Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-156

156. országos ülés 1907 május 16-án, csütörtökön. 167 mulasztásnak hirtelen való orvoslását kívánják. Különösen a legalsóbb rétegeknek előretörekvési vágyait, e vágyaknak forrását és táplálékát mesteri színekkel ecsetelte gr. Andrássy Gyula belügyminiszter ur, midőn rámutatott arra, hogy a darabont-uralom, az alkotmányellenes kormány volt az, a mely felnyitotta a zsilipet, a melyen át azután a kívánságok árja hömpölyögni kezdett. És a mint igaznak fogadom el gr. Andrássy Gyula mesteri beállítását, viszont nem zárkózhatom el annak konstatálása elől, hogy azt a gátat, azt a zsilipet, a melyet a darabonturalom felszabadított és megnyitott, a szabadelvű párt emelte, a szabadelvű párt volt az a párt, a mely ebben az országban állandósította a közjogi orthodoxiát és a belügyi reakcziót. (Élénk helyeslés a középen.) A szabadelvű párt-nak uralma alatt több hitbizomány létesült, mint a hitbizományokra vonatkozó törvényes rendelkezés meghozatalától, 1687-től 1867-ig; több hitbizomány létesült 1867-től kezdve napjainkig, mint azelőtt, a mikor még a régi rendi uralom állott fenn. Ez a szabadelvű párt tehát egyrészről nevéhez nem méltóan járt el ebben a kérdésben, másrészről viszont a közgazdasági tevékenység kultuszát űzte monopólium alakjában azokkal a kiválasztottakkal, a kiknek részéről igen kitűnő üzletnek bizonyult a párturalom moloehjának való áldozás. De ez a párt, a mikor egyrészről a nagybirtokosokat, másrészről a nagytőkésosztályt védelmezte, elfeledkezett a nép védelméről, elfeledkezett az igazi közérdekről, elfeledkezett a fejlődő korszellem kívánalmairól; elfeledkezett a gazdasági élet haladásáról és midőn azután a pozitív bűnök és negatív mulasztások területéről átlépett az erőszak területére, akkor múlhatatlanul be kellett következnie a katasztrófának, a mely az elaltatott, de egyszerre felébredt, a lenézett, becsapott, kigúnyolt sokaság öntudatra ébredésében rejlik. (Igaz! Ugy van ! a középen.) És, igen t. képviselőház, ennek a szabadelvűpárti uralomnak egyik legelső etappe-ja az 1876-iki cselédtörvénynek a megalkotása volt, a mely élénk ellentétben állott azokkal az eszmékkel és elvekkel, a melyek az 1848-as törvényhozás szellemét és irányát áthatották. Az 1848-as törvényhozást két nagy elv irányította. Az egyik, a mint Kossuth Lajos mondta: biztosítása az alkotmánynak, a másik elv pedig: igazság a népnek. Kossuth Lajos gyönyörűen körvonalazta ezt az álláspontot Angliában tartott felolvasásainak egyikében, a midőn azt mondta (olvassa): »Törvényekkel hivtuk fel a népet, hogy osztozzék velünk minden közjogban, állami életünk minden áldásában, alkotmányunk minden jóvoltában; felhívjuk, hogy legyen szeretett és szerető testvérünk a személyes, vallási, polgári és politikai szabadság élvezetében ép oly teljesen, mint a hogy mindnyájan, királyok és koldusok, gazdagok és szegények testvérek vagyunk a halandóság közös sorában e földön, s a halhatatlanság reményében a siron túl.« Ezt mondta Kossuth Lajos, s az alkotmányosság helyreállítása után a törvényhozás számára ki lett volna jelölve az ut, a melyen a népjogok kérdésében haladnia kellett volna; ki lett volna jelölve az ut és ki is volt jelölve épen az 1848-as korszak és annak előzményei alapján, a midőn a gyönyörű jelenségeknek oly nagy sorozatát látjuk. A midőn látjuk azt, hogy a magyarságnak ügye ölelkezett az emberi jogoknak ügyével; a mikor látjuk, hogy gr. Széchenyi István mint első apostola és első harsonása a népjogoknak lép elő; a mikor, tudjuk, felsőbükki Nagy Pál egyszerre védi meg az elnyomott nyelv: a magyar nyelv és az elnyomott magyarok: a jobbágyok felszabaditási érdekeit; a mikor, tudjuk, Deák Ferencz első parlamenti beszédét a botbüntetés alkalmazása ellen mondja el; a mikor, tudjuk, igen t. kéj>viselőház, hogy Kölcsey Ferencz azért mondott le követségéről, mert küldői a jobbágy-kérdésben reakczionárius utasításokkal látták el, a melyeket ő nem akart elfogadni és követni; a mikor, tudjuk azt, hogy báró Wesselényi Miklós azért szenvedett börtönt, mert kitartott Kölcsey védelmében és Szatmár megye közgyűlésén védelmezte Kölcsey eljárását, szórnom és szigorú színekkel ecsetelte a parasztság sanyarú helyzetét, a mi hűtlenség volt és a mire börtön várt, — mondom, a mikor mindezeket a jelenségeket látjuk és tudjuk azt, hogy Kossuthnak agitátori ereje, báró Eötvös Józsefnek irodalmi tevékenysége, Bezerédj Istvánnak nemes példaadása mégis legyőzték az előítéleteket, a melyeknek lerombolásához hozzájárult a galicziai lengyel nemesség szomorú esete is. Mikor 1846-ban a lengyel nemesség fegyvert fogott a maga eszményeiért, s a bécsi udvar, a bécsi hivatalos hatalom nem a hadsereget, hanem a parasztokat küldte az urak ellen . . . Ugron Gábor: Ugy tesz ma is! Bródy Ernő: . . . parasztlázadást szított az urak ellen, s mindennek tetejébe megtette azt, hogy megjutalmazta és felszabadította őket a jobbágyterhek alól: akkor Kossuth Lajos az ő lángleikével levonta ennek az esetnek tanulságait és felhasználta azokat a maga agitácziója eszközéül, a mely végre is diadalt aratott, s a magyar jobbágyság felszabadult. A mikor ilyen példákat látunk magunk előtt, igen t. képviselőház, akkor —• tovább vizsgálva a történeti fejleményeket —• látjuk, hogy a renaissance után, a mely a magyar közéletben ily módon megnyilvánult, következett ismét a visszaesés korszaka; következett a szabadelvű párturalomnak berendezkedése, következett egy bürokrácziának mérhetetlen kiterjeszI tése, egy hivatalnok-proletariátusnak megterem-