Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-156

156. országos ülés 1907 május 16-án, csütörtökön. 155 jelentékenyen magasabb munkabér-viszonyokat; de a könyv végén mégis hozzáteszi, mint kiváló és talán leginkább figyelembe veendő momentumot, hogy Amerikában a munkást nemcsak megfizetik, hanem meg is becsülik. Pedig a mi gazdagjaink azok szegény emberek az amerikai kapitalistákhoz képest és Amerikában a gazdag ember mint testvérét, mint munkatársát becsüli meg a munkást és a munkának ez a megbecsülése hozza magával, hogy a munkaadó és a munkás között a szolidaritás érzete támadt fel. T. képviselőház! Mindenekelőtt ennek a szempontnak kell bennünket vezetnie. A munkást nemcsak megfizetnünk, hanem megbecsülnünk is kell. Hiszen a munka a mi kultúránk alapja, munka nélkül nem képzelhető semmi kultura és épen az a munka, a melylyel a földmives-munkás foglalkozik, mintegy gyökere annak a fának, melyből a mi kultúránk kivirágzik és melynek alapján a mi nemzeti fejlődésünk gyümölcsöt teremt. (Helyeslés.) Ha ezeket a gyökereket nem gondozzuk, ha ezeket olmetszszük, a mi nemzetünk fája sem virágot, sem levelet, sem gyümölcsöt hozni nem fog. Tehát tanuljunk abból a példából, a melyet az amerikai ad nekünk. Ha mi attól tartunk, hogy a szocziálizmus, vagy helyesebben a szocziáldemokratizmus fészkeli be magát, akkor legyünk szocziálisták és legyünk demokraták is, mert hogy ha ezt a két elemet, mint az oxigént és nitrogént egyesiteni tudjuk magunkban, akkor olyanok leszünk, mint az éltető levegő, csak vegyileg összekeverve lesz vele a maró salétromsav. Azért ne gondoljuk, t. ház, hogy mi a szocziáldemokrácziát sztrájkparagrafusok által vissza tudjuk szoritani, (Ugy van! balfelöl.) hanem igenis vissza tudjuk szoritani akkor, ha tudunk szocziálisták ós demokraták lenni. (Helyeslés balfelöl.) Midőn a jelen törvényjavaslat tárgyalásához fogunk, felette szükségesnek tartom, hogy annak egész folyamán ezt a szenrjaontot tartsuk szem előtt. Nemcsak atyáskodónak kell a javaslatnak lennie, hanem a testvéries érzületnek is végig kell vonulnia azon a törvényjavaslaton. (Helyeslés balfelöl.) Nagy György: Nagyon szép! Ugy van! Giesswein Sándor: Azt akarjuk, t. ház, hogy érvényesüljön az az elv, a melyet én minden szocziálpolitika sarkalatos elvének tartok, hogy minél többnek, minél több jólétet kell biztositani. (Elénh helyeslés balfelöl.) Azért nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezen törvényjavaslatban nemcsak a cselédek, hanem a kisgazdák is érezhetőleg érintve vannak. (Ugy van! bal felöl.) A kisgazdák is munkások. Hiszen az a kisgazda nem az ő néhány földjéből, hanem az ő saját keze munkájából él. Tapasztalatból tudjuk, hog3

r az a kisgazda néha csak bámulatosan magas áron képes bérbevenni azt a néhány hold földet, esetleg igazán nagy áron megveszi azt összekuporgatott garasaiból. Ő az ő saját munkáját nem veszi számba, mintha az nem is volna, de nekünk nem szabad megfeledkeznünk arról, midőn végig megyünk ezen törvényjavaslat szakaszain, hogy a kisgazda is munkás és hogy annak érdekét, mint munkásnak érdekét is meg kell védeni. (Helyeslés balfelöl.) Midőn tehát ezen szempontokat figyelembe veszszük, azt kérdezem, hogy vájjon a gazdasági munkás megtalálja-e a jelen törvényjavaslat szakaszaiban a kellő védelmet. A ki erre a kérdésre igazságosan, objektíve akarja megadni a választ, annak igenis el kell ismernie, — bár én magam sem tekinteni ezen törvényjavaslatot ideálisnak — hogy vannak benne munkásvédő szakaszok. (Ugy van! balfelől.) Ott van mindenekelőtt a lakásviszonyokról való gondoskodás, a melyek a vidék sok helyén csaknem olyan rosszak, mint a budapesti munkáslakások viszonyai. Itt csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az egyes törvényhatóságok már régebben belátták ennek a gondoskodásnak szükségességót és azért indokolatlan az a kirohanás, a melyet a megyei törvényhatóságok ellen általánosságban intéztek, mint hogyha ott semmiféle szocziális érzetnek nyoma sem volna található. Nagyon méltányos, t. ház, hogy ezen kötelezettség az egész országra kiterjesztessék, és ha van valami kifogásolni való e kérdésben, ugy én azt csak abban találom, hogy az idő egy kissé hosszú. Legalább ott, a hol könnyen eleget tehetnek e kötelezettségnek, a nagybirtokosokra vonatkozólag hosszúnak találom a megállapított időt. Mert ha nem is tudok osztozni Mezőti Vilmos t. képviselőtársam ama nézetében, hogy ezt egy év alatt kell megtenni, mert azt hiszem, hogy Magyarországnak nincs annyi kőmivese a mennyi ezt ilyen hamar véghez tudná vinni, de magam is óhajtandónak tartom, hogy ez az időhatár megrövidíttessék és hogy — a mit a miniszter ur kijelentett — az állam a kisgazdának legyen segitségére, hogy ezt a feladatot minél hamarább, minél rövidebb idő alatt teljesíthesse. Nem megvetendő az sem, hogy a mi törvényjavaslatunk azt a régi visszás helyzetet megszünteti, a mely sokfelé panaszra adott okot, sőt sztrájkokat is idézett elő, t. i. értem az úgynevezett robotmunkát, a mely abból áll, hogy a cselédnek hozzátartozóit is felhasználták mindenféle ingyenszolgálatokra. Ez nemcsak teher, . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Giesswein Sándor:... a mely illetéktelenül nehezedik arra a cselédre, hanem szocziális szemjDontból egyszersmind azért is elvetendő, mert egy másiknak orra elől veszi el a kenyeret. (Ugy van! a középen.) Nem megvetendő dolog, hogy a mi törvényjavaslatunk intézkedik a vasárnapi munkaszünetről. Egy évtizeddel ezelőtt még azt hangoztatták mindenfelé, hogy a vasárnapi munkaszünetet 20*