Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-158
224 158. országos ütés 1907 hanem még a magamfajta, törvény olvasáshoz szokott ember is akárhányszor kétszer-háromszor voltam kénytelen elolvasni egy mondatot, a mig annak valódi értelmét megállapíthatja. Ugyanebből a szempontból kifogásom van a javaslat egy másik pontja ellen is. Jelesül ugy van megszerkesztve e törvényjavaslat, hogy annak minden második-harmadik r szakasza utal egy ujabb szabályrendeletre. Én korántsem állok azon az állásponton, mint Mezőn" Vilmos t. képviselőtársam, a ki azt állítja, hogy a törvényhatóságot^ szabályrendeletalkotási jog meg nem illeti. Én elismerem, hogy megilleti, de feltétlenül elkerülendőnek tartottam volna, hogy egy ilyen törvénynél szabályrendeletekkel komplikáljuk a törvényt, mert nem állítom ugyan azt, hogy jogtudósnak kell lenni minden cselédnek, a ki e törvény alapján majd el akar szegődni, hanem azt igenis állítom, hogy legalább egy házi közigazgatási könyvtárt kell berendeznie magának, hogy magát kiismerje. De még hogyha berendezné is, mindnyájan tudjuk, hogy a miniszteri rendeleteket igen sűrűn változtatják meg minálunk és azonkívül a törvényhatósági szabályrendeletek csak egy törvényhatóság területére vonatkoznak. Én attól a munkástól nem követelném azt, hogy ezeket a módosításokat, változtatásokat nyilvántartsa. Nem akarok hosszadalmas lenni, csak a javaslatnak még egy részére akarok kitérni, nevezetesen a javaslat büntetőjogi részére. Én kifogásolom a büntetőjogi részben azt, hogy ebben a törvényben, melyben, mint azt szocziálista statisztikusok megállapították, 70—80 vagy nem tudom hány kihágás van megállapítva, hogy ebben a törvényjavaslatban általánosságban állapíttassanak meg kihágások és a büntetések. Én ezt lehetetlenségnek tartom. Megengedem, hogy ez egy specziális törvényben, a mely épen csak egy tiltott cselekményre vonatkozik, lehetséges, de hogy egy ilyen törvényben, a hol a kihágásoknak annyi neme és csoportja fordul elő, mint a jelen törvényben, azt megengedhetőnek nem tartom. De ugy tudom, hogy a miniszter ur, a ki mindig koncziliáns volt, a javaslat előkészítő tárgyalásánál foglalkozik is azzal, hogy ezen a hibán segítsen. Végül még egy dologra vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni. Ugyanis meg lett már említve itt e házban, hogy merőben ellenkezik egy általános, törvényeinkben lefektetett jogelvvel, hogy a közigazgatósági hatóságok magánjogi kérdésekben Ítélkezzenek. Én ennél valamivel tovább megyek és azt mondom, hogy a törvénynek az a rendelkezése, a mely bizonyos kártérítési összegek erejéig a közigazgatási hatóságok hatáskörében hagyta meg az Ítélkezés jogát, azonfelül pedig azt a rendes bírósághoz utalta, nem egyéb, mint a közigazgatási hatóságoknak bagatell-biróságokká való lesülyesztése. május 23-ún, csütörtökön. Egy hang (balfélöl): Az 1877: XII. t.-cz. is igy intézkedik. Horváth József: Hogy ha egy hibás törvényes rendelkezésünk van, ez nem ok arra, hogy arra ráduplázzunk. Kern volna kifogásom ellene, ha valamennyit odaadnók a főszolgabírónak, de még helyesebbnek tartom, hogy ha semmit sem adunk oda. Azt kárhoztatom épen, hogy száz koronáig a főszolgabíró, azonfelül pedig a rendes bíróság ítéljen, mert ez szerintem a közigazgatási hatóságok hivatali tekintélyének lesülyesztése. Ezen kérdésnél nemcsak részemről merültek fel aggályok, hanem a vármegyei tisztviselők körében is általános részen zust kelt a törvény ezen rendelkezése. Bátor vagyok az igen t. miniszter ur figyelmét felhívni, hogy az ország egyik legszorgalmasabb és leglelkiismeretesebb főszolgabirája, a kinél teljesen ki van zárva az, hogy ezt az indítványt, á melyet fel fogok olvasni, munkaiszonyból tette volna meg, a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy a gazda és a gazdasági cseléd közti jogviszony szabályozásából kifolyólag a közigazgatási hatóságok ujabb bürokratikus munkával terheltessenek meg. Ivánka Pál váczi főszolgabíró a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületéhez e tárgyban a következő indítványt nyújtotta be (olvassa): »A gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról szóló törvényjavaslat ujabb terhet ró a közigazgatásra a 62. és 63. §-ok rendelkezéseivel, mely szerint a 300 koronát meg nem haladó kárkövetelések elbírálását a közigazgatási hatóságok hatáskörébe akarja utalni. Fentartandó volna az 1876 : XIII. törvényezikk 118. §-ának rendelkezése, mely a gazda és cseléd közt a szolgálati szerződési viszonyból támadt kártérítési kérdések elbírálását a fennálló törvények szerint a kártérítési összegek mérve szerint illetékes bíróságok hatáskörébe utalja. Eentartandó volna ez nemcsak a szőnyegen lévő törvényjavaslat által szabályozott ügyekben, hanem következetesen keresztülviendő volna az 1869 : IV. törvónyczikk 1. §-ának azon rendelkezése, mely szerint »az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülönittetik«, minden más törvény által szabályozott ügyekben is, azon elvből, hogy a bírói hatáskörbe tartozó magánjogi keresetek elbírálása minden esetben a fennálló törvények szerint erre illetékes bíróságok hatáskörébe utaltassanak és a közigazgatási hatóságok magánjogi perekben való eljárással és bíráskodással ne vonattassanak el tulajdonképeni fontos feladataik gyors és pontos teljesítésétől, a közigazgatástól. Ma már annyira túl van terhelve a közigazgatás irodai munkákkal, hogy főfeladata teljesítésétől teljesen el vonatott és a közigaz-