Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-156

1?4 Í5ö. országos ülés 1907 n Ezek után engedelmet kérek, ha a másik oldal támadásaival kivarrok foglalkozni, és azon agresszív szavakkal, a melyekkel e törvényt már alkotása perczében is illették azok, a kiknek — nem akarok senkit gyanúsítani — de azt, hiszem, főérdekük az, hogy egy olyan jő törvény ne jöjjön létre, a mely a gazdasági rendet helyrehozhatja, mert az ő szereplésük és működésük feltételezi azt, hogy a munkásosztály széles körben elégedetlen legyen. (Igaz ! Ugy van! a jobbés a balo'dalon.) És a midőn nem képesek — mert nem volt képes Mezőfi Vilmos t. képviselő' ur sem — a javaslat hiányait kimutatni, akkor számítva népünk tudatlanságára, úgy vélik a kérdést megoldani, hogy elnevezik azt egy bizonyos jelszóval, ráfogják, hogy deres-törvény, rabszolga-törvény és odáig viszik a dolgot, hogy azok is, a kik nem voltak ezen a nézeten, elhiszik, a mit ők mondanak, animozitással fogadják a javaslatot, a melyről nyugodt lélekkel elmondhatom, hogy az — bár a gazdák érdekeit is szolgálja, — voltaképen a cselédek javára készült, a mint ezt a következőkben bátor leszek kimutatni. (Halljuk! Halljuk!) A mi mindenekelőtt az 1898 : II. t.-czikkel való analógiát illeti, a melyet Mezőfi Vilmos t. képviselőtársam tegnap emiitett, hogy az is rabszolga-törvény, tehát szerinte ez is az, és hogy ők örömmel fogadták az 1898: II. t.-cz-et, mert az ő szocziálista propagandájuk épen ebben a törvényben gyökeredzett; hát, bocsánatot kérek, a mikor e törvényt 1898-ban megalkották, kötelességemnek találtam azt, hogy széles körben tájékozást nyerjek a nép felfogásáról, s mint akkori megyei tisztviselő, magam mentem el a községekbe ós minden érdek nélkül, tisztán polgári kötelességből, megismertettem e törvénynek intézkedéseit a községi lakossággal. Állithatom, : hogy akkor józan Ítélettel álltunk szemben, j (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) és a néjp örömmel \ fogadta ezt a törvényt, a mely neki minden j rossz, termés esetére is biztosította a megélhetés minimumát, s örömmel fogadta azon intézkedéseket, a melyek kizárták azt, hogy rossz ter- ] més esetében üres zsákkal Jegyen kénytelen a , tél szigorának nekimenni. Örömmel fogadták azt I a törvényt, a mely rájuk nézve megállapította a gazdával szemben való szerződéses viszonyt. : Idővel azonban sikerült — ismétlem •— részint talán a gazdaosztály ós a társadalom közöm- | bössége folytán, az agitácziónak tért hódítani | és elhitetni a néppel, hogy ez a törvény, amely ' az ő érdekeit szolgálja, rabszolga-törvény, és | hogy helyesen cselekszik akkor, ha ezen törvény ! ellen lázit és agitál. - j A mi pedig azt a megjegyzést illeti, hogy maga az 1898 : II. t.-cz. okozta volna Magyarországon az agrárszocziálizmus terjedését, erre az a válaszom, hogy ez olyan nagymérvű téve- i dés, a melyet Mezőfi t. képviselőtársamtól csak annyiban tudok megérteni, hogy ő készakarva nájús 16-án, csütörtökön. mondja ezt, hogy hatást keltsen. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mert hogy az 1898 : II. t.-cz. miért vált szükségessé, arról tanúskodnak nemcsak a háznak akkori naplói, de a vármegyei jegyzőkönyvek is, a melyekből kitűnik, hogy ] 891-től kezdődőleg az országnak hol egyik, hol másik részében fel-felbomlott a gazdasági rend, és tényleg gazdasági téren oly nagy mozgalmakat láttunk, hogy már szinte félős volt, hogy nagy lázadás fog kitörni. Ekkor lett megalkotva az 1898 : II. t.-cz., a mely — hála az akkori miniszter urnak és a háznak •— ezen preokkupált hangulat ellenére is nem a szigorú rendszabályokra, hanem elsősorban is, és mindenekelőtt a humánus intézkedésekre kivánt súlyt fektetni. És ha Mezőfi képviselőtársam ebből azt a konzekvencziát vonja le, hogy ilyen kormányban nem bizik, én ezzel ellenkezőleg, megforditv ő vélekedését, azt mondom, hogy egy parlament, a melynek megvolt és megvan ma is a hatalma arra, — mondjuk ki őszintén — hogy a jogok és a kötelességek előtérbe állitásával erősbitse a kötelességérzetet, egy ilyen parlament ma is sokkal magasabb nivón áll, semhogy azok kritizálhatnák, a kik csak a merev osztálygyülöletnek a kifejezői, (Igaz! Ugy vem!) a kiktől, hogy egyedül ők uralják itt a helyzetet, Isten mentsen bennünket, mert majd meglátnánk, hogy milyen paritásos törvényeket alkotnának azok, a kik mást nem tudnak, mint gyűlöletet kelteni és elválasztani a polgárt a polgártól. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Zakariás János: Az lenne az igazi osztályuralom ! Návay Lajos: És, t. ház, az előttünk lévő törvényjavaslatra visszatérve, meg vagyok győződve arról, hogy ez a törvény, ha az életbe átmegy, ha a gazda- és munkásosztály meg fog nyugodni annak végrehajtásában: akkor ki fognak domborodni a törvény azon előnyei, a melyek kétségtelenek, és el fognak simulni azon hátrányai, a mely hátrányok minden emberi műben feltalálhatók. (Igaz! Ugy van!) Mert hiszen a törvény bő szerkezetének ellenére is még mindig van egy tág tér, a melyre a t. földmivelésügyi miniszter ur számított, nevezetesen : a humanizmus tere, a mely ezen törvény keretén belül is módot és alkalmat ad, hogy ilyen irányban is fejleszszük azon kötelességeket, a melyeket fejleszteni kell, hogy azon viszonyt, a mely nélkül gazdasági rend nem tartható fenn, erősbbitsük és körülbástyázzuk azzal — a mi annak legfőbb erőssége — t. i. a népnek irántunk való bizalma. (Elénh helyeslés.) És a midőn ő nagyméltósága ezt a javaslatot beterjesztette, az ő lelkülete nem abban tükröződik, hogy ő — mint emlegetik — derestörvényt alkotott, hanem abban, hogy meg van