszköznek ezt a szocziálizálását nem lehet ugyanazon az utón, ugyanazon kulcs szerint intézni az összes termelő eszközökre nézve, hanem ezeket különösen ebből a tekintetből két hagy csoportba kell osztani. Egészen más módon lesz szocziálizálható az ipari munka és egészen más alapon ismét az agrármunka. Különben azok, a kik a dolgokkal foglalkoznak, tudják nagyon jól, hogy ez a szocziáldemokrácziának egyik legnehezebb problémája, az egész világon és Németországban a szocziáldemokrata pártnak az utolsó letörése némileg épen abban leli magyarázatát, hogy a földbirtok szoczializálásának kérdésében sem tudtak egészen világos megállapodásra jutni, nem tudták megtalálni azt a módszerét a szocziálizálásnak, a mely a kis földbirtokost is teljesen kielégítette volna. Ez legnagyobb problémája eddig a szocziáldemokrácziának és én meg vagyok róla győződve, hogy midőn a világ szocziäldemokrácziája meg fogja találni azt a módot, a meb/lyel a földbirtokot, mint termelő eszközt, az összes érdekek megsértése nélkül és teljesen kielégitöleg szoczializálni lehessen, akkor a szo^ cziáldemokráczia igen közel lesz már czéljainak megvalósításához. Mert igazat kell adnom Clémenceaunak, a ki nem is olyan régen azt ínon-