Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-158

23ü Í58. országos ülés 1907 május 23-án, csütörtökön. latai ellen, s mióta ezekből törvény lett, az agitáczió lecsendesedett, sőt napról-napra érkeznek köszönőlevelek ugy a tanítók, mint az egyes hatóságok részéről, a kik elismerésüket és köszönetüket fejezik ki az elfogadott törvény iránt. Nagy György: Felsültek az oláh izgatók! Csernoch János: Azután azt mondotta Horváth József t. képviselőtársam, hogy ez a javaslat, ha törvénynyé lesz, nem fogja szaporítani a koaliczió barátainak számát. Hát én azt gondolom, hogy egy kormánynak nem az a hivatása, hogy kortesjavaslattal álljon elő, hanem álljon elő azokkal a javaslatokkal, a melyek csakugyan szükségesek, a melyek az érdekelt köröknek igényéit ki fogják elégíteni. Hogy pedig ezen törvényjavaslat benyújtásánál a kormány tekintettel volt az érdekelt köröknek kívánságára is, azt látjuk a gazdaközönségnek folytonos megnyilatkozásaiból, látjuk a gazdaközönségnek a házhoz intézett kérvényeiből is, a melyekben sürgetik, hogy a gazda és a cseléd közötti viszony végre-valahára szabályoztassék. Ezeket előrebocsátván, t. ház, a mi magát a törvényjavaslatot illeti, ennek elbírálásánál minden attól függ, hogy ki micsoda álláspontra helyezkedik. Ha valaki a nemzetközi szocziáldemokráczia álláspontjára helyezkedik, a melynek az a czélja, hogy a magántulajdon eltöröltessék ós hogy az egyéni termelés helyébe behozassák ,a kollektivizmus, a mely he akarja venni a mi törvényünkbe, a mi még nincsen benne, az úgynevezett koalicziós jogot, hát én azt hiszem, hogy ha valaki ezen az állásponton áll, akkor ezt a törvényjavaslatot nem fogadhatja el, mert hiszen az ebben a törvényjavaslatban foglalt intézkedéseknek a czélja épen az, hogy megvédje a magántulajdont, hogy azt mivelhetővé tegye, hogy azt fentarthatóvá tegye és mivelését ugy irányítsa, hogy ez a köznek is megfeleljen, mert hiszen ennek a tulajdonnak a mivelése egyúttal országos közérdek és oly fontos országos közérdek, a melynél fontosahbat aligha ismerünk. Ha azonban valaki beleilleszkedik a mostani állami és társadalmi rend keretébe, ha valaki azt akarja, hogy ezen társadalmi rend keretén belül biztosítsa a gazda üzemének folytatását és fentartását, annak okvetlenül el kell fogadnia ezt a törvényjavaslatot, ha talál is benne kifogásolni való dolgokat, a mint mindenki, a ki felszólalt, talált és találni fog mindig. Mert nincsen olyan nehéz törvényalkotás, mint az, a melynél bizonyos érdekelt felek érdekeinek kielégítéséről van szó. Lehet a törvény készítője a legbölcsebb, lehet tekintettel minden tudomására jutott szükségletre, még sem képes mindent kimeríteni és a törvényt ugy megalkotni, hogy azzal minden érdekelt fél teljesen meg legyen elégedve. És nem tekintem azt közönséges frázisnak, a mit a t. miniszter ur felhozott és a mire mások is hivatkoztak utána, hogy t. i. miután ez a javaslat nem tetszik sem a gazdáknak, a mi különben nem igaz, mert csak a gazdák egy részének nem tetszik, és miután nem tetszik a cselédeknek sem, mert ez sem igaz, csak a felizgatott cselédeknek nem tetszik, a kik talán még nem is tanulmányozták, mondom, nem tekintem paradoxonnak, hogy épen azért ez a törvényjavaslat jó, mert hiszen iparkodott az, a ki készítette, az arany középúton haladni, hogy megmentse azokat az országos érdekeket, a melyek ezen kérdés szabályozásához fűződnek. (Igás! Ügy van!) Miután megszűnt az a patriarchális viszony, a mely eddig a cselédek és gazdák között fennállott, ámbár az sem igaz, hiszen nem mindenütt szűnt meg, de miután felmerült mégis annak szüksége, hogy ez a kérdés valamiképen megoldassák, nem marad más hátra, mint a törvény utján szabályozni azt, a mit eddig országszerte a szeretet, a kölcsönös megbecsülés és a kölcsönös tisztelet szabályozott volt. És itt, t. ház, nagy hiba volna, ha valaki ezt a kérdést az általános jog szabályai szerint kívánná szabályozni. A jog szabályozza az életet, az életből meríti tartalmát és jelentőségét, s ép azért tekintettel kell lennie a szabályozandó életviszonyokra. így ha valaki pl. az általános jogi elvekkel kezében hozzányúlna e kérdés szabályozásához, mindjárt észrevenné, hogy lépten-nyomon különféle nehézségekre bukkan és épen ezért ennek a kérdésnek a szabályozásánál tekintettel kellett lenni mind a két félnek érdekeire, szükségleteire és ez vezet egy különleges joghoz, a mely a gazda és a cseléd közti viszonyt szabályozza. Rossz és téves utón járna az is, a ki ennek a viszonynak a szabályozására alkalmazni akarná ugyanazokat az elveket, a melyek szerint szabályozták az iparos, a gyáros és az ipari munkás közti viszonyt. A gazda és az iparos között óriási a különbség. Az iparos akkor termel, a mikor neki tetszik, annyit termel, a mennyi neki tetszik. Az iparos maga szabályozza az árakat és ha nem tudja maga szabályozni, összeáll társaival, kartellt alkot ós együttesen szabályozzák áraikat. Nem igy van ez a gazdánál. A gazda nem akkor termel, a mikor neki tetszik, nem annyit termel, a mennyi neki tetszik, hanem a gazdának parancsolnak a természet törvényei, a gazdának munkája halaszthatatlan, ugy hogy sokszor ha 1—2 napot mulaszt el munkájának elvégzésében, egész évi fáradozásának gyümölcse elvész, tönkremehet, mint például aratás előtt, ha az aratást kellő időben el nem végzi; de nemcsak ő megy tönkre, hanem tönkremegy közvetve az egész ország. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Hát, t. ház, nem szenved kétséget, hogy ez a javaslat nagy áldozatokat követel a gazdáktól, különösen pedig a kisebb gazdáktól, a kik már úgyis nyögnek az áldozatoknak és a