Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-156

162 Í5Ő. országos ülés 19Ö7 május íú-án, csütörtökön. a cseléd érdekével sem szembeállítani nem szabad, sem szembeállítani jogosan nem lehet. (TJgy van! balfelől.) Mert minden modern gazdasági államnak épen az a főtörekvése, hogy megszüntesse azoknak osztályát, a kik egyszersmindenkorra a cselédség sorsára vannak kárhoztatva; épen az az agrártörvényhozásnak egyik leggyönyörűbb része, s legkimagaslóbb pontja, hogy a cselédnek, ha magát jól és becsületesen viseli és ha urát hiven szolgálja, mindig mód adassék arra, hogy idővel felemelkedjék a kisgazdák osztályába. (Miénk, helyeslés balfelől.) Viszont a kisgazdák osztályának kell a cselédek osztályát táplálnia, úgyszólván a kisgazdák osztályából kell állandóan kirajzania a cselédek osztályának. A mig a cselédek érdekeit ilyen mereven elválasztjuk a kisgazdák érdekeitől, addig a cselédkérdést megszüntetni nem fogjuk, hanem igenis, ha helyes törvényekkel, jó örökjogi beosztásokkal módját ejtjük annak, hogy a kisgazda család negyedik, ötödik szülötte elmehessen más pályára, akkor meg fogjuk szüntetni a cselédtörvény mizériáit és ebből kifolyólag a kisgazdák érdekeinek a cselédek érdekeivel való oly merev szembeállítása, a mint azt előttem szólott t. képviselőtársam tette, a gazdasági helyzet követelményeinek nem felel meg. Nekem is számos aggályom van a javaslat részletes intézkedéseivel szemben, de ezen aggályaimat nem nézem nagyon pesszimisztikus szemmel, mert az igen t. földmivelésügyi miniszter ur a koalicziós pártok konferencziáján már kijelentette, hogy semminemű olyan reformtól és a törvény szakaszain való olyan változtatástól nem fog elzárkózni, a mely a kisgazdák létérdekeit a cselédek érdekeivel harmóniába képes hozni. Ezért a kisgazdák szempontjából én nem tekintem olyan pesszimisztikusan a helyzetet, a mint azt előttem szólott t. képviselőtársam teszi, hanem igenis azt hiszem, hogy valamennyien kötelességet teljesítünk, ha a kisgazdák exisztencziális feltételei szempontjából ezen javaslat részletes tárgyalása alkalmával megteszszük a magunk megjegyzéseit. (Helyeslés a baloldalon.) Ebből következik az, hogy, a mint előrebocsátottam, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom, (Élénk helyeslés balfelől.) elfogadom pedig különösen azért, mert a midőn mi akár ezen, akár más padokról a kisgazdák védelmére kelünk : a kisgazdák érdekeit Darányi Ignácz felfogásával sohasem szabad szembeállítanunk. (Igaz! TJgy van !) Mert a mikor — sajnos — az egész parlament, pártkülönbség nélkül, még benne laborált abban a régi, szerencsétlen merkantil-liberális felfogásban, a mely a kisgazdák érdekeinek minden propagálásában klerikálizmust, reakcziót látott, akkor már gr. Károlyi Sándor, Darányi Ignácz, s más ilyen nagy férfiak rég propagálták a kisgazdák érdekeinek hatalmas előrevitelét, (Igaz! ügy van!) akkor, a mikor még igen sokan, más képviselők, féltek az igazság kimondásától. (Igaz ! Vgy van I a baloldalon.) Ez vezet engem, t. képviselőház, abban a felfogásomban, hogy nem tekintem egy kormányférfiúnak az alkotását pusztán egy elszigetelt körben, hanem tekintettel vagyok mindig az illető egész konczepcziójára. (Helyeslés.) S mivel nincs az iránt kétségem, hogy a földmivelésügyi miniszter ur az ő konczepcziójában megfogja találni azokat a módokat, a melyekkel a kisgazdák érdekeit ezen cselédérdekekkel összhangzásba hozhatja, s mert e tekintetben a legteljesebb bizalommal vagyok az ő eddigi és jövő működése iránt, ezen bizalmi szempont vezet engem főképen arra, hogy egy nagy konczepcziójának egy mozaikját a legteljesebb bizalommal és szimpátiával fogadom, fentartván természetesen megjegyzéseimet a részletes tárgyalás sorára. (Helyeslés.) Az a tétel. t. képviselőház, a melyet az imént voltam bátor felállítani, hogy a cselédosztálynak tulaj donképen a kisgazdák osztálya a bázisa, ugy szólván az egész világon teljesen elismert tétel. (Igaz ! Vgy van!) Kétségkívül elismert dolog az is, hogy a szocziálistákat, a kiknek egyik képviselője tegnap itt nagy vehemencziával, de annál kevesebb körültekintéssel kezelte ezt a kérdést, ennél a kérdésnél egyáltalában semminemű beleszólási jog nem illeti. Mert ha ők a kisgazdák érdekeit a munkásérdekekkel kívánják összhangzásba hozni, illetve ha ezt hangoztatják, akkor én kénytelen vagyok képmutatónak, (Igaz ! Ugy van !) népbolonditóknak jellemezni őket, (Helyeslés.) a mint nem is tudom ezt másként tenni. T. képviselőház ! Még emlékezem, hogy olvastam egyszer Csizmadia Sándornak, az egyik szocziálista vezérnek a kiskátéját, a mely »Mit akarunk 1« czimet visel, s a mely előadja azt, hogy a szocziálistáknak mit kell és mit nem kell tenni arra, hogy ezt az országot paradicsommá változtassák át. (Halljuk! Halljuk!) Ezen közkézen forgó káténak mindjárt első szakaszában foglaltatik az az igazán megdöbbentő kijelentés, hogy a kisgazdák osztályának ideje lejárt, hogy a kisgazdák magukat nem képesek többé fentartani, s hogy így a szocziálistáknak legelemibb kívánsága az, hogy az összes mezőket, a kisgazdák elpusztításával, a proletárok tanyájává változtassák át. (Mozgás.) Nos hát, a melyik szocziálista programmnak a »Mit akarunk ?« kátéja azt tartalmazza, hogy a kisgazda-osztály egy önmagát túlélt fogalom, a melynek csak a temetését kell megrendezni, hogy azután a proletariátus ellephesse az egész mezőt, — ezt igy olvastam abban a kis kátéban — annak a szocziálista programmnak akármelyik képviselője, ha a kisgazdák érdekéről beszél, azt hiszem, jogosan mondhatom: képmutatásnál nem tesz egyebet. (Igaz! Vgy van ! Helyeslés.) Mert ma már Európaszerte elismert tény az, hogy a szocziálizmus haladásának egyedüli főakadálya : a kisgazdák osztálya. A szocziálista követelésekkel tehát egyáltalában nincs harmóniában a kisgazdák érdekeinek propagálása, hanem ellenkezőleg, harmóniában van azzal a Ms-