Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-159

248 159. országos ülés 1907 május 24-én, pénteken. mét egyesítjük, ennek az államnak faj-, vallás-, osztály- és nemzetiségi különbség nélkül minden emberét, a ki a maga munkájával a nemzet boldogulásához járul, az orvost, a ki gyógyítja a betegeket, az ügyvédet, a ki védi a jogot és igazságot, az írót, a ki eszméi segítségével viszi előbbre a nemzetet; a munkást, a ki két dolgos keze munkájával dolgozik — mindenkit, t. ház, a ki akár agyvelejének idegeivel, akár karjának izmaival hozzájárul az állam fentartásához. És csak ha mindez meglesz, lesz Magyarországnak igazi nemzetientartó osztálya. (Igaz! Ugy van!) Hencz Károly: Veszprémynek a könyve kimutatja, hogy melyik Magyarországon a nemzetiéi) tartó osztály! (Zaj.) Melczer Géza: Nyitott kaput dönget! Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassék közbeszólásokkal félbeszakítani a szónokot. Ehhez nincsen joga a képviselő urnak. Kelemen Samu: Azért mondom el mindezt, t. képviselőház, bár tudom, hogy igaza van Melczer Géza t. képviselőtársamnak, hogy nyitott kaput döngetek . . . Egy hang : Szép hangzású szavak! Kelemen Samu : Nem szép hangzású szavak, hanem igazak. Azért emelem ezt ki, mert egy beszédben megcsendült itt az a jelszó, hogy nekünk óvakodnunk kell a merkantil-liberalizmustól. Ugyanez a beszéd óva int a közvetítőktől, a kikről azt mondja, hogy a közvetítő mosolyog akkor, a mikor más ember dolgozik s hogy az állam állami segítséggel látja el közvetítésüket. Holott tiszta sor, uraim, — magának a gazdaságnak rendje mutatja — hogy a mint a mezőgazdaság a földnek, a tőkének és a munkának erejét egyesíti magában, — s kell is, hogy egyesítse — akként szükséges, hogy egyforma szeretetben és az érdekek egyforma mérlegelésében egyesítsük ezeket az osztályokat, mert különben a nagy nemzeti czélok érdekében nem tömöríteni, hanem megbontani fogjuk őket. Hencz Károly: Mit csinálnak a demokraták a fővárosban? (Zaj.) Kelemen Samu : Erre a közbeszólására Hencz képviselőtársamnak meg fognak felelni a demokraták ; de az én adresszemre ez egyátalán nem tartozik. (Halljuk ! Sálijuk!) Hencz Károly: Ez a szeretet jegyére tartozik. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kelemen Samu: Én, t. képviselőház, valóban nagyon sötétnek látom a politikai és a társadalmi viszonyokat. (Igaz! Ugy van !) Méltóztassék elhinni, hogy vannak pillanatok, a mikor kitekintve, szinte átláthatlanul sötétnek tudjuk az éjszakát, de azért a vizsgáló szem előtt mégis feltűnik a szemhatáron egy bizonyos vöröses fény. Vigyázzunk t. ház, nehogy tüzcsóvának a fénye legyen az, a mi hajnali pír, hajnali fény, egy szebb jövőnek felvirradása kellene, hogy legyen. És vigyázzunk, t. ház, hogy ha megkondul a harang, ne legyen az a fékevesztett szenvedélyek meggátlására irányuló vészharang, a mely mindnyájunknak lelkét rettegéssel tölti el, hanem legyen, hajnali harangszó, a mely békét és megnyugvást önt lelkünkbe. A törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon, i Elnök: Mielőtt a tanácskozást tovább folytatnék, a házszabályoknak 204. §-a értelmében be kell jelentenem, (Halljuk! Halljuk!) hogy a belügyminiszter ur holnap, szombaton válaszolni kíván először Vajda Sándor interpellácziójára... Somogyi Aladár: Reméljük, hogy eljön Vajda!? Elnök: . . . a nagysomkuti, szilágycsehi és krassói választásokon elkövetett visszaélések és törvénytelenségek tárgyában; másodszor pedig Hodzsa Milán interpellácziójára a nyitram egyei képviselőválasztási névjegyzék tárgyában. (Helyeslés.) Ki következik? Hammersberg László jegyző : Goldis László! Goldis László: T. ház! A szőnyegen lévő törvényjavaslat tárgyalása folyamán (Nagy zaj.) nemcsak ellenzéki oldalról, hanem a többségi pártok részéről is . . . (Zaj!) Elnök : Csendet kérek! Goldis László . . . olyan felszólalások történtek, a melyek azt bizonyítják, hogy ebben a törvényjavaslatban sokkal több árnyoldalt, mint fényt lehet felfedezni. (Zaj.) Egészen közszőlammá vált már, t. ház, az a mondás, hogy ez a törvényjavaslat tulajdonképen senkinek sem kell. Nem kell a cselédeknek, nem kell a gazdáknak. És ebben a különös helyzetben megszületett az a még különösebb teória, a mely szerint épen az bizonyítja, hogy ez a törvényjavaslat jó, mert senkinek sem kell. Maga a t. földmivelésügyi miniszter ur is ugy indokolta ezt a dolgot, hogy az győzte őt meg arról, hogy ez a törvényjavaslat helyes és jó, mert minden oldalról megtámadták; mert ő ebből azt a meggyőződést merítette, hogy megtalálta az arany középutat. Erre az okoskodásra válaszolni lehetne egy másik magyar közmondással, hogy t. i. nem mind arany, a mi fénylik. Semmiesetre sem tartom helyes dolognak egy törvény jóságát azzal indokolni, hogy azért kell az országnak, mert tulajdonképen senkinek sem kell. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Az ellenzéki oldalról tett ellenvetésekre csak azzal válaszoltak, hogy általánosságban el lehet fogadni e törvényjavaslatot, minthogy majd a részletes tárgyalás alkalmával a törvényjavaslat hibáit esetleg ki lehet javítani. (Halljuk f Halljuk!) És az iránt maga a