Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-156

május 16-án, csütörtökön. 163 156. országos ülés 1907 gazdák érdekeinek pusztítása, (ügy van !) És hogy Mezőíi Vilmos t. képviselőtársam a mai választói czenzus mellett mégis be tudott jutni a képviselőházba, erre nézve jó lesz mindenkinek az emlékezetébe idéznem, hogy ezt a koaliczió salvus eonductus-ával érte el, hogy tulaj donképen neki a függetlenségi párt adott ajánlólevelet, a mikor a választói megválasztották. Egy hang (balfdől): Ajánlólevéllel a kisgazdákhoz ! Nagy Emil : Ennek folytán áll az a tény . . . (Zaj.) * Egy hang (balfélől) : Kár volt behozni! Nagy Emil : .... hogy a t. képviselőtársam a legcsekélyebb mértékben sem bizonyitja azt, hogy a kisgazdák az ő felfogását helyeselnék, sőt bizom abban, hogy a kisgazdák osztályánál azok a mérges elvek, melyekkel a szocziálisták állandóan táplálják őket, sikerre nem fognak vezetni. Méltóztassék megengedni, hogy kifejezzem azt a szerény felfogásomat, hogy tulaj donképen a kisgazdáknak az osztálya már csak azért is rászorul arra, hogy a törvényhozás az ő érdekeit az igazság jegyében propagálja, mert kétségtelen, hogy az a kormányrendszer, a mely az imént tűnt le mintegy másfél esztendővel ezelőtt, eltekintve egyes tiszteletreméltó kivételektől, a mint azt bátor voltam már említeni egyik korábbi képviselőházi beszédemben is, minden törvényt ugy csinált, az állami rend minden dolgát ugy intézte, hogy mindig és mindenütt a kisgazdák érdekei ellen tört. Ennek folytán aláirom Fábry Károly t. képviselőtársam, felfogását, hogy ennek a törvényhozásnak kötelessége a multak hibáival szakitani és a köztisztesség, az igazság jegyében meghozni azokat az adózási, törvénykezési, közigazgatási, illetéki és egyéb reformokat, a melyek a kisgazdákat az igazság letiprásával évtizedek óta sújtják Magyarországon. (Igaz ! Ugy van ! balfdől.) A mikor ezen cselédtörvényt általánosságban megszavazom, megszavazom abban a feltevésben, hogy talán ezen kérdések terén a kormány nem fog a régi fajta sablonos felfogásban laborálni, a mely nem merészelt hozzányúlni egyes igazságos kérdésekhez, hanem meg vagyok győződve, hogy e tekintetben az egész kormány felfogása változáson fog keresztülmenni, és a falunak elhanyagolt érdekeit ez a parlament, ez a kormány újból fel fogja karolni. (Helyeslés.) Ke méltóztassék azt hinni, hogy a kivándorlást pl. a cselédek osztálya kezdette meg. Akár a kivándorlást szemlélve, akár nemzetünk bárminő betegségét nézve, ha azt látnók, hogy kizárólag a cselédek vándorolnak ki, akkor természetesen perhorreszkálnék mindenféle oly álláspontot, a mely ezen cselédtörvény taglalásánál egyúttal a kisgazdák szempontjáról szól. De nem igy áll a kérdés. A kivándorlást nem a cselédek, hanem a kisgazdák kezdették meg. (Halljuk ! Halljuk !) A cselédek kétségkívül szintén kivándorolnak, azonban ezt a folyamatot tulaj donképen a kisgazdák kezdették meg és hogy megnyugtassam t. képviselőtársaimat a tekintetben, hogy nem beszélek csak ugy, a magam felfogása szerint, méltóztassék megengedni, hogy egy nem régen közölt, igen megdöbbentő statisztikai adatra mutassakrá, a mely 1890-től 1900-ig, tehát tiz esztendő tartamára megállapította a kisgazdák szaporodása, illetve csökkenésének a mérlegét. Hát ez a mérleg végtelenül szomorú, mert azt mutatja, hogy 1890-től 1900-ig az önálló kisgazdák száma, beleértve természetesen az oly napszámosokat is, a kiknek valamely csekély gazdaságuk volt, kertészek, bérlők stb. száma 76.000-rel fogyott. Lányi Mór: Minden más országban emelkedett ! Nagy Emil: Daczára annak, hogy nálunk az örök jog megengedvén a birtokok szétosztását, — ily örökjogi rendszer mellett Francziaországban a kisgazdák osztálya szaporodott, mondjuk : szétforgácsolódott — daczára e szétforgá;;solási örökjogi rendszernek, nálunk Magyarországon tiz év alatt az önálló gazdálkodók száma 76.000-rel apadt. (Mozgás.) Azután e szám, e tény, ép akkor válik végtelen módon megdöbbentővé, ha megnézzük azt, hogy külföldön, például Kémetországban hogyan alakul ez a kérdés. Kémetországban 1882-ben száz lakosra esett 44 őstermelő és 1895-ben, tehát hét év múlva száz lakosra 36% őstermelő, tehát Kémetországban is az őstermelők száma fogyott. Ez tehát arra látszik mutatni első tekintetre, hogy itt talán ipari abszorbeáczióról van szó, a mely a mezőgazdasági vidékeket elnéptelenítve, az embereket a városba csalja. De ha e kérdést közelebbről megnézzük, Kémetország helyzete viszonyítva Magyarországéhoz, egészen másként alakult. Ugyanis 1882-ben ez a 44 % őstermelő közül volt Kémetországban 28 % önálló őstermelő, majdnem 1 % magasabb alkalmazott és 71 % kisebb alkalmazott, napszámos és cseléd. Ellenben rá 7 évre, tehát 1895-ben, mialatt egyáltalán a mezőgazdasági lakosságnak apadt a száma, Németországban 1895-ben az önálló gazdák száma 28 %-ról 31 %-ra emelkedett és ezzel szemben a napszámosok, cselédek osztálya 71 %-ról 67 %-ra csökkent, tehát Kémetországban a helyzet ugy alakult, hogy a cselédeket vagy a földdel nem rendelkező embereket vonzotta be a város, ellenben nálunk Magyarországon, ha méltóztatik megengedni, rá fogok mutatni, hogy ugyanazon idő alatt 1890-től 1900-ig tehát, mialatt az önálló gazdák száma 76.000-rel apadt, ugyanakkor a munkások száma, tehát a kik földdel nem rendelkeznek, emelkedett 1,200.000-ről 1,385.000-re. Ha tehát egy országban azt látjuk, hogy 10 évi nagy átlagban az önálló gazdák száma óriási mértékben fogyott és ugyanakkor a napszámosoknak, cselédeknek száma emelkedik, ennek oka nem lehet más, mint hogy abban az országban fenekestül rossz minden törvény, hogy abban az országban el van rontva minden, mert a mely országban egy kisgazda az ő maga ősi földjét fentartani nem tudja, abban az országban ugy a gazdasági, mint 21*