Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-156

256'. országos ülés 1907 május 16-án, csütörtökön. 177 Zaj.) a kiket a saját gazdaságomban nem tartozom megtűrni, mert a saját magam tulajdonán az izgatást semmiféle jogszabály alapján eltűrni nem tartozom. (Helyeslés.) Mindazonáltal talán lehetne helyesebben kifejezni e szakasz dispoziczióját és azt, hogy csakis a gazda engedelmével szabad látogatást fogadni, ugy kifejezni, hogy a gazda jogosult az általa kifogásolt vendégnek eltávolítását a majorból követelni. (Helyeslések.) Ez jobban megfelel annak, hogy a cselédnek általános vendéglátási joga fennáll, csak korlátoztatik bizonyos czélból és szempontból. Azt hiszem, hogy ezen kisebb változtatás, a mely inkább stiláris jellegű, nem fog nehézségbe ütközni. (Helyeslések.) A mi a becsületsértést illeti, én soha nem titkoltam el, hogy ennek a szakasznak ilyen szövegezését helytelennek tartom, és nem hinném, hogy akadna egy törvényhozás, a mely a XX. század küszöbén egy káromkodási paragrafust beiktasson. Mert a becsületsértés raegállajűtása birói kogniczió tárgyát képezi; az a cseléd elmehet a biróhoz és panaszt tehet, és a biró meg fogja állapítani, hogy abból kifolyólag, a mit mondtam, hogy t. i. függelmi viszony létezik, bizonyos kifejezések nem olyan sértők a cselédre, mint másra. De hogy már itt kimondjuk, hogy bizonyos kifejezések nem sértők rá nézve, ez azért sem lehetséges, mert a sértés szubjektív természetű dolog, és én állapithatom csak meg, hogy engem mi sért és nem diktálhatja rám semmiféle törvényhozás, hogy én magamra nézve sértőnek mit tartsak. Ezért a mellett szóltam a földmivelésügyi bizottságban is és ezen indítványomat annak idején megismételni szándékoznám, hogy ezen szakasz kihagyassék és ha már a kifej lemény után szükséges, az volna egyedül benhagyható, hogy természetesen a gazda a cselédet szolgálati kihágásért megdorgálhatja. Ez benhagyható és benhagyandó, mert annyi vita tárgyát képezte, hogy annak most egyszerre való kihagyása félreértésekre adhatna okot, ámbár ha ez nem lett volna benne a javaslatban, akkor sem lett volna kár, mert mundus se expedit ez természetszerűen fog állani és azért akár el lehetett volna hagyni. A mi azt illeti, hogy a cselédnek — mert ezt is méltóztatott mondani — szabadsága, költözködési joga korlátoztatik, ez nagyon nehéz kérdés, nagyon nehéz pont. Itt tényleg ellentétbe jön a polgári szabadság magyarázata a gyakorlati élet szükségleteivel. Tény az, hogy a szabad költözködés mindenkit megillet, ez egy primordiális elv. A törvény azt mondja, hogy egy alapelvből kifolyólag — ha ez alapelv — ezzel ellentétben semmiféle alsóbb dispoziczió nem lehet. Ezért, midőn a mezőgazdasági munkásoknál volt szó a költözködési jogról és a kivándorlásról is, én azok közé tartoztam, a kik ezt a megkötést nem tartották helyesnek. Azonban a cselédvíszonyból kifolyólag, tekintve azt, hogy a törvény 28. §-a még külön KÉPVII. NAPLÓ 1906 1911. IX. KÖTET. kifejezi azt, hogy a cseléd egy hónapi felmondással otthagyhatja helyét valahányszor szüleinél való otthonléte szükséges, ebben kifejezésre jut az is, hogy ha olyan körülmények állanak elő, a melyeknek folyománya lehet esetleg az expatriatio is, akkor egy hónap múlva indokolva elhagyhatja helyét. Egy körülménynyel számolni kell azonban az életben, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok között, midőn oly nehéz hű és megbizható cselédet kapni, mégis bizonyos garancziát és megnyugvást kell nyújtani a gazdának, a ki hosszú berendezkedéssel, épitési, gyógyitási terhekkel áll szemben, hogy az a cseléd legalább is a szerződési kötelezettség tartamán belül nála maradjon, és legalább is a gazda tudta nélkül — hisz ez van benne kifejezve — a gazda háta mögött útlevelet ne kapjon, nehogy megtörténjék, hogy egy szép napon a cselédek nagy része kivándorol és a gazda károsodik. Ha a cselédnek olyan fontos körülményei vannak, — és itt igenis előtérbe, lép az egyélű szabadság — ha annak a cselédnek oly nehéz körülményei kerekednek, hogy a kivándorlás rá nézve szükségessé válik, módja van rá, hogy gazdájával megbeszélje a dolgot és kell, hogy a gazdának belátása legyen, hogy bizonyos körülmények között és bizonyos alkalmakkor, még saját magánérdekeinek háttérbe szorításával is, megadja az eltávozási engedélyt ott, a hol azt szükségesnek látja. S ezt annál inkább meg fogja tenni, mert megint a gyakorlatból tudom azt, hogy egy cselédet, a ki nem akar szolgálni, a ki nem akar helyén maradni, semmiféle kényszerrendszabálylyal visszatartani nem lehet. (Ugy van !) Az ugy fogja magát viselni, hogy eltávozása mindkettőnek érdekében áll. Itt tehát a törvényjavaslat — kérem a t. házat, méltóztassék ezt figyelemben részesíteni — nem azt mondja ki ez által, hogy a cseléd nem vándorolhat ki általában, csak azt akarja meggátolni, hogy a — fájdalom — nagyon elszaporodott kivándorlási ügynökök agitácziója a cselédeket egyszerűen kivigye a gazda birtokából, a nélkül, hogy a gazda erről előzetesen tudomást szerezzen. Ezért van itt az a klauzula, hogy a cselédnek a szerződés tartama alatt a gazda hozzájárulása nélkül útlevél ki nem adható. (Helyeslés.) A kivándorlást azért nem fogja ez meggátolni, annak sokkal mélyebben fekvő, nagyobb okai vannak, a melyekkel nem akarom a t. házat fárasztani, a melyeknek általános gazdasági viszonyaink javítása nélkül útját nem állhatjuk, a melyek mindig fenn fognak forogni addig, a mig itt az országban annyi ember nem találhatja meg a tisztességes anyagi megélhetést. Ezt egy rövid j)aragrafussal elintézni sem pro, sem kontra nem lehet. Kifogásolja továbbá Mezőfi képviselőtársam. — és ezt teljesen értem az ő részéről — hogy az u. n. sztrájkot a cselédekre vonatkozólag ez a törvény szigorú diszpozicziókkal sújtja. A mi ezt illeti, csodálkozom, hogy t. képviselőtársam, a ki szakember a sztrájkokban is, 23