Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-157

188 157. országos ülés 1907 május 17-én, pénteken. nal nem bir ép ugy, mint az a munka, a melyet valaki, zsandárral a háta mögött, hajt végre. De, t. képviselőház, nem is felel ez meg más tekintetekből sem. Elismerem, hogy a mezőgazdasági munka már természeténél fogva sem tekinthető oly skrupulózitással, mint más munka és hogy igen fontos nemzetgazdasági tényező. Ez igaz, de azt gondolom, hogy még sem lesz fontosabb munka, mint az, a mely pl. az állami élet funkcziójához tartozó munka, a melyet az egyes hivatalnokok vállalnak. Melyik a legfontosabb munka az állam szervezetében ? Az a munka, a melynek czélja és rendeltetése az, hogy az állami életnek egyes funkczióit teljesítse és vezesse, tehát a hivatalnoki munka, a mely a társadalmi együttlétet lehetővé teszi és szabályozza és annak az állami életre való befolyásáról gondoskodik. Van-e törvény a világon, a mely ezen fontos ténykedése közben kényszeríti a hivatalnokot arra, hogy hivatalnoki kötelességének eleget tegyen? (Zaj a baloldalon. Felkiáltások: Fegyelmi büntetési) Elnök (csenget): Csendet kérek. Maniu Gyula: T. ház! Igaz, megvan az a szankczió, hogy a hivatalnok fegyelmi alá vonható. Nekem; semmi kifogásom nincs az ellen, ha az illető gazdasági cselédet méltóztatik fegyelmi alá vonni, (Nagy zaj.) de ne méltóztassék csendőrökkel munkára kényszeríteni, mert az ilyen munka nem ér semmit. (Zaj. Markos Gyula közbeszól.) Elnök (csenget): Markos Gyula képviselő urat kérem, hogy közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Maniu Gyula: Egy más fontos intézkedése ennek a törvénynek a házi fegyelem kérdése és annak különösen a_ ,18 éven aluliakra vonatkozó intézkedése. En elfogadnám ezt a tételt akkor, hogy ha a házi fegyelemből kifolyó jogosítványokkal szemben, a melyekkel mi a gazdát felruházzuk, egyszersmind felruháznék a házi fegyelem alatt álló személyekre vonatkozólag a kötelezettségek egész körével is. Návay Lajos igen t. képviselőtársam tegnapi felszólalásában azt mondotta: utóvégre házi fegyelem alatt áll minden gyermek. Tudjuk jól, hogy a gazda és a cseléd között nem tartható fenn az a viszony, a mely az atya és a kiskorú gyermek, vagy ilyen viszonyban lévő emberek között fentartandó. Méltóztassék csak figyelembe venni azt, hogy az a kiskorú gyermek, a ki gyámi vagy atyai hatalom alatt áll, nemcsak kötelezettség tekintetében áll házi fegyelem alatt, hanem egész jogkörrel bir a házi fegyelmet gyakorlóval szemben; és nagyon kétlem, bármennyire is akarná a t. képviselő ur ezt valamelyes humánizmus látszatával felruházni, hogy képes lenne ezen törvényjavaslatból kimutatni azt, hogy tényleg az a gazda ezen törvényjavaslatban fel van ruházva nemcsak jogokkal, hanem meg van terhelve azon kötelezettségekkel is, a melyek házi fegyelmi jogköréből folynak. A becsületsértés kérdése pedig ebben a törvényjavaslatban a lehető legszerencsétlenebbül van megoldva, nemcsak gazdasági szempontból, hanem jogászi szempontból is. Mert hiszen az eredeti javaslatban mi van mondva? Az,hogy jogászilag nem forog fenn az a vélelem, hogy azon kifejezésekben, a melyeket a gazda a cseléddel szemben használ, a becsületsértés szándéka fenforog. Mi jogászok ezt ilyeténkép el nem fogadhatjuk, mert általános jogi elv az, hogy egyes cselekményeknek büntetőjogi következményeit, a cselekményekben nyilvánuló szándékot nem az illető belső lelkületéből következtetjük és állapítjuk meg, — mert hiszen már 2000 esztendővel ezelőtt meg lett állapítva az az elv, hogy de internis non judicat praetor — hanem megállapítjuk azon tényleges körülményekből, a melyek a bűncselekmény tényálladékát megállapítják. A becsületsértésnél mi az irányadó ? Az, hogy alkalmas-e az a kifejezés, az a tény arra, hogy az illetőt becsületében sértse vagy közmegvetésnek tegye ki ? Hogy ilyen nagy, általános jogi elvekkel szemben mi inczidentaliter ilyen elvet állapítsunk meg, az teljességgel lehetetlen. Meg lett vitatva ez a kérdés több oldalról, és én is csatlakozom az előttem szólott t. képviselő urnak azon véleményéhez, hogy az általános vita keretén belül ezen kérdések aprólékos megvitatásába nem bocsátkozhatunk, hanem fentartjuk magunknak mindenesetre azt, hogy ezt a részletes tárgyalás során megtegyük, a mikor is, azt hiszem, nemcsak én, hanem a t. báznak bizonyára több tagja még meg fogják ragadni az alkalmat arra, hogy a törvényjavaslatnak ugy ezen, mint más, valóban alaptörvényeinkkel, de még inkább a jogi elvekkel ellenkező intézkedéseit meglehetősen erős kritika alá vonják. De, t. ház, ezen intézkedésektől eltekintve, más, igen fontos intézkedéseket is találok, a melyek ugyancsak károsak lehetnek. Az egyik ezek közül a szabályrendeletnek megalkotására irányul. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek! Maniu Gyula: Az van ugyanis, t. ház, ezen törvényjavaslatban kimondva, hogy az egyes törvényhatóságok e törvény keretén belül — és természetesen a kormánynak jóváhagyásával — szabályrendeleteket alkothatnak. Ezt én nem fogadhatom el. Nem fogadhatom el azért, mert magánjogi vonatkozású szabályrendeleteknek a megalkotására nem tartom hivatottaknak a törvényhatósági bizottságokat. Elismerem annak lehetőségét, hogy a törvényhatósági bizottságok a lokális érdekeknek megfelelően bizonyos közérdekű intézkedéseket tehessenek, policziális rendelkezéseket hozhassanak, de magánjogi dispoziczióknak szabályrendeletek alakjában való meghozatalára, ismétlem, nem tartom illetékeseknek őket.