Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-157

157. országos ülés 1907 május 17-én, pénteken. 193 szocziális kötelességek magakivánt mértékéhez közelebb ne menjen; tisztában volt azzal, hogy az uj törvény megalkotásával rá nézve csak rosszabb helyzet alakul ki, mert ez tőle áldozatokat fog követelni. Azonban ezen áldozatok fejében méltán remélte és remélhette, hogy a törvényjavaslat több olyan sérelmet orvosolván, több olyan visszaélést megszüntetvén, a melyek miatt felelőssé tették az egész magyar gazdatársadalmat, ezen orvosló tulajdonságánál fogva a szocziális békének is biztositékává válik. Azonban látván a gazdaközönség azt, hogy még ezt a törvényjavaslatot is az izgatás tőkéjeként használták ki, (Igaz! Ugy van!) nagyon természetes, hogy a javaslat által teremtendő uj helyzet elé csak aggodalommal tekintett, mert méltóztassanak megbocsátani, az már csak mégis túlhaladja az önzetlenség mindenféle mértékét, hogy valaki jó szívvel szaporítsa kötelességeit, ajiaszsza jogait, és súlyos terheket vállaljon el, mikor e közben a helyett, hogy méltányolnák, azzal a váddal találkozik, (Igazi Ugy van! Taps.) hogy czélja az, hogy a cselédséget elnyomja, kizsákmányolja ós rabszolgává tegye. Zakariás János: Minden jóakaratot kiölnek ezzel. Buday Barna: Vannak azonban olyan panaszok is, melyek többé már nem a közvéleménynek megtévesztettségén és izgatottságán alapulnak, hanem a gazdaközönség teherviselési képességének korlátoltságán. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy a javaslatnak egyes jóléti intézkedései mily terheket rónak a gazdaközönségre, csupán két számadattal kívánom illusztrálni. A javaslat rendelkezése szerint újraépítendő, illetve átalakítandó cselédlakásoknak építési költsége megbízható számítás szerint mintegy 150 millió koronába kerülne, és ennek a rendkívüli összegnek javarészét épen a magyar középbirtokos osztálynak kellene befektetni, mert hiszen az uradalmakban vagy legalább is az uradalmak nagy részében a cselédlakások kérdése körülbelül rendezettnek tekinthető. (FelMáltások a szélsőbaloldalon: Rosszabb!) A 25— 30 holdas vagy azon aluli kisgazda pedig vagy egyáltalában nem használ cselédet, vagy felfogad egy suhanczot, a ki elhal az istállóban vagy a pitvarban is és a kinek nincs családja, a kit gyógykezeltetni kellene. Hogy pedig maga a gyógykezeltetési költség a 28. §. szerint mibe fog kerülni, errevonatkozólag érdekes számadatot tartalmaz a Zemplénmegyei Gazdasági Egyesületnek a földmivelésügyi miniszter úrhoz intézett felirata, melyből kitűnik, hogy egy 2860 kat. holdból álló gazdaság a 28. §. alapján gyógykezeltetvén már eddig is a cselédeket, a gyógykezelés költsége — ideszámítva természetesen a fuvart is — egy ilyen gazdaságban egy esztendőn belül 2860 koronába kerül. . KETVH. NAPLÓ 1906 1911. IX. KÖTET. Most már miután ez a gazdaság 5700 korona földadót fizet, könnyű kiszámítani, hogy ebben az esetben a 28. §, terhei egyenlő jelentőségűek a földadónak 50°/o-os felemelésével. Ez a legkedvezőtlenebb esetek egyike. Az ország legnagyobb része nincs ilyen kedvezőtlen helyzetben, mert meg kell jegyeznem, hogy Zenijjlén vármegye, a honnan ezt a példát vették, oly annyira rendezetlen, a körorvosi állások annyira nincsenek ott szervezve, hogy pl. egy járásában 15.000 lélekre jut egy körorvos és a központ a járás határán fekvő községektől 45 kilométernyire van. Ez tehát mindenesetre a legkedvezőtlenebb esetek egyike, azonban talán mégis elég annak illusztrálására, hogy ne méltóztassék nagyon kicsinyelni ezeket a jóléti intézkedéseket, sőt ellenkezőleg a gazdák aggodalmait különösen az alsóbb kategóriákban méltóztassék jóindulatú mérlegelés tárgyává tenni és méltóztassék igyekezni arra, hogy ez a javaslat ugy módosittassék, hogy az alsóbb kategóriában levő és az élettel legsúlyosabban küzdő gazdaközönséget se terhelje agyon és senkitől se követeljen erején felül. Igyekeznünk kell oly megoldást, oly módot találnunk, hogy a cselédek iránt tartozó humánus gondoskodás kötelességeit összeegyeztessük a gazdaközönség exisztencziális érdekeivel. (Helyeslés.) Én részemről hiszem, hogy a kiegyeztetésnek ez a művelete sikerülni fog, legalább is meg vagyok győződve róla, hogy ezt a munkát a gazdaközönségnek önzése és szűkkeblűsége megakadályozni nem fogja, mert a gazdatársadalom át van hatva attól a gondolattól, hogy csakis az a tiszta lelkiismeretű felső társadalom képes saját jogrendjének meggyőződésből való híveket szerezni, a mely kötelességét minden irányban lelkiismeretesen lerójja. A javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A földniivelésügyi miniszter ur kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!). Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: T. képviselőház! Azok után, a miket épen Buday Barna t. képviselőtársam elmondott, azok után, a miket már mindjárt a vita elején az igen t. előadó ur annyi szakszerűséggel előadott s azok után, a miket a tegimpi napon Návay Lajos alelnök ur oly ékesen kifejtett, felmentve érzem magamat az alól, hogy most a törvényjavaslat részleteivel foglalkozzajn. Azonban tekintettel arra, hogy bizonyos oldalról a közvéleményt mesterségesen megtéveszteni iparkodnak, (Ugy van! Ugy van!) tartozó kötelességemnek ismerem, hogy mielőtt t. képviselőtársaim az ünnepekre elszélednének, egészen röviden, de egyszersmind egész őszintén és nyíltan, semmit el nem hallgatva és semmit el nem takarva, a magam állásjsontját kifejtsem. (Halljuk! Halljuk!) 25