Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-156

156 156. országos ülés 1907 a mezőgazdaságban nem lehet foganatosítani, hogy a mezőgazdaság nem tűri meg annak keresztülvitelét. Nagy György: A jó gazda mindig megtartotta. Giesswein Sándor: A törvényjavaslatnak ezt az intézkedését örömmel fogadom, valamint örömmel veszem tudomásul, hogy ma már általános elismerésre talált az az eszme, hogy a vasárnapi munkaszünetet ki kell terjeszteni a mezőgazdasági életre is. (Helyeslés balfelöl.) Vannak egyes dolgok, a melyeket kifogásoltak, így kifogásolta tegnap Mezőfi t. képviselőtársam azt is, hogy a gazdaságban már a 12 éves gyermek mint szolga, mint cseléd alkalmazható legyen. T. képviselőház! Nem szabad nekünk a mezőgazdasági viszonyokat összetéveszteni az ipari viszonyokkal, (Ugy van! Ugy van!) Egy feltétel alatt én is szivesen hozzájárulok ahhoz, hogy később, mondjuk 14 vagy 15 éves korában, legyen csak a cseléd felfogadható, t. i. abban az esetben, ha a törvényhozás egyszersmind elrendeli azt is, hogy mindenféle iskoláztatásnak az ideje ki terjesztessék a 14 vagy 15 éves korig. (Helyeslés.) Azért mondom azt, t. képviselőház, mert ha a gyermek 12 éves korában elhagyja az iskolát és 15 éves koráig csak olyan gézengúz, csak akadék a házban, akkor az nem is szokik hozzá soha a munkához és egész életében nem lesz valamirevaló, használható ember. (Igaz! Ugy van!) Nem szabad azt gondolni, hogy ez által a gyermek ki van szolgáltatva mindenféle önkényeskedésnek és hogy reá esetleg túlságos munkát raknak. A gyermekalkalmazottak sokszor olyan dolognál vannak foglalkoztatva, a melyet idősebbek nem igen végeznek és nem is igen végezhetnek, mert életkoruk előrehaladottsága miatt nem illik már hozzájuk az a foglalkozás. Azért, igenis, védelmezni kell a gyermekeket minden túlterhelés ellen a mezőgazdasági téren is, bár én azt mondom, hogy a mezőgazdaság terén túlterhelésre csak ritkán lesz eset, a mit könnyű belátni, ha méltóztatnak figyelembe venni azt, hogy egészen más munka az, a mit félig-meddig játszva, szabad ég alatt. — ha mindjárt tiz óra hosszáig is vagy egész nap •— közben-közben szórakozva végez a gyermek, (Ugy van!) és egészen más dolog az, — mint a hogy, sajnos, gyakran látjuk — a mikor 12 —13 éves nemcsak fiu-, de leánygyermekek is 10—12 óra hosszáig vannak foglalkoztatva valamely ipari munkánál a gépek zakatolása mellett, a gyárak bűzös levegőjében. (Igaz! Ugy van!) Ezt a két dolgot nem szabad összezavarni, nem szabad egy kaptafára húzni, mint a hogy azt a magyar ember szokta mondani. Még egy másik dologra akarok kitérni. Mint gravament emiitették a házi fegyelemnek uíjus 16-án, csütörtökön. ] alkalmazását, ugy értelmezvén azt, hogy ennélfogva a gazda rúghatja, verheti, lökdösheti alkalmazottait, tehet velük a mit akar. Kérdem én, t. ház, nem voltunk-e mindannyian, a kik az iskola padjain ültünk és tanultunk 18—20 éves korunkig házi fegyelem alatt? (Igaz! Ugy van!) Mi lett volna belőlünk, hogy ha nem lettünk volna házi fegyelem alatt? A demokráczia, a rend és fegyelem nem olyan dolgok, a melyek egymással és egymás mellett meg nem férhetnének, sőt meg vagyok győződve, hogy igazi demokrata csak az, a ki egyszersmind a rend és fegyelemnek is barátja. Ha az amerikaiaktól tanulunk demokratikus szellemet, tanulhatunk tőlük rendet és fegyelmet is. Távol van tőlem, hogy a zsarnokoskodásnak és önkényeskedésnek szószólója legyek, én a fegyelem mellett is kivánom a védelmet, kivánom azt, hogy az a fegyelem túlzásokba ne menjen és visszaélésekre ne vezessen. Törvényhozásunknak erre is ki kell terjednie, jobban, mint eddig történt és megvallom, hogy e tekintetben kellő intézkedést a jelen törvényjavaslatban nem találok. Ezeket figyelembe véve bár ez a törvényjavaslat olyan, mint egy kis csintalan ficzkó, mégsem tartom javíthatatlannak, mint azt dekretálták, sőt eléggé mutatta ezt az, hogy midőn Mezőfi t. képviselőtársam hatást akart elérni, akkor nem azt a szöveget vette elő, a mely hivatalosan a ház elé hozatott, a bizottságok által kidolgozott szöveget, hanem visszatért az eredeti szövegre. Nem mondom azt, hogy nem javíthatunk rajta, sőt kell hogy javítsunk rajta, hiszen azért akarunk tárgyalni és tanácskozni, hogy javítsunk azon a szövegen, a mely előttünk fekszik. Megjegyzem, nekem tényleg az az impreszszióm a törvényjavaslatról, hogy abban van sok dolog, a mely egyáltalában magától értetődik és a mely ép azért, mivel bele került, könnyen félreértésekre nyújt alkalmat. Ott van, hogy csak egyet említsek, a dorgálás joga. A demokratikus szellem nem mondja azt, hogy a munkaadó, a ki a munkának egyszersmind intézője, ne legyen felebbvalója is a munkásnak és abban, hogy ha megdorgálja azt a munkást, a ki kötelességét nem teljesiti, ép oly kevéssé találok becsületbe vágó dolgot, mint hogy ha engem a ház elnöke rendreutasít, hogy ha nem tartom meg a házszabályokat. (Helyeslés.) Azáltal, hogy egy ilyen magától értetődő dolog bele kerül a törvényjavaslatba, félreértések támadtak és én határozottan tiltakoznám az ellen, hogy ha ez a törvényjavaslat csak motívumot is nyújtana arra a gondolatra, mint hogyha nem egyforma volna a becsülete a munkásnak, a cselédnek és az urnak vagy a gazdának. Ez egy veszedelmes j)aragrafus, a mely csak arra való, hogy bizalmatlanságot keltsen a munkások között és sokkal tanácsosabbnak tartanám az egész pára-