Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-158

158. országos ülés 1907 ő neki. Az igazi magyar felfogás szerint a cseléd tagja volt a családnak (Igaz! TJgy van!) Hozzátartozott, együtt dolgoztak, együtt éltek, együtt szenvedtek, együtt örültek munkájuk sikerének. Ez annyira vele járt a magyar természettel, hogy még nyelvben is egy szóval nevezték, ugy hogy például az ország egy nagy részében a magyar asszony az ő gyermekét cselédjének nevezi, »van három kis cselédem*, a cselédet meg családtagjához számitotta, mikor a gyermeknek is azt mondta: édes kis cselédem. (Igaz! TJgy van!) Ez az igazi házi viszony, ez a belső viszony, ez felelt meg a magyar ember természetének, mig egyik vagy másik oldalról túlhajtott haszonlesés folytán nem jutott el oda, a hol most van. A mostani öregek fiatal korában nem kellett Írásbeli szerződés a gazda és a cseléd között. Elég volt az adott szó, elég volt sokszor azt mondani: megmaradok, megtartalak. Ma szerződóst kell kötni, ma már törvényben kell azt biztositani, és sem a szerződés, sem a törvény nem oly erős, mint hajdan az adott szó. Változván a viszonyok, természetesen r ehhez kell alkalmazkodni az uj törvénynek is. És épen ezért én nagyon örülök, hogy ezt megkísérli a kormány, mert biztos vagyok benne, hogy mindkét részre meglesz a csillapító hatása. En is azon a nézeten vagyok, mint a t. miniszter ur, és a javaslat igazságosságának egyik biztositékát látom abban, hogy ezen javaslat ellen mindkét félnek kifogásai vannak a maga szempontjából, de nem igazságos az elbírálás, mikor mindkét fél csak azt hozza elő, a mi ellen kifogása van és nem akarja egyik fél sem előhozni, hogy az ő javára mi van ebben a törvényjavaslatban. A cseléd javára van igen sok, a t. miniszter ur és mások is felsorolták, de a gazda javára is van igen sok. A cseléd megelégedhetik, mert javul az ő helyzete, a gazda is megelégedhetik, ha teljesedik kívánsága, hogy legalább biztosítva van az, hogy a mit a cseléd neki önként ígér, hogy a mennyi időre cselédül szegődik hozzá, ezt az időt becsületesen megtartja és ezen idő alatt becsületesen szolgálja. A jó cselédek, a kik még nincsenek elrontva, nagyon jól tudják, hogy mit várhatnak a gazdától. A régebbi időben óriási szégyen volt, szégyen volt a gazdára is, a cselédre is, ha a cseléd a kikötött időt nem töltötte ki. Ma már ritkaság az a cseléd, a ki hosszabb ideig szolgálhat egy helyen, nem mindig azért ám, mintha a gazda rossz volna, hanem esetleg a cseléd rossz. A cselédnek ez az uj törvényjavaslat megadja a megelégedést helyzete tetemes javításában; a gazdának megadja a biztosítékot, hogy a szerződés teljesítését törvénynyel biztosítja neki. Én a gyakorlati életet ismerem, ott élek egyszerű kisgazdák, cselédek, napszámosok között. láfús 23-án, csütörtökön. 227 És nyugodt lélekkel azt mondom, f.zt a czélt el fogja érni ez a cselédtörvény, hogy mind a két résznek ez a megnyugvása legyen. Mert ha a cselédnek nem kedvezünk, ha nem javítjuk a helyzetét, az tűrhetetlen lenne továbbra, és a cseléd kivándorol, elégedetlenkedik, zúgolódik. De viszont ha a gazdát biztosítjuk, hogy akármikor egy bujtogató szavára nem hagyják ott minden jószágát, minden termését összes munkásai, neki is megéri azt, hogy hozzon áldozatokat. így kölcsönösen összefogva, biztosithatjuk a mezőgazdaságnál a gazda és a cselédek jó viszonyát. (Elénlc helyeslés.) Nekem is vannak némi kifogásaim a törvényjavaslat egyes intézkedései ellen, és pedig főképen az ellen van kifogásom, hogy azokat az áldozatokat, a melyeket tagadhatatlanul meg kell most hozni a cselédek javára, egyedül a gazda által akarja meghozatni, pedig ez nem felel meg az igazságnak. Szükséges is, elismerem, nem is halasztható, hogy a gazda necsak a cselédet gyógyíttassa, ha beteggé válik, hanem a vele együtt lévő családtagjait is, mert a következő nemzedék egészsége, épsége, fejlődése megköveteli, hogy igy a nemzet érdekében ezt az áldozatot meghozza. Az is szükséges, hogy a cseléd gyermekének iskoláztatása elől lehetőleg minden akadályt elhárítsunk. Az is igazságos és szükséges, hogy ha a cseléd bevonul katonai szolgálatra, azért a kenyerét ő meg a családja ne veszítse el. Emberi kötelesség, nemzeti érdek. De ha ez mind emberi kötelesség, másrészt nemzeti érdek: a következő nemzedéknek épsége, egészsége, műveltsége, azt kérdem: mi jogon akarja ennek az áldozatát és terhét az uj törvényjavaslat egyedül a gazdákra hárítani ? Hisz nemcsak az ő érdekük, hogy a következő nemzedék egészséges vagy tanult legyen, hanem a nemzetnek érdeke, érdeke az az iparosnak, a bankárnak, a gyárosnak, a kereskedőnek, a hivatalnoknak, mindnyájunknak. Miért akarja a terhet egyedül a gazdára hárítani? Éber Antal : Fizeti a saját alkalmazottait. Veres József: Kérdezem ezen analógia szerint: tauittatja-e az iparos, az a kereskedő, az a gyáros . . . Hencz Károly: Bankár! Veres József: ... az ő alkalmazottainak gyermekét, gyógyittatja-e a bankár, a kereskedő, az iparos, a gyáros az ő alkalmazottainak gyermekeit ? Hencz Károly: Hát az ügyvéd ? Veres József: Azt sem tudja, vannak-e neki, nem hogy fuvarral, orvossal és orvossággal ellássa, Kelemen Samu : Nemcsak a létminimumot fizeti! (Zaj. Elnök csenget.) Veres József: Másrészt a cselédek irányában is legyünk őszinték. Hol van a biztositéka a gazdának, ha ő a legnagyobb áldozatkészséggel megtesz is mindent a cseléd feleségének és gyermekeinek gyógyítása érdekében, hogy a rossz29*