Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-158

158. országos ülés 1907 május 23-án, csiilörfÖkön. 231 terheknek súlya alatt. De, t. ház, meg kell gondolni azt is, hogy a gazda, ha nem is tisztán szeretetből és humanizmusból, de saját jól felfogott érdekei szempontjából is köteles ezeket az áldozatokat meghozni, mert minél jobban halad valamelyik országban az ipar, — és azt hiszem, hogy idővel minálunk is haladni fog — annál több munkást von el a gazdasági foglalkozás terétől és a munkások a gyárakba tódulnak, a gazda pedig megmarad munkások nélkül. így volt ez — hiszen köztudomású — pl. Németországban, Westfaliában, a hol legerősebb lendületet nyert az ipar, és egyszerre azon vette észre magát a gazdálkodó közönség, hogy nincsenek földmivelő munkásai, mert a legjobb erőket a gyárak nyerték el, miután a gyárakban nagyobb a kereset és biztosabb, egyenletesebb, t. j. az évnek minden szakára fel van osztva. És azért pl. Németországban sokkal jobban is állanak azok a munkások, az úgynevezett saxengängerek, a kik bejárják az egész országot, nem szegődnek semmiféle gazdához, mert azt gondolják, hogy járó-kelő munkájukkal, az ő szabadságukkal nagyobb keresetet tudnak maguknak biztosítani. Ha tehát, t. ház, a gazda az ő jószágát versenyképessé akarja tenni, ha jószágát rendes üzemben fenn akarja tartani, az időknek viszonyai kényszeritik arra, hogy vegye magára ezeket az áldozatokat, hacsak nem akarja lehetetlenné tenni gazdasági üzemének a fentartását. De viszont, t. ház, nemcsak a gazdának, hanem a gazdasági cselédnek is érdeke az, hogy a keresete biztosítva legyen. Mert mi okozza minálunk kiváltképen a kivándorlást? Az, hogy a földmivelési munkások nem találnak egész éven át biztos és egyenletes foglalkozást. Nem a földéhség okozza ezt, nem földet keresnek ők és nem azért vándorolnak ki Amerikába, hiszen Amerikában sem kapnak földet. . . . Bródy Ernő: Kapnak pénzt! Csernoch János: . . . kapnak pénzt, keresnek mindennap, nálunk pedig, miután ez általánosságban nem lehetséges, a gazdasági cselédnek biztosítja ezt a lehetőséget ez a törvény, hogy ő az évnek minden szakában találjon tisztességes keresetet és biztos megélhetést. Tehát, t. ház, mindkét résznek érdekében fekszik, hogy ez a viszony szabályoztassék, hogy a gazdasági üzemnek folytatása teljes mértékben biztosittassék. És ha valahol fontos ez a körülmény, akkor fontos minálunk Magyarországon, mert hiszen nálunk most is a teherviselésnek legnagyobb része a földön nyugszik, ós ha valahol igaz az: »Hat der Bauer Geld, so hat's die ganze "Welt«, akkor nálunk igenis a föld az, a mely nekünk a legbiztosabb jövedelmet szolgáltatja s a melyre maga az állam is mindekkoráig a legbiztosabban alapithatja évi költségvetéseit. Nagyon könnyű azoknak beszélni, a kik a javaslatot ellenzik ós mindenfélét felhoznak ellene, mert őket nem terheli a felelősség. De tegyük fel azt az esetet, hogy egy általános aratósztrájk üt ki és tönkreteszi az ország termését: kinek lesz akkkor kötelessége gondoskodni arról, hogy az ország megmentessék az esetleges éhínségtől? Vájjon azoknak az agitátoroknak, a kik rábírták a népet arra, hogy beszüntesse a munkát, vagy annak a kormánynak, a mely a javaslat beterjesztésével az ilyen eshetőségeknek útját akarta állani ? Mindig sokkal könnyebb valamely intézmény ellen beszélni és cselekedni annak, a kit nem terhel cselekedeteinek következményeiért a felelősség, mint annak, a kinek minden egyes szaváért, minden egyes cselekedetéért helyt kell állnia. (Ugy van!) Azt mondják, t. ház, hogy nem igazságos és a munkások érdekeit sértő dolog az, hogy elveszik tőlük a sztrájkolás jogát. Miután e kérdésre kitértem, legyen szabad a sztrájkról elmondanom nézetemet. (Halljuk!) Magam is azt tartom, hogy a sztrájkolási jog a munkásnak egyik leglényegesebb és legelső joga, de ezzel csak a legvégső esetben szabad élnie, midőn érdekeit másképen biztosítani nem képes. Nagy György: De ki állapítja meg azt, hogy melyik az a legvégső eset? Egy hang (a középen) : Ő! Csernoch János : Mindjárt megmondom. Olyan országban, t. ház, a hol ki van mondva a kereset szabadsága, megilleti a munkást az az etikai jog, hogy ő a fennálló állami és társadalmi rend keretén belül jólétét a rendelkezésére álló eszközökkel előmozdíthassa. De, t. ház, vannak itt kivételek, mert viszont az államot is megilleti a kötelesség, hogy ezeket a viszonyokat ugy szabályozza, hogy az általános és állami közczélok ne veszélyeztessenek. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy vannak úgynevezett nélkülözhetetlen foglalkozási ágak, a minők például az egyes állami üzemek, a katonáskodás, a közhivatalok s végre a közélelmi czikkek előállítása. Ezekben akárminő esetben megengedni a sztrájkolás jogát annyit jelentene, mint az állam részéről öngyilkosságot elkövetni. Méltóztassék megnézni Francziaország példáját; hiszen ott most szocziálista miniszterek is ülnek a kabinetben . . . Mezőfi Vilmos: Tévedés! (Derültség.) Csernoch János:... és még sem engedik meg a tisztviselőknek, hogy megalakítsák a tisztviselők szindikátusát; nem engedik meg a tanítóknak, hogy szervezkedjenek és szindikátust alapítsanak, mert akkor az állami élet és a közigazgatás zavartalan menete teljesen meg fog szakadni. Ha az egyes közélelmezési czikkek előállítása terén nem szabad megengedni a sztrájkolást, mennyivel kevésbbé szabad megengedni azt magának a mezőgazdaságnak