Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-158

220 158. országos ülés 1907 május 23-án, csütörtökön. És mert nekem ez a felfogásom és mert én ebből Myólag Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter ur & exczellencziáját ép ugy a saját miniszteremnek tekintem, mintha ő a mi padjaink sorából került volna a kormányzat élére, azt hiszem, nem férhet hozzám a gyanúnak még csak árnyéka sem, hogy én azokat a kifogásokat és ellenvetéseket, a melyeket a javaslattal szemben felhozni bátor leszek, csak azért hozom fel, hogy nem a mi pártunkból való miniszter ül a földmivelésügyi miniszteri kormányszékben, hanem megtenném azokat minden körülmények között akkor is, ha véletlenül ő exczellencziája helyén olyan miniszter ülne, a ki a mi sorunkból került volna a miniszteri székbe. Méltóztassék nekem elhinni, hogy én ezt nem üres hivalgásként mondom, mert felszólalásom további során bizonyítani is fogom, hogy feltétlenül kimondottam volna véleményemet és kifogásaimat minden körülmények között, sőt hogy a bizonyítást mindjárt meg is kezdjem, kijelentem előre, hogy az az első nagy általános kifogás, a melyet én a javaslattal szemben emelek, az igen t. miniszter urnak általam felettébb nagyrabecsült személyét egyáltalában nem érinti, sőt kijelentem azt is, hogy ez az első nagy kifogás tulajdonképen nem is szorosan erre a törvényjavaslatra vonatkozik. Az én felszólalásom éle, t. ház, általában minden olyan kormányzati politika ellen irányul, a mely a maga tényeiben és cselekedeteiben a szükséges politikai, czélszerűségi és óvatossági szempontokat nélkülözi. Én ugyanis kijelentem, hogy az oly kormányzati politikával, a mely feleslegesen olyan veszélyes és olyan gyúlékony anyagokat hord össze a politikai közélet mindenki által hozzáférő nyilt porondján, hogy soh asem tudhatjuk, hogy melyik perezben, vagy melyik pillanatban ér minket a robbanás, vagy a megrázkódtatás veszélye, mondom, nyiltan kijelentem, hogy az ilyen kormányzati politikával nem mindenben tudok egyet érteni. (Helyesléseit.) Sőt vannak, t. ház, olyan esetek is, a melyeknél én észszel egyáltalában nem tudom felérni, hogy ez a politika tulajdonképen hova gravitál? így vagyok különösen a jelen javaslattal is. Több mint egy éve, hogy a koaliczió kormányra jutott; több mint egy éve, hogy a nemzet elérkezett a rendszerváltozás igéretföldjére; több mint egy éve, hogy a nemzetnek írdnden rétege sóvárogva várja ezen rendszerváltozás hatását. Legyünk azonban teljesen őszinték. Tagadhatatlan, hogy ennek a rendszerváltozásnak hatása csak igen-igen gyéren jelentkezik. Léptennyomon halljuk ellenségeink részéről, hogy a nagy államjogi értékű reformok még mindig késnek. Lépten-nyomon halljuk ellenségeink részéről, hogy az adóteher ma épen oly elviselhetetlen, mint volt egy esztendővel ezelőtt. Léptennyomon halljuk ellenségeinktől, hogy katonai téren sem értünk el mind e mai napig még csak egy atomnyi vívmányt sem. És bár nagyon jól tudom, hogy mindezek a vádak olyan períid forrásból erednek, a melyek legkevésbbó volnának jogosítva, hogy nekünk ezen a téren szemrehányást tegyenek, tagadhatatlan mégis, hogy bizonyos nagy államjogi értékű reformok elodázása tényleg türelmetlenné teszi a- nemzetet és tagadhatatlan az is, hogy a mi ellenségeink művészi módon értenek az intrikálás nemtelen mesterségéhez. (Igaz! ügy van!) Már most bátor vagyok azt a kérdést felvetni, hogy ilyen nehéz, ilyen súlyos körülmények közt, czélszerü, tanácsos-e, helyes és czéltudatos kormányzati politika mellett — nem mondom, hogy lépten-nyomon, de közben-közben — előállni még olyan törvényjavaslatokkal is, melyek, nem kutatom, joggal vagy jogtalanul, de tagadhatatlanul alkalmasak arra, hogy az ellenünk irányuló agitáczió anyagát szaporítsák ? Én teljes tudatában vagyok a magam egyénisége jelentéktelenségének. Világért sem arrogálom magamnak azt, hogy olyan nagy tudású, nagy képzettségű, nagy konczepezióju államférfiaknak, mint a milyeneknek a mi vezetőinket feltétlenül elismerem, kormányzati tanácsokkal szolgálni akarjak, de viszont, méltóztassanak megengedni, hogy mint a koaliczió egyik hűséges, lelkes közkatonája kötelességemnek tartsam, hogy akkor, mikor engem olyan aggályok töltenek el, a melyekről pozitive tudom, hogy nemcsak egyéni sajátaim, hanem azokat kívülem igen sokan érzik az országban, ezeket itt nyiltan, őszintén feltárjam. (Helyeslés.) És rendkívül boldog volnék, hogyha épen az én szerény felszólalásommal adnék alkalmat arra, hogy ezek az aggályok eloszlattassanak. Csakhogy nagyon tartok tőle, hogy a mi specziálisan ezt a javaslatot illeti, az én aggályaim csak igen nehezen lesznek eloszlathatok. Az igen t. miniszter ur javaslatának indokolásában azt mondja, hogy őt ezen javaslat benyújtására, főleg a társadalmi béke biztosítása vezette. Kérdezem azonban az igen t. miniszter úrtól, mit ért el javaslatának benyújtásával ? A társadalmi békét talán ? Épen ennek ellenkezőjét: a szocziálistáknak ujabb izgatási anyagot szállított és ránk haragította a gazdaközönség egy igen tekintélyes részét is, (Ellenmondás a szélsöbalóläalon.) sőt, hogy egészen őszinte legyek, megoszlást, véleményeltérést, bizonyos tekintetben viszályt támasztott a koaliczió szűkebb kombattans táborában is és pedig nemcsak a koaliczió tágabb keretében, hanem magában az egyes pártok legszűkebb kötelékében is. (Zaj balfelöl.) Ezért én azt hiszem, hogy ezen az utón, az óhajtott társadalmi béke felé nem közeledünk. Ellenkezőleg: ezen az utón olyan lejtőhöz jutunk, a mely könnyen testvérharczhoz vezet. Sorainkban megdől az egység, lazább lesz közöttünk az összetartás érzete, (Ellenmon-