Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-159

159. országos ülés 1907 május M-én, pénteken. 247 is teljesítette a humánus gazda, (ügy van! halfelöl.) és viszont hangoztatják azt, hogy ezek a terhek pedig a gazdaközönségre elviselhetetlenek. Ezt a két állítást a logika alaptörvényei szerint egymással összeegyeztetni nem lehet. A másik felszólalás igen nagyrabecsiilt képviselőtársam, Okolicsányi László részéről hangzott el, a ki beszédében olyan eszmét vetett fel, a mely, nem tagadom, sokakban keltett visszhangot, mert hiszen nem egy felszólalásban csendült meg azután annak a beszédnek a hangja. Arról volt szó, hogy hiszen nekünk kell humánusaknak lennünk; mi valóban lelkünkből szeretjük a népet, de ezeket a terheket mégis csak át kellene hárítani egy másik faktorra: az államra. Ez a szeretet, az áldozatkészségnek ez a fajtája engem meglehetősen rossz magyar hagyományokra emlékeztet, — mert a dicső hagyományok mellett vannak rossz hagyományok is. (Halljuk! Halljuk!) Mikor 1848 márczius 15-én Budapesten az ismeretes 12 pontot kibocsátották, ezt a 12 pontot pár nap múlva Szentes városában is tárgyalták. Nagy népgyűlést hivott össze Molnár Sámuel főbiró ur és a népgyűlés egyhangú lelkesedéssel szavazta meg mind a 12 pontot. Ezt követőleg azután helyi érdekű dolgok tárgyalására került a sor és akkor ugyancsak egyhangú lelkesedéssel határozta el a népgyűlés és ezt követőleg a tanács, hogy (olvassa): »Idegeneknek helybeli lakos néven itt jószágokat a legelőre hajtani nein szabad, úgyszintén a birtoktalanoknak sem.« És ugyancsak 1848 márczius 30-án tartott Szentes városa megint egy tanácsülést, a melyen a közlegelők felosztásának dolgáról tanácskozott, ehhez a gyűléshez a birtoktalan zsellérek kérvényt intéztek, hogy az Istenért, juttassanak nekik is valami kis házhelyet és valami kis földet. Ekkor igen szép szavakban a következő szószerint idézett határozatot hozta a szentesi tanács (olvassa): »Tekintetbevéve a folyamodók szives készségüket, a melyet a haza szolgálatára nyilvánítanak; és a mennyiben gyermekeik szintén katonáskodnak, ezt tettleg is teljesitik: Szentes városa közönsége íelhiva érzi magát a helyben levő jójellemű magyar lelkes birtoktalan zsellérek érdekében az országgyűlés, elébe járulni egy folyamodással, miszerint az ország által teendő telepitvényekben a nemzetgyűlés őket is részeltetni kegyeskedjék.« Tette ezt Szentes város tanácsa akkor, a mikor 21.000 lakosából 7000 volt a zsellér és a mikor a legelőfelosztás folytán minden egyes földesgazda épen még egyszer annyi birtokot kapott, mint a mennyije azelőtt volt. A hazafias szeretetnek és humánizmusnak ebből a fajtájából nem kérek ; ezt én a magyar állami életben és társadalomban meghonositani nem akarom; ilyen elvekkel a 48-at megcsinálni sohasem lehetett volna. Laehne Hugó: Hát az iparos miért nem fizet ? Elnök: Csendet kérek! Nincsen joga a képviselő urnak közbeszólni. (Zaj.) Kelemen Samu: Erre is rátérek majd; (Zaj.) de legyen türelemmel a tisztelt barátom, mert a magam mondandóinak sorrendjét — ezt talán el fogja ismerni — mégis csak én állapítom meg. Ha ennek a kérdésnek az igazság szerint való jelentőségét kutatom, akkor sem helyes ez a megnyilatkozott felfogás. A jogszabályok megalkotása nem abban merül ki, hogy a jogot akként szabályozzuk, hogy a jogból egyesek az önkényre is átmehessenek. Az állam nem avatkozhatik ugyan bele abba, hogy megállapítson bizonyos bérdolgokat, bizonyos bérösszegeket, azonban a szocziálpolitika beavatkozó jellege meg fog nyilatkozni abban, hogy szabályozókig, ha kell mérséklőleg, ha kell emelőleg is ezen viszonyokba belenyúlhasson. Belenyúl pedig akként, hogy voltaképen a gyógykezelésre, az iskoláztatás költségeire megállapítja a bérnek egy bizonyos összegét, a mely a bérnek egy alkatrészét, a cseléd számára fizetendő munkabér egyik alkatrészét kéjaezi és megállapítja ezen alkatrészt épen azért, mert nagy nemzeti szempontból, de magának a gazdának szempontjából is, a ki közvetlen összeköttetésben van a cseléddel, szükségesnek látja annak a biztosítását, hogy a fizetésnek ezt a részét a cseléd valóban ezekre a szükségletekre fogja fordítani és a mindennapi kenyér rettenetes gondjai között nem fog megfeledkezni a távolabbi, de azért még fontosabb igények kielégítéséről: családja gyógykezeltetéséről, gyermekei neveltetéséről. Olay Lajos: Nagyon helyes, csak igy lehet a kivándorlást megakadályozni. Kelemen Samu: Egy bizonyos standardját az életnek elő kell idézni, oly állapotokat kell létesíteni, ezek épen a gazda érdekeiben vannak, hogy a cselédnek meg legyen óva az egészsége, tisztességes lakása, tisztességes bére, (Helyeslés.) és ha szükséges, biztosítani kell ezt a törvény utján, ha a társadalomnak magának nincs elég egyetemes ereje arra, hogy ezeket a cseléd számára megvalósítsa. (Helyeslés.) Hangoztatták, hogy miért rovunk terheket épen a nemzetfentartó osztályra. Biztosithatom önöket, t. ház, és.pedig teljes lelki nyugalommal, hogy nálamnál nagyobb tisztelője a nemzetfentartó elemnek nincsen. Ha nekem van jogom, én is ezen jogok egy részét nekik köszönhetem. De ha felvetem ezt a kérdést a históriai igazság világánál, azt is meg kell kérdeznem, hát a nemzetfentartó osztályt ki tartotta fenn, és akkor rájövünk arra, hogy fentartotta százezreknek és millióknak dolgos keze és ha ezt a hazát meg lehetett szerezni ezelőtt ezer esztendővel és fenn lehetett tartani egy ezer év alatt kevés ember segítségével; de egy második évezreden át nem fogjuk fentartani, csak, ha a nemzetfentartó osztályban a nemzet minden ele-