Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-157
157. országos ülés 1907 T. ház! Ezen aggályokkal szemben Návay képviselő ur egy igen hatalmas érvet hozott fel itt tegnap, a midőn azt mondotta, hogy a külföldön, a kulturállamokban megvan az a gyakorlat, hogy a parlamentek megállapítanak bizonyos általános jogi elveket s ezek keretén belül azok alkalmazását és azoknak kisebb részleteit a helyi tanácsokra bizzák. Én, t. képviselőház, ha ez a külföldön be is van vezetve, nem fogadnám el helyesnek, annál kevésbbé tehetem ezt nálunk, a hol igen figyelemreméltó, hogy milyen tényezővel van dolgunk akkor, a mikor a törvényhatósági bizottságról beszélünk ? Olyan tényezővel, a melyikről igazán elmondhatjuk, hogy nem képviseli a törvényhatóságnak valódi és igaz álláspontját. (Mozgás.) És ha mi bármilyen vonatkozásban is, megállapíthatjuk azt, hogy a kik itt ebben a parlamentben részt veszünk, helyet foglalunk: bizonyos osztálynak vagyunk a képviselői, (Élénk ellenmondás) a mint ez igaz is, (Zaj.) akkor százszorta inkább elismerhetjük ezt a r törvényhatósági bizottságokról. És méltóztassék figyelembe venni azt is, hogy ha a törvényhatóság lesz hivatva a gazda és a cseléd közötti viszonyra nézve szabályrendeleteket megállapítani, milyen szabályrendeleteket fog alkotni törvényhatóság, a mely túlnyomó részében virilisekből és kinevezett tagokból áll, (Zaj. Ellenmondásolc.) szolgabirákból és másokból s csak kis részben a mostani választási rendszerrel megválasztott tagokból ? Ettől eltekintve, van még egy másik intéztézkedés. — szintén a szabályrendeletre vonatkozólag — a mi ugyancsak aggodalomra adhat okot. T. i. az van mondva a javaslatban, hogy a gazda és cseléd közötti viszony tekintetében irányadó mindenekelőtt ez a törvény, másodszor ezen törvény alapján alkotott szabályrendeletek, (Helyeslés halfelöl) és csak a mennyiben ezek azzal nem ellenkeznek, irányadók az általános magánjognak elvei. Engedelmet kérek, t. ház, de ezt abszolúte nem fogadhatom el. Törvényes intézkedéseink keretében ugyan van egy ehhez hasonló intézkedés a kereskedelmi törvényben, a hol azt mondjuk, hogy kereskedelmi ügyekben csak annyiban irányadó a magánjog, a mennyiben sem a kereskedelmi törvények intézkedései, sem pedig a kereskedelmi szokások másképen nem intézkednek — de ez a jogilag helyes dolog, mert itt szembe van egymással állítva a jus generálé és a jus speciale. (Zaj.) Ebben a törvényjavaslatban azonban már nem így áll a dolog, mert itt jus particulare-ről és nem jus speciale-ről van szó, — ezt minden jogász tudhatja — s azt már igazán nem fogadhatom el, hogy a jus generale-nak elébe tétessék a jus partioulare, mert ebből nagyon könnyen az következhetnék, hogy ezen törvény alapján a törvénymájus 17-én, pénteken. 189 hatóságok olyan szabályrendeleteket hoznának, a melyek az általános magánjognak elveit úgyszólván sarkaikból forgatnák ki. És van itt még egy másik dolog is, a mely jogilag aggodalmakra adhat okot. T. i. a javaslat 65. §-a azt mondja, hogy a törvény által megállapított közegek hatáskörüket átruházhatják a községi elöljáróságra. Nem létezik törvény, t. képviselőház, melynek keretében ily intézkedés helyt foglalhat, mert ha én, mint törvényhozó jónak látom, hogy az ügyek bizonyos nemét egy általam instituált közeg lássa el, hogy jövök én ahhoz, hogy az a közeg aztán szabad elhatározásából átruházhassa ezt a hatáskörét egy harmadik közegre ? Én határozottan állítom, hogy ilyen intézkedés veszélyes, sőt annyira elhibázott, hogy eddig még ezt a mi törvényhozásunk soha ki nem mondotta. Igaz, hogy maga ez a törvény is hivatkozik egy hasonló intézkedésre, az 1901 : XX. t.-cz. 14. §-ára, a hol az van mondva, hogy a munkásügyekben általában véve a törvényhatóság átruházhatja hatáskörét a községi elöljáróságra. Csakhogy abban a paragrafusban van egy másik bekezdés, a mely azt mondja, hogy a mennyiben az illető viszálykodó felek nincsenek megelégedve a határozattal, akkor az átruházó hatáskörrel bíró hatóság eljárása olybá vétetik, mintha békebiróság jellegével bírna s a főszolgabíró előtt az eljárás újrakezdésének van helye. Itt tehát az illető közeg mint békebiró szerepel és nem mint intézkedési joggal biró hatóság. Ha ez ebben a törvényjavaslatban szintén ki volna mondva, így talán elfogadhatnám ezt az intézkedést, de elvileg kimondani azt, hogy a törvény által bizonyos hatáskörrel felruházott közeg ezen hatáskörét egy másik közegre ruházhatja át, teljesen hibásnak tartom, és meg vagyok győződve, hogy az ilyen hatásköri átruházások megengedésénél mindig az első lépés a. legveszélyesebb. Ha ezt kimondjuk, ebben a törvényben, akkor később már nem olyan nehéz erre a törvényre hivatkozva továbbmenni és még veszélyesebb esetekben ugyanígy eljárni. Sok kifogásom volna még, t. képviselőház, e törvényjavaslattal szemben, de, mint már előre jeleztem, e megjegyzéseim megtételét a részletes vitára kívánom hagyni. Látok ugyan ebben a javaslatban olyan intézkedéseket, a melyek jóléti intézkedések jellegével bírnak, de az, hogy ezekkel figyelmünket a törvény valódi intencziójától elvonják, nem fog sikerülni. Ezen intézkedések általában olyanok, a melyek vagy maguktól értetődnek, vagy, a mint az előttem szólók mondották, tulaj donképen olyan feladatokra vonatkoznak, a melyeket nem a gazdára kellene átruházni, hanem magának az államnak kellene átvenni. Tehát mikor a cselédek ez intézkedések körébe bevonatnak, tulaj donképen nem valami uj üdvös intézkedés, hanem magától értetődő dolog, melyet az állam oly társadalmi körre utal át, a mely a mostani terhekkel is alig tud megküzdeni.
