Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-156

166 156. országos ülés 1907 annyi érvvel és ugyanolyan módon vissza is utasíthatták volna. A mai nap egyik igen t. szónoka, Giesswein Sándor t. képviselőtársam felvetette azt a kérdést, hogy vájjon időszerű volt-e ennek a javaslatnak a benyújtása és azt mondta, hogy nem nevezhető időszerűtlennek a benyújtás épen az általános választói jog kérdésével kapcsolatban azért, mert ez mintegy előkészítő stádiuma az általános választói jog megalkotásának. Ezzel kapcsolatban én is felvetem az időszerűség és a szükségesség kérdését és kérdezem azt, hogy volt-e szükség, volt-e sürgős szükség ennek a javaslatnak a benyújtására? Hogy felülről kezdjem, a trónbeszédben és a kormány programmjában semmi Ígéret nem foglaltatott e törvényjavaslat benyújtására nézve. A kormány programmja és a helyzet alakulása az általános választói jog jegyében keletkezett. Az általános választói jog az egyenlőség elvén épül fel; az urna előtt ur és cseléd egyforma lesz. Ez a javaslat pedig figyelmeztet bennünket, figyelmezteti az érdekelteket arra, hogy nincs meg az egyenlőség eszméje és a magánjogi téren már előre elveszi azt, a mit a közjogi területen egyelőre csak igér. Hát akkor, t. ház, a kapcsolat a két kérdés között igenis időszerű és a kapcsolat az általános választói jog és a mostani javaslat kérdése között feltétlenül keresendő. És itt eszembe jut az, a mit hallottam egyszer, a mikor egy szakbiróságnak szerintem is helyes ítéletét olvasták fel előttem, a mely túltette magát a törvény betűjén. Midőn azt kérdeztem a bíróság elnökétől, hogy miként történhetett ez, hogy ilyen szabadon ítéltek, azt felelte: »TJgy ítéltünk, mintha esküdtek lettünk volna.« Mikor mi ennek a javaslatnak a tárgyalásába fogunk ós a mikor mi ezen javaslat alapján uj jogokat és kötelességeket állapítunk meg, akkor nekünk is olyan törvényt kellene hoznunk, a minőt az általános választói jog alapján létesült parlament hozna. (Helyeslés balfelöl.) És ha nézem a sürgős szükség kérdését és magát azt a fogalomkört, a melyből ez a javaslat meriti a maga tárgyát, akkor azt találom, hogy ebben a gondolatkörben, ebben a fogalomkörben igen sok kérdés sokkal előbbrevaló, sokkal fontosabb. Ilyen halaszthatatlannak tűnik fel példáid a munkások betegsegélyezése és balesetbiztosítása kérdésének rendezése; ilyen halaszthatatlannak tűnik fel különösen akkor, ha megtudjuk azt, hogy 1904-ben 8944 baleset történt, a melyek közül 400 végződött halállal, 1905-ben pedig 8385 baleset történt a mezőgazdasági munkások körében, a melyek közül 354 végződött halállal. És ha a kormányzat a maga átmeneti jellegére való tekintettel sokszor hivatkozhatik is arra, hogy nem lehet minden teendőt elvégezni és nincsen idő és mód mindenféle kívánalmak teljesítésére, de akkor, a midőn iájus 16-án, csütörtökön. az élet-halál kérdése kopogtat ajtóinkon, azt hiszem, a kormány átmeneti jellegére hivatkozni nem lehet. Különben, t. ház, ez a kérdés sürgős és fontos volt már 1898-ban is, a munkástörvény első tárgyalása alkalmával. Hogy igen sürgős és fontos volt, azt Rakovszky István t. képviselőtársam fejezte ki határozati javaslatában, a melyet az 1898 : II. t.-cz. tárgyalásakor benyújtott és a mely utasítani kívánta a kormányt, hogy a munkások — beleértve a mezőgazdasági munkásokat is — baleset és betegség esetére való segélyezése kérdésében a törvényjavaslattal járuljon a ház elé. Ez történt 1898. évben és történt most legújabban is, a munkásbetegsegélyezés kérdésének tárgyalásakor. Mondom, ezen kérdés előbbre való és a mi a szükségesség kérdését illeti, Nagy Emil t. barátom beszéde meggyőz bennünket arról, hogy mi minden elöbbrevaló teendőnk volna. Beszélt ő a szövetkezeti ügy rendezéséről; beszélt arról, hogy a közvetítők a falu népét ne ronthassák meg: beszélt azon kérdésekről, melyek az életnek gyökerébe ós mélyébe vágnak. Igaz, ezek a kérdések sokkal sürgősebbek és sokkal fontosabbak, mint magának e törvényjavaslatnak kérdése és tárgyalása. 0 felemiitette az önálló vámterület kérdését is. Igaz, hogy az önálló vámterület is alkalmas és helyes volna arra. hogy ne törvénynyel és mindig papiroson, hanem intézményileg biztosítsuk azokat az érdekeket és intézményileg gyógyítsuk azokat a bajokat, a melyeket papiros-törvényhozással megoltalmazni és meggyógyítani sohasem lehet. (TJgy van a középen.) És ha, t. ház, szükségről és sürgős szükség kérdéséről van szó, talán beszélhetnénk a kötött birtokok felszabadításának kérdéséről, talán beszélhetnénk a hitbizományok eltörlésének kérdéséről . . _. (Nagy zaj és felMáltások a baloldalon: És a börze megrendszabályozásáról! Zaj. Elnök csenget.) Igenis a tőzsde megrendszabályozásáról. Beszélhetünk mindezekről, t. ház, mert a kivándorlási lázat rjaragrafusokkal elütni nem fogjuk, a kivándorlási lázat j^aragrafusokkal csökkenteni nem fogjuk és semmit sem fogunk elérni a börtönbüntetések falanxával és légiójával sem, mert ha ilyen módon halad a törvényhozás, akkor feje felett azon veszedelem lebeg, hogy nemcsak hogy semmit nem fognak érni rendszabályai, hanem hogy nem lesz kinek hozni a rendszabályokat, mert az országnak egy része kivándorol, másik része pedig börtönbe és fegyházba kerül, temető és fegyház lesz ebből az országból. (Nagy zaj és ellenmondások a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök : Méltóztassanak csendben lenni, képviselő urak! (Halljuk !) Bródy Ernő: T. képviselőház! Az utóbbi időkben sok szó esett arról, hogy az igények felcsigázódtak és hogy sok bajnak, évtizedes