Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-157

157. országos ülés 1907 május 17-én, pénteken. 187 törvényjavaslatban megnyilvánul, megfelel-e az én gondolatomnak, vagy nem ? Ha nem felel meg, akkor visszautasítom és nem várok a részletes tárgyalásig, ha pedig megfelel, akkor nem rezerválok feltételeket. (Mozgás.) Igen érdekes e tekintetben az az érvelés, melyet Návay Lajos t. képviselő ur volt szives előadni, liogy azon dolgok, a melyek ezen törvényjavaslatban foglaltatnak és általunk kifogásoltatnak, legnagyobb részben benne vannak a régi törvényben is, sőt talán még fokozottan rosszabb alakban, mint ezen törvényjavaslatban. Mindenekelőtt egy rosszat nem tudok indokolni egy más rossznak létezésével. Másfelől van egy igen fontos dolog, melyet nem szeretnék, ha figyelmen kivül hagynának a t. képviselő urak. A törvénynek azon intézkedései ugyanis, melyek tényleg rosszak, részben nem lettek végrehajtva és ide vergál az igen t, felszólaló urnak egy megjegyzése, hogy ne hozzunk olyan törvényt, a melylyel szaporitjuk a végre nem hajtható törvények számát. De ezenkívül van egy másik, jogilag nagyon fontos körülmény, hogy t. i. azon régi törvény alapján már kifejlődött egy bizonyos joggyakorlat, a mely bizonyos irányban fejlesztette azon jogi elveket; melyek abban a törvényben lefektetve vannak. Azt a jogfejlődést, a mely részeiben talán rossz, de általánosságban mégis csak megfelel a kívánalmaknak, ne engedjük megváltoztatni egy oly törvénynyel, a mely minden intézkedéseiben félreértést okoz. (Zaj.) Van még egy másik indok is, hogy t. i. feltétlenül humánusabb volt a joggyakorlat a régi törvény alapján, mint ezen törvény alapján lesz. Návay Lajos képviselő ur, midőn ezen törvényjavaslatot bírálta és támogatta, egyéb érvei közt azt is felhozta, hogy hiszen uraim, méltóztassanak figyelembe venni, hogy a törvény törvény ugyan, de humánusan fogják azt végrehajtani, bízzunk a földesurakban, a gazdákban és a hivatott közigazgatási hatóságokban, hogy ezen törvényt humánusan fogják végrehajtani. Egy törvénynél mindenesetre fontos, sőt talán magánál a törvénynél is fontosabb a végrehajtás, de törvényes intézkedéseket mégsem lehet meghozni olyanokat, a melyeknek helyessége előreláthatólag attól függ, hogy humánusan lesznek-e végrehajtva, vagy nem. A részletekre áttérve, nekem nemcsak szocziális, hanem gazdasági és jogi szempontból is igen nagy kifogásaim vannak ezen törvényjavaslat ellen. A bizottsági indokolásban mindjárt az elején az is felhozatott, hogy a régi patriarchális viszony a cseléd és a gazda közt megszűnvén, szerződéssel kell szabályozni azt a viszonyt, a melyet eddig a patriarchális életből kifolyó jobb érzés szabályozott. Ha! a szerződés terére lépünk, gondoljuk meg jól, hogy az már egy szigorú jog, és akkor már a szerződésből származó jogköröket ugy állapítsuk meg, hogy abból félreértés ne származzék. De itt hogy áh a dolog ? Mindjárt a szerződést illetőleg két olyan intézkedés van, a melyet semmi szin alatt el nem fogadhatok. Az egyik intézkedés az, hogy a javaslatnak megfelelő szakasza szerint a szerződés, ha más a szerződésből ki nem tűnik, egy évre szól. Ha mi ezt ugy fogjuk fel, hogy a szerződés egy évnél kisebb időre, rövidebb időre is szólhat, akkor azt szívesen elfogadom. De ez a szakasz magában foglalja annak a lehetőségét, hogy a cseléd kéthárom-négy évre, vagy még hosszabb időre is elszegődhessék. És van itt egy másik tekintet is, t. ház, a törvény megengedi annak a lehetőségét, hogy az a cseléd, a melyik Idskoru, tizenkét éves korától kezdve szintén szerződhessék, de nincsen a törvényben kitüntetve, hogy ez * a szerződés gyámhatósági jóváhagyással történik-e, vagy törvényes képviselője utján. (Felkiáltások a baloldalon: Meg van mondva ! Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Ne méltóztassék kozbeszólásokkal zavarni a szónokot; névszerint fogom megnevezni a közbeszóló képviselőket. (Halljuk ! Halljuk !) Maniu Gyula: Megengedem t. ház, hogy a bizottsági jelentésben hangsúlyozva van, hogy ezen szerződések a törvényes képviselő beleegyezésével lesznek megkötendők, de az ilyen megszorításnak a törvényben kell benne lennie, nem pedig a bizottsági jelen tésben,a mely minden kétséget kizáró jogforrást nem képez. Ennek az a következése, hogy az a kiskorú két-három esztendőre leköti magát, viszont van a törvénynek olyan intézkedése, — és itt hiába mondják, hogy az itt nem szokás, mert tudok esetet a mostani jogszokásból is, a hol tényleg a cseléd több évre szegődik el a gazdához — mely szerint az a cseléd, a ki elszegődött, büntetés terhe mellett köteles a szerződésnek eleget tenni, és ebből mi fog bekövetkezni? A törvény szerint leköti magát több évre és ezzel épen az emberi munkának, a mely értékben a legnagyobb hullámzásoknak van kitéve, ennek a hullámzásokokban kifejezett értéknek szabunk olyan határokat, a melyek a törvényben nincsenek preczize megállapítva. Az hiszem, ez egyáltalában el nem fogadható. Sok oldalról megtámadtatott ez a törvény a büntetések és a szerződések megszegésének következménye miatt. Én elvileg, és ehhez feltétlenül ragaszkodom, nem fogadhatom el a.zt az elvet és nem tartom a humanizmussal összeegyeztethetőnek, hogy a munkaerő kény-' szer utján használtassák fel, Nincsen olyan törvény, a melynek eredménye üdvös lett volna, a mely az emberi munkát kényszer utján hajtotta volna be annak a részére, a kinek követelési joga van. Mert, t. ház, a személyes elhatározás egyike a legfőbb természeti jogoknak. Azt mondhatják erre, hogy ez teoretikus dolog és a munkáséletben másként áll a helyzet. Csakhogy magam is gazda lévén, tudom, hogy az a munka, a melyet valaki kényszerből teljesít, semmi néven nevezendő gazdasági haszon24*