Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-156

178 156. országos ülés 1907 május 16-án, csütörtökön. (Derültség.) és ugy látom a cselédtörvényben is, nem foglalkozott az 1898 : II. t.-ezikkel, a melynek 65. §-a maga már magában foglalja a diszpozicziót arra nézve, hogy a ki szóval vagy tettel szerződni vagy szegődni akaró cselédeket, munkásokat stb. bántalmaz, kihágást követ el és ennyi meg ennyi büntetésben részesül. Ez nem nóvum tehát. Ez szintén csak átvétel az 1898 : II. t.-czikkből és csak egy toldás van benne, de az is az általam emiitett 65. §-ban alább szintén megtalálható, arról, a ki munkásokat szerződésszegésre csábit vagy ösztönöz. Ez az egyedüli szigorú sztrájk-paragrafus, a mely fennáll, de a melynek tényleg fenn is kell állania. Mert a szervezkedés szabadsága nem egyértelmű az agitáczió szabadságával. Ha a cseléd sorsát a mai viszonyok között nem tartja kielégitőnek és a felmondási határidő megtartásával szervezkedik és béremelést akar keresztülvinni, az helyes dolog és a mint nem helyteleníthetem ezt az eljárást a tisztviselőknél, vagy a tanítóknál, ép oly kevéssé helyteleníthetem a cselédnél, ha sorsának javitása érdekében iparkodik minden lehetőt elkövetni. Szabad annak a cselédnek is szervezkedni, csak attól függ, hogy mily módon. De az már nem engedhető meg, hogy a cseléd a saját majoromat agitácziójával oda vezesse, hogy azt mondja a többinek : hagyd abba a munkát, olyanoknak is, a kik esetleg meg vannak elégedve, sorsukkal; csak azért, mert a budapesti központ pl. indokoltnak találja, hogy Csanádban vagy Csongrádban sztrájk törjön ki, a mivel talán nem is annyira a cseléd sorsán akar javitani, hanem esetleg megingott hatalmi poziczióját akarja újból megerősiteni. Épen azért igen indokolt és csak helyeselni tudom ő nagyméltóságának kijelentését, hogy a törvénynek ezt a szigorú intézkedését fenn kivan ja tartani, de másrészt ragaszkodik annak humánus intézkedéseihez, mert a kettő egymás nélkül csonka (Igaz I Ugy van !) és egyik a másik nélkül nem indokolható. (Helyeslés.) A többi büntetésekre vonatkozólag Mezőfi Vilmos t. képviselő ur azt a módot követte, hogy azokat egyszerűen ignorálta, mintha nem is lett volna jelen a bizottsági tárgyalásokon és a törvényjavaslatnak azt a szövegét kritizálta, a mely tényleg változás alá került. Ez jóhiszemű politikának nem nevezhető, (ügy van!) És ez jellemzi azt az egész eljárást is, a mit kint a községben követnek. A mikor látják, hogy valamelyik törvény nem rossz, akkor felhasználnak mindenféle érvet, csak azért, hogy álláspontjukat igazolják. Megvallom, hogy engem határozottan nyugtalanná tett a t. képviselő urnak tegnapelőtti eljárása, mert ha ezt megteszi velünk szemben, a kikkel törvényhozóilag együtt ült a bizottságban és tárgyalta ezt a javaslatot, a mikor a módositásokról is tudomást szerzett, akkor elképzelhetem, sőt tudom, hogy miként beszélhet azokkal a tudatlanokkal odakint, és miként magyarázhatja azoknak, hogy ez a törvény deres-törvény és miként magyarázhatja félre mindazt a jót, a mi ebben a törvényben foglaltatik. (Igaz !. Úgy van I) Mert a mi a többi büntetést illeti, azok a legnagyobb mértékben enyhittettek. A maximális birság 50 korona a kihágásoknál, ide szálltunk le 2—4—600 koronáról. Egy esetben száz korona a büntetés. Ez annak a turpis causa-nak az esete, hogy ha a cseléd két gazdához szerződik, vagyis a gazdákat becsapja, viszont a mikor a gazda egy más gazdához szegődött cselédet magához vesz. És van még egy szakasz, a mely 100 korona birsággal és tiz napi elzárással bünteti azt a cselédet, a ki a sztrájkban tényleg részt vett. Azonban ez csak az 1876 : XIII. t.-czikkből van átvéve, a mely 50 forint büntetést szab arra, a ki a sztrájkban részt vesz. Ehhez jön még egy büntetés, a melyet szintén el tetszett hallgatni és a mely száz koronát szab azon gazdára, a ki a gyermekcseléddel szemben kegyetlenkedik. Ez ugyanis folyománya a házi fegyelemnek a 18 éves korig, mert a házi fegyelem helyes felhasználása érdekében disponálni kellett arról, hogy senki ezzel a hatalommal vissza ne élhessen, mert ha azzal visszaél, a törvény teljes szigorával büntettetik. Töröltük a büntetés feltételes elengedését is, a melyet akkor a t. képviselő ur nagyon kifogásolt, figyelembe véve azon függési viszonyt, a mely abban rejlik, hogy egy 500 koronával büntetett cselédet a gazda visszafogad és azt mondja neki, hogy ha jól viseli magát, a büntetés nem haj tátik be, de távozás esetén azt levonhatja. Ez valósággal rabságot jelentett volna arra a cselédre nézve. Ezen szakasz teljesen töröltetett, még pedig olyanformán, hogy a büntetés mellőzendő, tehát nem felfüggesztendő, hanem mellőzendő ott, a hol a gazda ezt kivánja, a hatóságtól kéri ós a hatóság ezt megengedhetőnek találja. Kifejezésre jönnek e helyes változtatások a bizottsági jelentésben a 48. §. eltörlésével. T. képviselőtársam itt is azt mondotta, hogy ez az adósok börtönének újra való életbeléptetése, mert hogy fizessen ki az a cseléd ilyen súlyos birságot, 400—300—200 koronát, három najo alatt; ez oda fog vezetni, hogy ő ezt a birságot három nap alatt le nem fizetvén, elzárják. Csekély részem volt benne nekem is, hogy ezen dispoziczió eltöröltetett és hogy itt a végrehajtás ép ugy fog eszközöltetni, mint a kihágási törvénynél, vagyis, hogy csak a be nem hajtható rész lesz átváltoztatva fogházbüntetésre, de az sem három nap alatt, hanem ugy, mint a kihágási törvény kiszabja : 30 nap alatt. És nem 500 koronáról van itt szó, hanem 50 koronáról, s akkor is a szolgabiróságtól fog függeni, hogy ezen birságot miképen szabja ki. Ezek után engedjék meg nekem, hogy a közvélemény megnyugtatása szempontjából szembe állitsarn, hogy tulaj donképen miben jobb ez a javaslat az 1876. évi cselédtörvénynél és hogy mennyiben érdemli meg a deres-törvény nevet azon törvény, a mely ilyen lényeges módositásokat tartalmaz. Az 1876 : XIII. t.-czikk tartalmazott egy szakaszt, a 39. §-t, a mely igy szól: »Köteles a cseléd