Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-157

157. országos ülés 1907 május 17-én, pénteken. 201 rá, bogy mennyi retortán ment keresztül ez a javaslat, bogy gazdasági egyesületeket, gazdasági szakköröket hallgattak meg, hogy szaktanácskozmányok voltak, a melyeken az érdekelt gazdakörök a maguk kivánságát előterjesztették, {Zaj.) Egy hang (balfelöl): Nem kérdezték meg a demokratákat. Pető Sándor: Nagyon furcsa kritika, hogy a mondat közepébe bele méltóztatik kapaszkodni, és nem várja be, a mig bevégzem, pedig talán akkor tetszeni fog önnek is. (Zaj. Elnök csenget.) Magam vagyok kénytelen magamnak rendet csinálni. Elnök (csenget): A képviselő urat figyelmeztetem, hogy az elnök megteszi a kötelességét, de gondolom, a képviselő ur azt jelentette ki, hogy minden közbeszólásra kész a felelettel; csak szívességet tettem, hogy alkalmat adtam rá. (Derültség és taps.) Pető Sándor: Ezt a nyilatkozatomat azért, hogy beszédemet zavartalanul elmondhassam, visszavonom. (Derültség.) Elnök (csenget):

r Méltóztassék folytatni. Pető Sándor: Én nagyon természetesnek találom, hogy sokkal inkább és sokkal behatóbban foglalkoznak a cselédek szempontjából ezzel a kérdéssel, mert a cselédek sem a gazdasági egyesületekben, sem a különböző szakegyesületekben, sem a parlamentben képviselve nincsenek. És nemcsak a múltban, hanem a jelenben is ez az elnyomott osztály az, a mely leginkább védelemre és támaszra szorul, és leginkább szüksége van arra, hogy istápolják. Förster Ottó : Jobb dolguk van, mint a kisgazdáknak ! Pető Sándor: Erre rámutatott már az igen t. előadó ur is. a midőn szemrehányást tett beszédében a gazdáknak azért, hogy nem akarják elfelejteni, a jobbágyrendszer hagyományait és nem akarják elfelejteni azokat az időket, a mikor a földesuraknak csak jogai, a jobbágyoknak pedig csak kötelességeik voltak. Nem talált ugyan valami nagy és kedvező visszhangra az előadó urnak ezen kijelentése, mert megzavarták a közbeszólások, hogy ne hamisitsa meg a történelmet, ne piszkolja le a nemzetet. Át is tért mindjárt egy másik témára. Hát én egyáltalában nem találok semmiféle megbotránkoztatót abban, ha valaki visszatekint a múltra és megállapítja azt az igazságot, a melyet az előadó ur hangoztatott. Elvégre minden ország történetében vannak fény- és árnyoldalak, és az a hűbéri viszony, az a szolgasági viszony, a melyről az igen t. miniszter ur azt mondta, hogy Magyarországon sohasem volt meg, megvolt nemcsak Magyarországon, hanem megvolt egész Európában mindenütt. Ez nem egy specziális magyar történelmi, hanem ez világhistóriai adat. És épen azért sajnálom, hogy az igen t. előadó ur elijesztette magát a közbeszólások által, és ime, KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. IX. KÖTET. ennek nyomán már az igen t. miniszter ur is azt a tényt állapítja meg, hogy az a hűbérrendszer, vagyis a gazda és cseléd közötti az a kegyetlen viszony, a mely egész Európában uralkodott, Magyarországon nem volt meg. Pedig megvolt nálunk is, ép ugy, mint mindenütt, ugy a mint megvolt Angliában, a hol a fülét vágták le, a kezét csonkították meg és homlokára sütötték a szégyenbélyeget annak, a ki a munkánál megtagadta a szolgálatot, vagy a ki az ura által megszabott munkabért elegendőnek nem találta ; a mint megvolt az Németországban is. Hiszen Németországban még a nagy elméjű Luther Márton sem tudta magát ennek hatása alól kivonni, mert ő is azt hirdette, hogy a parasztra, a jobbágyra minél nagyobb terheket kell rakni, mert különben pajkossá válik »würde sonst zu muthwillig«. így megvolt ez nálunk is, és különösen valahányszor gyenge volt a királyság és valahányszor túlerőre kapott az oligarchia, mindig rosszabbodott a jobbágyság helyzete. Erős királyok és erős országgyűlés mindig megszerezték a jobbágyoknak a szabad költözködést, gyenge királyok és gyenge országgyűlés alatt pedig megint elveszítették. Bocsánatot kérek, ha egy pár adattal támogatom az előadó ur álláspontját és azt az álláspontot, a mely eUenkezik az igen t. miniszter ur által e részben előadottakkal. III. Endre az 1298-iki országgyűlésen csak ugy volt képes a jobbágyok szabad költözködését törvénybe iktatni, hogy kizárta az országgyűlésről a rakonczátlan főurakat és a köznemességgel hozatta meg ezt a törvényt. Utána azonban ismét elveszett a költözködés joga és Zsigmond király szerezte vissza a XIV. század végén, de természetesen csak papiroson, azon oklevelével, a melyben következőleg szól (olvassa) : »Minden ember egy szülőpártól származván, egyenlő és szabad, és a szolgaság nem a természet, hanem az emberek által keletkezette (Ugy van !) A XIV. és XV. század szakadatlan harcz a jobbágyok és az ő földesuraik között. Ez a harcz oly intenzív és oly élénk volt, hogy Mátyás királyt, a ki jobbágy védő volt, a ki a népnek nagy barátja volt. . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Pető Sándor: ... az 1459-iki szegedi országgyűlésen fegyveresen megjelent főrendek kényszeritették arra, hogy a jobbágyoknak költözködési szabadságát legalább egy évre függeszsze fel. Ebből az időből mondja Várady, kalocsai érsek, hogy »Ugy bánnak a jobbágygyal, mint a barommal sem illenék.« Ilyen körülmények között érett meg a Dózsaféle lázadás, a mikor már kisebb és nagyobb parasztlázadások az Árpádoktól kezdve napirenden voltak, noha akkor szocziálista izgatók még nem járták be az országot. (Zaj.) Ugron Gábor: Hát Európában mi volt? Németországban ki volt Götz von Berhchingen? Egész Európában parasztlázadás volt! Hány volt Francziaországban ! (Zaj.) 2tí