Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-148

8 U8. országos ülés Í907 ó Ebben az országban ezer év óta mi voltunk az erősebbek. Mi vagyunk azok most és mi leszünk a jövőben is. Csak az erősebb teheti meg a közeledésre az első lépést a nélkül, hogy a gyávaság gyanújába esnék. (Igaz! Ugy van!) Ép ezért proponálom én az alábbi módosítást, a mely a magyar állameszme legkisebb sérelme nélkül módot nyújt arra, hogy az iskolafentartók az ő saját mulasztásukat vagy a tanítók hibáját helyrehozhassák, vagy pedig hogy a kormány teljes bizonyosságot szerezhessen arról, hogy ezek az iskolák tovább semmi szin alatt sem tarthatók fenn. Módosításom ugy szól, hogy (olvassa) : »A 25. vagy 26. §. helyébe az eredeti szöveg helyett teendő a következő : Ha valamely iskolának tanítója állásától a 22. §. a), b) és c) pontjában felsorolt okok valamelyikéből és azon szakaszban körülirt eljárással mozdittatott el, az uj tanító alkalmazása, tekintet nélkül arra, hogy élvez-e az illető iskola állami fizetéskiegészitést vagy nem, csak a vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyása mellett történhetik a jelen törvény 21. §-ának határozatai szerint. Második, hasonló alajjon és niódon történt elmozdítás után pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszter az iskolát megszüntetheti és helyébe állami iskolát állithat.<< (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra senki sincsen feljegyezve. Vertán Endre előadó; T. ház! A most felolvasott módosításhoz, a mely szemben áll a 25. §-szal, bár a t. felszólaló ur a 25. vagy 26. §. helyébe proponálta azt, a magam részéről csak akkor járulhatok hozzá bizonyos pótlással, ha az szembe helyeztetik a 25. §-szal. A 25. §. az eredeti szövegezésében, a melyet, azt hiszem, legalább is alapelveiben fenn kell tartanunk, a fokozatos felelősség elvét mondja ki; nevezetesen kimondja, hogy oly esetben, a mikor egy iskolában a nemzetellenes irányzatok kapnak lábra és pedig oly mérvben, hogy a tanítót ezért fegyelmileg el kell mozdítani állásától, a felelősséget ki kell terjeszteni azokra az iskolafentartókra is, a kiknek kötelessége, hogy az iskola szellemére felügyeljenek, azt irányítsák, a kik tehát feltétlen kötelességmulasztást követnek el akkor, a mikor e felügyeletet nem kellő hatálylyal, vagy épen nem gyakorolják. Ebből következik, hogy a fokozatos felelősség elve alapján a miniszteri javaslat szerint minden oly esetben, midőn a tanitó fegyelmileg az a—c) pontok alapján állásától elmozdittatott, a miniszternek megadatik a jog, hogy megszüntesse az iskolát és helyébe állami iskolát állítson fel. A közoktatásügyi bizottság ez elv ridegségén némileg enyhített, mert bár a fokozatos felelősség elvét a maga egészében elfogadta, de méltányossági okokból nem tartotta megengedhetőnek, hogy oly esetben, midőn a hitfelekezet, illetőleg az iskolafentartó, legyen az bár hitfelekezet, vagy község, vagy magános, a saját hatáskörében is megtorolja a tanitó idevonatkozó eljárását és vétkességét, a ritis 25-én, csütörtökön. midőn tehát már a fegyelmi eljárás által kimutatja a szándékot, hogy igenis akar és tud az állam érdekeinek védelmet nyújtani saját iskolájában, mondom, nem tartotta méltányosnak a közoktatási bizottság, hogy ily esetekben is ezek az iskolafentartók iskolájuk elvesztésével büntettessenek. Azért odamódositotta a miniszter eredeti szövegét, hogy ez a következmény csak akkor álljon be, ha az iskolafentartó saját hatáskörében nem lenne elég erős, vagy nem volna elég akarata arra, hogy a tanitó ténykedését megtorolja, és ebben a tekintetben az államnak már a fegyelmi eljárás során kellene beavatkoznia, a mit kifejez az eredeti javaslatnak azon betoldása, hogy »ha a 22. §-ban megállapított eljárással mozdittatott el a tanitó.« Már most ha ráléptünk a méltányosság terére, az, hogy ennek hol legyen a határa, opportunitás kérdése. Sokat lehet erről vitatkozni pro és kontra és azt hiszem, nem térek el a közoktatásügyi bizottság eredeti gondolatától, a midőn a határt ott jelölöm meg, hogy a méltányosság terén el lehet menni egész odáig, a hol az államérdekek védelme még mindig lehető, még mindig biztosítva van. Épen azért azt a javaslatot is, a melyet gr. Teleki Arvéd t. képviselő ur benyújtott, a mennyiben a biztosításra elegendő alapot szolgáltat, elfogadom, de ugy szövegezve, a mint van és kizárólag ebben a szövegben én e biztosságot nem látom. Mert megengedem, hogy azon esetekben, a midőn az iskolafentartóknak talán csak passzív rezisztencziájávai állunk szemben, a mikor tehát az iskolafentartók nem képesek az intézkedésre, — mert erélyük hiányzik hozzá, vagy mert nem eléggé gondosak — tehát a mikor egyszerű vétkes gondatlanság merül fel, nem sújthatok a legnagyobb büntetéssel, hogy iskolájukat elvesztik ; de oly esetekben, a midőn a fegyelmi eljárás mutatja, hogy az iskolafentartók aktiv rezisztencziával vesznek részt a tanitó működésében, mikor rendeleteket adnak a tanitás tekintetében, ily esetben is további moratóriumot adni az iskolafentartónak, ezt az állam érdekével többé megegyeztethetőnek nem tartom. Tisztelettel kérem tehát a házat, hogy ha elfogadja gr. Teleki Arvéd indítványát, az esetben terjeszsze ki figyelmét az iskolafentartó által alakított testületre, az iskolaszékre is, mert az iskolaszékek az iskola irányítására elsősorban vannak hivatva és elsősorban kötelességük az iskola felett felügyeletet gyakorolni. Az esetben tehát, ha az iskolaszékek kötelességüket nem az állam érdekeinek biztosítására, hanem ezzel ellentétes irányban gyakorolják, kötelezzük az iskolafentartót arra, hogy ezen iskolaszék helyett másikat, olyant állítson fel, a melynek keretében az állami érdekek megóvást találnak és ha az iskolafentartók ezt nem tennék meg, az iskolaientartás jogától őket foszsza meg. Ezt czélozná indítványom, a mely következőkép szól (olvassa) : »Gr. Teleki Arvéd módosítása után : Ha pedig a fegyelmi eljárásban kiderül, hogy az előfordult hibában az iskolaszék cselekvőleg, azaz utasítás, rendelet vagy tilalom utján