Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-158

158. országos ülés 1907 május 23-án, csütörtökön. 223 főleg azért, mert ezen a téren a magyar törvényhozás 30 esztendő óta valósággal remekelt már. Halomszámra csinálta, gyártotta a csonka törvényeket. Soha, a mikor egy törvény módosításához hozzá kellett nyúlni, a magyar törvényhozás gyökeres, alapos munkát nem végzett, hol egyes fejezeteket helyezett hatályon kívül, hol csupán egyes szakaszokat, ugy hogy ember legyen az, a ki ezen részletletagadási rendszer mellett magát a mi csonka törvényeink labirintusában kiismeri. E mellett derüre-borura alkotott a régi parlament olyan törvényeket, a melyeket egyáltalában nem lehet végrehajtani; alkotott olyan törvényeket, a melyeket csak részletekben lehetett életbeléptetni, mint például a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló 1901-ik törvény, a melynek elejéből van életbeléptetve eddig 13, a végéből nem tudom hány paragrafus, a közepe pedig mai napig sincs hatályban. Ezért egy igen nagy és sajnálatos hibának tartanám, ha a cselédtörvény módosításánál a mai parlament ugyanebbe a hibába esnék. A mikor ezt a kérdést először volt szerencsém felvetni a szövetkezett pártok közös értekezletén, a t. földmivelésügyi miniszter ur azt adta válaszul, hogy természetes, hogy egy csonka törvény marad, mert ö az 1876: XIII. t.-czikkből csak a külső gazdasági cselédeket vonja ki, a belső cselédek továbbra is megmaradnak a belügyminiszter joghatósága alatt. Ezt magam is tudom, csakhogy ez magán a tényen nemcsak hogy nem változtat, hanem ellenkezőleg, előtérbe tol még egy másik igen nagy kérdést is, jelesül a bifurkáczió kérdését, hogy t. i. helyes lesz-e az egységes cselédügyet kettéválasztani olyképen, hogy a cselédek egy részét a belügyminisztérium joghatósága alá, másik részét pedig a földmivelésügyi minisztérium joghatósága alá helyezzük. Közigazgatási szempontból én bizony ezt sem tartom helyesnek, elsősorban azért, mert a gazda és cseléd között támadt joerek korántsem földmivelésügyi szakkérdések, hanem közigazgatási rendészeti kérdések. (Mozgás jobbfélol.) Nem tartom ezt helyesnek azért sem, mert ha tőlem függne, a földmivelésügyi miniszternek soha joghatóságot nem adnék. A földmivelésügyi minisztérium egy eminenter szakminisztérium, a mely a maga kiváló, nagytehetségű szakembereivel hivatva van az állattenyésztés, mezőgazdaság, erdészet stb. terén a szakszerű fejlődést biztosítani. De hogy ezen termelési ágak szakszerű fejlesztéséhez mi köze van annak, hogy János miért tagadta meg gazdájának az engedelmességet, azt én észszel felérni igazán nem tudom, sőt határozottan azt tartom, hogy a földmivelésügyi minisztérium szakkörébe az ilyesmi egyáltalán nem tartozik. E mellett ezekben a közigazgatási rendészeti kérdésekben azok a hatóságok gyakorolják az igazságszolgáltatást elsőés másodfokon, a melyek közvetlenül a belügyminiszter hatáskörének vannak alárendelve. Én tehát már ezért is sokkal helyesebbnek tartanám, ha az egységes cselédügy továbbra is a belügyminisztérium hatáskörében hagyatnék meg, és pedig már azért is, mert a belügyminisztériumban már évek óta van egy kihágási osztály, a mely egészen kifogástalanul és pártatlanul működik, a földmivelésügyi minisztériumban azonban ilyen kihágási osztály nincs. Azonban cselédper annyi volt mindig és főleg ezen törvény folytán annyi lesz ezentúl, hogy én minden fogadást mernék tartani a tekintetben, hogy rövid időn belül a földmivelésügyi minisztériumban tisztán cselódügyekre egy uj kihágási tanácsot kell majd létesíteni. (Felkiáltások balfelöl: Fogadjunk/ Derültség.) Még csak egyet akarok erre a kihágási tanácsra nézve megjegyezni. Emiitettem, hogy én a földmivelésügyi miniszternek joghatóságot nem adnék. Ez teljes mértékben áll erre a kihágási tanácsra nézve is, mert akárhogy forgatom is a dolgot, egy bizonyos: hogy a földmivelésügyi minisztériumot bizonyos tekintetben osztályminiszteriumnak kell tekinteni, a mely a gazdák érdekeihez tagadhatatlanul közelebb áll, mint a cselédek érdekeihez. Nem akarom azt a kihágási tanácsot meggyanúsítani azzal, hogy talán részrehajlóan fog működni, de ez olyan általános állásjaont, a melyet nemcsak én magam, hanem velem együtt igen sokan elfoglalnak. Kelemen Samu: Hát a szolgabíró ? Horváth József: Bocsánatot kérek, az egy általános közigazgatási hatóság. Pető Sándor: Birpság, nem hatóság! Horváth József: Én épen ennél a kérdésnél roppantul csodálom, hogy Mezőíi Vilmos t. képviselőtársam figyelmét ez a körülmény nem kapta meg, mert hogy ha ő pl. a lúdtartás megtagadásának sérelme heljett ebbe a kérdésbe kapaszkodott volna, akkor valószínűleg akadtak volna ebben a házban mások is, a kik e tekintetben neki adtak volna igazat. De kárhoztatom a kérdésnek ilyen módon való rendezését azért is, mert ha már a hatóságok sem tudnak eligazodni e csonka törvények labirintusában, hogy kívánhatjuk meg azt a cselédektől, a kik az irás és olvasás művészetével különben is némileg hadilábon állanak, hogy meg tudják mondani, hogy az 1876: XIII. t.-czikknek mely szakaszai vannak, s melyek nincsenek joghatályban? Ugyanezen szempont késztet engem arra, hogy a legkomolyabban kifogást emeljek a törvény szövegezése ellen. Szerény nézetem szerint egy olyan törvénynek, a mely arra van hivatva, hogy a legalsó munkásosztálynak úgyszólván kiskátéja legyen, egyik legelső kelléke, hogy oly világosan, oly szabatosan és egyszerűen legyen megszövegezve, hogy az a cseléd azt első olvasásra megértse. Sajnálattal tapasztalom, hogy a törvényjavaslatnak nemcsak ez a kelléke nincsen meg,