Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-158

158. országos ülés 1907 május 23-án, csütörtökön. 229 óriási része olyan, mintha nem is Magyarországon volna, mert a belőle folyó jövedelem nem ott jön forgalomba, nem ott gazdagítja az iparost és kereskedőt, hanem még inkább ártalmunkra van, mert a nemzeti tőkét külföldre dobja és ellenségeinket erősiti vele. (Igaz! ügy van!) Ebből a szempontból mondom, hogy a nagybirtokokon ezen terhek némely részét jó lélekkel meg lehet hagyni és még akkor sem viselik azt a terhet, a melyet a kisbirtokok viselnek az eddigi intézkedések szerint. (TJgy van!) A peres esetekben való eljárásra nézve elhiszem, hogy igazak, a miket t. jogász képviselőtársaim mondanak, hogy bonyodalmas lesz és sok kellemetlenségre ad okot, de nem lehetne ezen gyakorlati módon, oly formán segíteni, a mint azt majdnem minden társadalmi osztály autonómiájánál látjuk ? Ott van az ügyvédi kamara, a közjegyzői kamara, az iparos kamara, az iparosok békéltetőbizottsága. Mi állja útját annak, hogy minden községben egy ilyen békéltetőbizottság állit i assék össze a földmivesek részére, a hol egyforma számmal lennének gazdák és cselédek kéjraselve s a kisebb ügyek eléjük vitetnének ? Én meg vagyok győződve, — ismerem ugy a népet — hogy ha pl. a gazdának nincs igaza abban a perben, ezt gazdatársai is megmondanák neki, és akkor senki sem vinné szégyenszemre a szolgabíró elé ügyét, hanem ott elintéznék maguk közt és nem szaporítanák a bíróság dolgát. Ennek az az erkölcsi hatása is megvolna, hogy emelné a földmives osztály önérzetét és azt a jó szellemet, hogy mindegyik érezné, miszerint neki az igazságot kell abban a bizottságban szolgálnia, így igen sok pernek elejét lehetne venni, még pedig nagyobb megnyugvásra, mintha a biró mondaná ki az Ítéletet (Helyeslés.) Mikor örömmel üdvözlöm ebből a szempontból- a javaslatot, remélem, hogy ezeket a hiányokat — különösen, a melyek a kisgazdának már amúgy is túlfeszített teherviselési képességét érintik — a részletes tárgyalás alkalmával sikerül majd orvosolni. Egyúttal arra kérem a t. miniszter urat és a kormányt, ne álljanak meg ennél a javaslatnál, hanem haladjunk szocziálís irányban tovább. Ezen irányban van legtöbb tennivalója a magyar törvényhozásnak, mert annak az osztálynak, a mely a legszegényebb, a mely az élet legnagyobb gondjaival küzd, legnagyobb szüksége van segítségre. Megvalósításra várnak a házi cselédekről szóló törvény, az adómentes létminimum, az otthon mentesítés, a különböző szövetkezetek szervezése községi takarékpénztárral. (Helyeslés.) Mióta benne van a regálémégváltási törvényben, hogy a megváltási összeget községi takarékpénztár alapjára kötelesek használni és a miniszter egy félév alatt köteles erre nézve törvényjavaslatot benyújtani, de azóta sem szólt róla senki! így a takarékpénztári részvényesek kapják a lakosoktól a hasznot, a lakosok pedig elesnek minden előnytől. Ott van továbbá az élelmiszer-hamisítás megakadályozása a helyes telepítés, a gyakorlati iskolázás, a katonai terhek csökkentése, azután az öregkor esetére való biztosítás, (Helyeslés a hátsó középen) a szegényügy rendezése; ezeket mind olyan dolgoknak tartom, a melyek látszólag a magas politika szempontjából ugyan csekélységek, de az életben, valósággal igen fontos dolgok. Kelemen Samu: A katonai terhek csökkentése nem csekélység a magas politika szempontjából. Veres József: Mondom, ezek igen fontos dolgok s meg vagyok róla győződve, hogy a kormány is, a törvényhozás is áldásosabb munkát végez, ha ilyen gyakorlati kérdések megoldásával foglalkozik, mintha esetleg a magas politika régióiban időzik. Remélem is, óhajtom is, hogy ennek a törvényjavaslatnak meglesz a kivánt hatása minden irányban: a gazdánál csökkenti az ellenszenvet a terhek viselése iránt, ha látja, hogy viszonyai rendezettebbek lettek a cseléddel szemben, a cselédnél pedig emelni fogja a megelégedést, ha látja, hogy vele mint emberrel bánik a törvény s épen azért fejlődni fog benne az a tudat, hogy ő nemcsak cseléd azzal a gazdával szemben, hanem ember is, a kinek jogait a törvény is védelmezi, polgár, a kiről a hazának törvényhozása gondoskodik; csak igy lesz azután legfelsőbb fokra emelhető, hogy liazafinak is érzi magát. Én ezekből a szempontokból fogadom el általánosságban r a részletes tárgyalás alapjául a javaslatot. (Elénk helyeslés és taps a haloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra ki következik ? Várady Károly jegyző: Osernoch János! Csernoch János: T. ház! Helyesen jegyezte meg az előttem szólott t. képviselőtársam, hogy nekünk folytatnunk kell a szocziálís munkát. Ha folytatnunk kell, akkor meg is állapodunk bizonyos alkalmakkor, a mikor a szocziálís munkát megkezdjük. Egy ilyen kezdete, másrészt pedig folytatása a szocziálís munkának a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat, s épen azért, miután elismerjük a szükségét a szocziálís törvényalkotásnak, nem lehet mondani, hogy ez a törvényjavaslat nem volna időszerű és nem lett volna kellő időben beterjesztve. Ezért akarok röviden válaszolni az előttem szólott Horváth József t. képviselőtársamnak, a ki hivatkozott arra a nagy, már nem tudom, mesterséges vagy valóban az illetőknek szivéből fakadó agitáczióra, a melyet ezen törvényjavaslattal szemben kifejtenek. Hiszen ha az előzetes agitáczióktól kellene félnie a kormánynak, akkor soha nem lett volna szabad semmiféle törvényjavaslattal idejönnie. Láttuk nemrég, hogy olyan országos agitácziót még nem folytattak törvényjavaslat ellen, mint gr. Apponyi Albert törvényjavas-