Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-158

158. országos ülés 1907 május 23-án, csütörtökön. 219 Száz és ezer izgató nem fogja azt a munkát elvégezni a melyet ez a törvényjavaslat, ha ugy lesz végrehajtva, a mint azt a mi szolgabiráink és rendőrkapitányaink végre fogják hajtani. Száz és ezer izgató nem fog annyi embert a szocziálizmus karjaiba kergetni, mint ez a törvényjavaslat. Véleményem szerint ez a törvényjavaslat egyáltalában nem fogja szolgáim a társadalmi békét, sőt ellenkezőleg, a társadalmi ellentéteket még inkább ki fogja élesíteni, és a társadalom különböző osztályai közt a gazdasági küzdelmet még élesebbé fogja tenni. Annak a kormánynak politikája szempontjából, a mely az általános választói jog reformjának a jelszavával vette át a kormányzást, igazán öngyilkos politika ilyen javaslatot előterjeszteni. T. ház! Nem akarok a törvényjavaslat egyes intézkedéseinek birálatába bocsátkozni, nem akarom újból feszegetni azt, hogy a gazdák egyoldalú érdekének megvédése szempontjából a munkások költözködési szabadságát igen lényegesen szorítja meg, nem akarom ezeket a kérdéseket most tárgyalni, mert a részletes vita során alkalmam lesz nekem is, többi képviselőtársamnak is, kik e törvényjavaslatot ellenzik, észrevételeiket előadni. De tekintettel azokra a hátrányokra és veszedelmekre, a melyek ezen törvényjavaslattal kapcsolatosan az életben fel fognak merülni; tekintettel arra, hogy ezen törvényjavaslat következményeitől féltem az ország békéjét, a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Helyesléseit.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki szélcet Rakovszky István foglalja el.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Szólásra következik? Várady Károly jegyző: Horváth József marosujvári! Horváth József (marosnjvári): T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy eltérve a rendes sablontól, ne felszólalásom végén, hanem annak mindjárt legelején jelenthessem ki, hogy a szőnyegen lévő javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Erre a szokatlan előzetes kijelentésre főleg az késztet, hogy teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az őszinteség, a melylyel észrevételeimet erre a javaslatra vonatkozólag megtenni szándékozom, sokakban talán kétséget fog támasztani az iránt, vájjon a javaslat mellett, vagy pedig ellene szólalok-e fel. Mert az őszinteség ebben a házban a letűnt rezsim alatt egyáltalában nem volt politikai erény. Merőben ellenkezett a régi rezsim szokásaival és tradiczióival, hogy a kormányt támogató kéj>viselő a kormány valamely javaslatával szemben olyan kijelentéseket tegyen, a melyek nemcsak hogy nem hemzsegnek a legémelygősebb dicséretektől, hanem egyenesen olyan jellegűek, hogy azok talán a javaslat benyújtójára nézve kellemetlenek. Érzem, hogy e részben nekem igen nehéz a helyzetem, de én ennek daczára is kötelességemnek tartom a magam véleményét a legnagyobb őszinteséggel elmondani, már csak azért is, mert minket, főleg függetlenségieket, egy álló esztendő óta olyan gyakran illetnek a túlzott szervilizmus vádjával, hogy feltétlenül itt, a nyilt szinen tartom bebizonyitandónak azt, hogy akármelyikünkben megvan az erkölcsi bátorság és erő arra, hogy ott, a hol ennek a jogos kritikának szükségét gyakorolni akarjuk, ezt minden körülmények között feltétlenül gyakoroljuk még akkor is, ha ezzel saját miniszterünknek esetleg nem tetsző dolgot is cselekszünk. De épen ez a két szó : »saját miniszterünk« juttatja eszembe, hogy az én helyzetem tulajdonképen kétszeresen nehéz. Nehéz pedig azért, mert a földmivelésügyi minisztériumnak jelenlegi vezetője nem a mi padjaink sorából került a földmivelésügyi tárcza élére és napok óta olvasom és hallom, hogy az a kavarodás, a mely a cselédtörvény körül támadt, tulajdonképen nem is magából ebből a törvényjavaslatból fakadt, hanem fakadt abból a lappangó ellentétből, a mely a koaliczió kormányrajutása óta a 48-as és 67-es pártok között fennáll és a mely különösen az utóbbi időben épen az alkotmánypárt és a függetlenségi párt között annyira kiélesedett, hogy állítólag a mi haragvó étvágyunkat csakis egy eleven alkotmánypárti miniszter feláldozásával lehet kielégíteni. Én ugyan csak a magam nevében beszélek, t. ház, pártom részéről semmiféle kijelentések megtételére jogosítva nem vagyok. Erre megbizást nem kaptam, de ilyen megbízást nem is kértem. Azt hiszem azonban, hogy e részben igenis kijelenthetem azt, hogy nem csak a magam, hanem a függetlenségi pártnak is az a nézete, hogy ezt az inszinuácziót, ezt a vádat a függetlenségi párt egyáltalában meg nem érdemli. (Helyeslés.) Azok ellen a 67-esek ellen, a kik 1904 november 18-ika óta együtt küzdöttek velünk a jogért, szabadságért és alkotmányért; azok ellen a 67-esek ellen, a kik 1905 közepe óta becsületesen és hűségesen megosztották velünk a nyomor és szenvedés napjainak minden keserűségét; azok ellen a 67-esek ellen, a kik velünk együtt férfiasan és becsületesen megálltak minden támadást, az abszolutizmus sötét lovagjai részéről; azok ellen a 67-esek ellen, nézetem szerint, a függetlenségi és 48-as párt orvtámadást nem fog intézni soha, mert ha ezt megtenné, akkor nemcsak a politikai tisztesség szabályaival, hanem magával a társadalmi erkölcs legelemibb felfogásával is, összeütközésbe jutna. (Helyeslés.) 28*