Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-158

158. országos ülés 1907 május 23-án, csütörtökön. 225 gatási hatóságok vezetői íróasztal mellett görnyedő bürokratákká lettek s igy nem csoda, bogy a néptől és az élettől távol, nem ellensúlyozhatják személyes és közvetlen érintkezéssel és befolyásukkal a szocziálisla izgatók befolyását a népre.« Nagyjában, t. képviselőház, ez az, a mit a vármegyei tisztviselők sérelmeznek, és énnekem nagyon kell kérnem az igen t. miniszter urat, hogy ha erre vonatkozólag a részletes tárgyalásnál valamely módositás nyújtatnék be, ahhoz hozzájárulni méltóztassék. (Helyeslés a középen.) T. képviselőház! Ezek után nem akarok mélyebben behatolni a törvényjavaslatba, mert érzem, hogy ha ezt tenném, a részletkérdésekbe merülnék, a mit pedig feltétlenül kerülni óhajtok. Minthogy azonban — mint méltóztatnak tapasztalni — én ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál, illetve a magam véleményének elmondásánál valami túlságosan nem exponáltam magamat a javaslatért, szükségét érzem annak, hogy megindokoljam, mi késztet engem mégis arra, hogy a javaslatot mindezen kifogásaim és ellenvetéseim ellenére is a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam. (Halljuk! Halljuk !) Elsősorban is azért fogadom el ezt a javaslatot. . . . Pető Sándor: Erre kíváncsi vagyok! (Derültség. Felkiáltások a haloldalon: Ilyen beszéd után! Zaj. Halljak! Halljuk!) Horváth József: . . . mert azt tartom, hogy egy egyszer már elkövetett politikai hibára ráduplázni azzal, hogy ezt a javaslatot most ne fogadjuk el, még nagyobb politikai hiba volna, mert teljesen osztom és méltányolom az igen t. miniszter urnak azt a felfogását, hogy ha mi ezt a javaslatot most nem fogadnók el, abban az esetben a szocziálista uraknak olyan hálás izgatási anyagot szolgáltatnánk, a melyet azután alig tudnánk eloszlatni. Ehhez pedig én a magam részéről semmi körülmények közt sem akarok hozzájárulni. De, t. képviselőház, elfogadom ezt latot azért is, mert én teljes mértékben honorálom az igen t. miniszter urnak azt a feltétlen jóhiszeműségét, a melylyel ő jónak látta e nehéz ós kényes kérdésnek megbolygatásához hozzányúlni, és mert teljes mértékben méltányolom a miniszter urnak a közélet terén egy fél emberöltőn át kifejtett munkásságát és a világért sem akarnám, hogy köztevékenységét egy olyan disszonanczia zavarja meg, a melynek hangszereléséhez — bár jóhiszeműleg — én is hozzájáruljak. Kelemen Samu: No, ezt agyon támogattad! (Élénk derültség.) Horváth József: Elfogadom végül a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául, azért is, mert azt tapasztaltam, hogy az igen t. miniszter úrban épen most megvan a jóakaratú szándék arra, hogy a javaslat részletes tárgyaKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. IX. KÖTET. lásánál érje el azt, a mit a javaslat benyújtásával elérnie nem sikerült, t. i. a közhangulat lehető megnyugtatását, legalább addig a mértékig, a meddig ez e kényes és nehéz kérdésnél egyáltalán lehetséges. Már most be is fejezem talán kissé hosszura nyúlt felszólalásomat, (Halljuk! Halljuk!) és csak egyetlen egy kijelentésre szorítkozom. Arra akarom kérni a t. miniszter urat, hogy méltóztassék ismételten meggyőződve lenni, hogy engem mai felszólalásomban semmi egyéb nem vezetett, mint a mai kormányhoz és rendszerhez való őszinte ragaszkodásom és szeretetem. E rendszerért a közelmúltban erős küzdelmet vívtunk, a melyből én is kivettem a magam részét. Ne méltóztassék tehát csodálkozni, igen t. miniszter ur, ha a mai becsületes, alkotmányos rendszert talán valamivel jobban is féltem a kelleténél. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Várady Károly jegyző: Mórey Lajos! (Nincs itt!) Veres József! Veres József: T. ház! Ott kezdem, a hol az előttem szólott t. képviselőtársam bevégezte: az általános tárgyalás alapjául a javaslatot elfogadom. (Halljuk! Halljuk!) Ott végzem, a hol ő kezdte: egy-két kifogást a magam részéről szintén bátor leszek előterjeszteni. Ö is felhozta, mások is felhozták, hogy e törvényjavaslatnak előterjesztése igen időszerűtlen volt és azért nagyot ártott magának az ügynek. Szerény felfogásom szerint nem túlságosan korán jött a kormány e javaslattal, hanem ha kifogást lehet eljárása ellen tenni, inkább azt lehetne mondani, hogy elkésett vele, Hiszen a ki a gyakorlati életet ismeri és nem az irodából itéli meg az egyes törvényjavaslatok gyakorlati fontosságát, hanem az életben látta, hogy mikor lett volna szükség régebben erre a törvényjavaslatra, kénytelen elismerni, hogy a kormány évekkel elkésett, mert idetartozó bajok miatt már a múlt évtizedben zendülések, kitörések voltak épen a földmives nép körében, Orosházán, Vásárhelyen, Békéscsabán, Tiszántúl, Dunántúl, úgyszólván, mindenütt volt az aratás miatt aggodalom. És azért nem lehetett elejét venni a bajoknak, — nem mondom elfojtani, de elejét venni — mert életrevaló, életreszóló törvényünk ebben a tekintetben nem volt. Az idea is mindenfelé beszéltek arról, hogy aratósztrájknak nézünk eléje. Altalános volt az aggodalom, hogy az aratással megakadunk, el volt terjedve országszerte a hir, hogy április elsején vagy Julius elején a cselédség maga is felmond. Ezért kívánták a gazdasági egyletek ilyen törvény alkotását. Tagadhatatlan, hogy igen nagy az elégületlenség a cselédség körében. És még kevésbbé tagadható, hogy ezt az elégületlenséget a szocziálisták igen nagy bátorsággal és élelmességgel felhasználták. Ily körülmények közt én azt tartom, hogy mikor mindkét fél sürgeti, s az élet viszo29