Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-148

14 1Í8. országos ülés 1907 április 25-én, csütörtökön. Épen ezért nem tudom, miért hozakodik elő t. képviselőtársam olyan aggodalmakkal, a melyek, a mennyiben nem tisztán stiláris természetűek, hanem érdemlegesek, e törvényjavaslat előbbi szakaszainál már méltatást nyertek, s a mennyire én hiszem, meg is czáfoltattak. Azért én azt gondolom, hogy az a t. képviselőtársam, a kinek beszédében megnyilvánult hazafias szellemet én igen nagyrabecsülöm és a mint őt már régtől fogva ismerem teljesen őszintének és igaznak is tartom, megnyugodhatik abban, hogy habár talán kényes a tanitó helyzete, de mások helyzete is kényes ; méltóztassék elhinni, a miniszter helyzete is néha igen kényes és nagyobb felelősség mellett cselekszik és talán nagyobb ellenőrzés alatt is. (Derültség.) Legyen szives tehát megnyugodni abban, hogy mikor itt tényleg semmi egyebet nem kivánunk ugy az egész törvényjavaslatban, mint ebben az esküben, mint az államhoz, az alkotmányhoz, a magyar politikai nemzeti egységhez való hűséget, hogy akkor épen a tanitó, a ki attól a szellemtől vezettetik, melynek t. képviselőtársam is kifejezést adott, kényszerhelyzetbe még akkor sem fog jutni, ha régi hagyományos népdalokat énekel vagy énekeltet el tanítványaival, a mire különben én erről a helyről, minthogy itt fegyelmi hatóság nem vagyok, nem tartom magamat hivatottnak érdemlegesen nyilatkozni. Goldis László t. képviselőtársamnak módosítását nem fogadhatom el, mert hivatalos esküt kétszer egymásután nem lehet tenni, esküt csak egyszer lehet tenni. Az pedig semmi néven nevezendő sérelmet vagy lealázást nem foglal magában nem magyarajku polgártársainkra nézve, vagy azon iskolákra vagy iskolafentartókra nézve, a kik nem magyar tannyelvű iskolákat tartanak fenn, ha attól a tanítótól, a kinek ez a törvény, tekintet nélkül arra, hogy milyen nyelvű iskolában végzi feladatait, közhivatali funkczionárius jellegét adja, és igy felemeli őt eddigi színvonalához képest, — azt kívánjuk, a mint Buzáth Ferencz t. barátom mondotta, hogy közhivatalnokhoz illő módon, közhivatalnokra nézve érvényes általános szabály szerint, tehát magyar nyelven tegye le az esküt. Ebből sérelem vagy lealázás csak akkor származhatnék, ha tetszik némelyeknek ebben az irányban izgatni, (Ugy van.) mert ez semmi eg}

r

éb, mint hogy az állammal szemben esküszik itt a tanitó, a kinek az államhoz való viszonyát szabályozza ezen törvényjavaslat és az állammal szemben fennálló kötelességeit irja körül. Az állam akar az eskü által tudomást szerezni arról, hogy a tanitó ünnepélyesen, Isten szine eiőtt kötelezi magát az állammal szemben fennálló kötelezettségének eleget tenni. És az államhoz szólva, bizony csak az állam nyelvét lehet használni. Ebben a sérelemnek árnyéka sincsen, és azért kérem a t. képviselőházat, hogy ezen módosítást mellőzni sziveskedjék. (Helyeslés.) Elnök : Az előadó ur nem kivan a zárszó jogával élni. A tanácskozást tehát befejezettnek nyilvánítom. Elsősorban kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 32. §-nak meg nem támadott részét változatlanul elfogadni a közoktatásügyi és pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor a 32. §. meg nem támadott részét változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Az első bekezdésnél Goldis László képviselő ur adott be módosítat. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 32. §. ezen bekezdését Goldis László képviselő ur módosításával szemben változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a képviselőház az első bekezdést változatlanul elfogadta és ennélfogva Goldis László képviselő ur módosítása elesik. A második bekezdéshez az előadó ur adott be elleninditványt. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 32. §. második bekezdését változatlanul elfogadni, szemben az előadó ur elleninditványával, igen vagy nem ? (Nem !) Ha nem, akkor kijelentem, hogy a képviselőház nem fogadja el a 32. §. második bekezdését, hanem helyére az előadó ur eUeninditványát iktatja és azt ugy fogadja el. Következik a 33. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 33. %-t). Elnök : Kivan szólni az előadó ur í Vertán Endre előadó: Nem kívánok. Raisz Aladár jegyző : Csernoch János ! Csernoch János : T. ház ! Ezen szakasz értelme előttem egészen világos, t. i. azt tartalmazza, hogy minden, akár államilag segélyezett, akár nem segélyzett iskolában kötelesek az iskolafentartók az állam által előirt nyomtatványmintákat használni. Mindazonáltal, mivel kétségek merültek fel az iránt, vájjon kötelesek-e az állam által kiadott mintákat ugy, a mint vannak, használni, vagy nincs-e joguk ezekhez a mintákhoz a saját rovataikat is csatolni, — bár indítványt nem teszek — kérdezem a t. kultuszminiszter urat, hogy csakugyan ez-e az értelme ennek a szakasznak, hogy t. i. nem köteles az iskolafentartó az állam által kiadott nyomtatványokat megvásárolni, hanem elkészíttetheti azokat ott, a hol neki tetszik, csak tartalmazzák mindazokat a rovatokat, a miket az állam előirt és hogy joga legyen az iskolafentartónak esetleg betenni azokat a rovatokat is, a melyekre felekezeti szempontból szüksége van. Kérem a t. kultuszminiszter urat, sziveskedjék e tekintetben njdlatkozni. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan nyilatkozni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! A Csernoch János t. barátom által hozzám intézett kérdésre válaszképen utalok a törvényjavaslat szövegére, mely nem azt mondja, hogy az állam