Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-148

148. országos ülés 1907 április 25-én, csütörtökön. 9 részes, a miniszter akkor is, ka a tanító ellen kozott Ítélet nem szól kivatalvesztésre, az illető iskolát már az első esetben vagy bezárkatja, vagy fenmaradását uj iskolaszék megválasztásától teszi függővé. A mennyiben uj iskolaszék nem választatnék, vagy hasonló eset azután ismétlődnék, az iskolafentartó az illető községben elveszti iskolafentartási jogát.« Ez esetben tékát meg van adva a leketőség, hogy elmenjünk a méltányosság azon határáig, a meddig gr. Teleki Arvéd elmenni akar, a nélkül, hogy az állami érdek veszélyeztetve lenne. A kérdés feltevésére nézve már most kérem, hogy az oly módon tétessék fel, hogy gr. Teleki Arvéd indítványa ezen inditványnyal kapcsolatosan állittassék szembe a 25. §-sal, mert csak az esetben tudnám a 25. §. helyett gr. Teleki Arvéd módosítását elfogadni, a mennyiben az ezen pótlással emelkednék törvényerőre. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kíván szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! A 25. §-nak intézkedése ugy, a mint azt én benyújtottam és a közoktatásügyi bizottság módosította, némileg eltér az 1893: XXVI. törvényczikknek párkuzamos intézkedésétől. Az 1893: XXVI. törvényczikknek megfelelő szakasza ugyanis azt mondta ki, hogy mikor másodszor fordul elő az, hogy egy nem állami iskolában a tanitó államellenes cselekmény miatt mozdittatott el, akkor a miniszter az iskolát bezáratkatja és kelyette állami iskolát állithat fel. Én a benyújtott törvényjavaslatban ezen intézkedést szigorítottam, a mennyiben már az első izben is megadtam a miniszternek azt a jogot, hogy a körülmények mérlegelése szerint az iskolát bezárhassa. Az indok, a mely engem a szigorítás javaslatba hozatalánál vezetett, egyszerűen az volt, hogy néha hosszabb időn át működhetik egy tanító államellenes irányban, mig rájönnek az illetékes hatóságok, mig a kormányzatnak figyelme arra felhivatik, vagy mig olyan cselekményt követ el, a mely rábizonyítható és a melynek folytán vele szemben a fegyelmi jogot érvényesíteni lehet. Ebből a szempontból, nehogy időveszteséget szenvedjünk, a miniszter részére már az első esetben akartam annak a mérlegelésnek jogát megadni, vájjon az előfordult hibában egyedül a tanító részes-e, vagy olyan helyi tényezők, a melyek miatt egyáltalában nem várkató, hogy a megfelelő jellegű nem állami iskola ott az állami érdekkel kongruens irányban fog működni. Ez volt az indok, a mely miatt én az 1893 : XXVI. t.-cz. ezen intézkedését ekkép szigorítottam. Most gr. Teleki Arvéd t. barátom hivatkozik olyan tekintetekre, a melyek mindenesetre tiszteletreméltók és olyan köröknek kívánságára is, a melyeknek a hazai és nemzeti ügy iránti lojalitásában én is szívesen hiszek. KÉPVH, NAPLÓ 1906 1911. IX. KÖTET. Az ő kívánsága az, hogy az 1893. évi törvénynek álláspontjára térjünk vissza, azonban mégis némi módosítással, hogy t. i. az első ilyen esetben a miniszter ne zárja be az iskolát, hanem szerezzen garancziát arra nézve, hogy az újonnan alkalmazandó tanitó már az ő befolyásával alkalmaztatik, igy tehát tekintet nélkül arra, vájjon az iskolafentartáshoz, a tanitó fizetéséhez hozzájárul-e segélylyel vagy nem, a megerősítés, illetőleg a vétó joga neki biztosittassék. Csak abban az esetben, ha ezután is megújulnak a bajok, a mikor azután csakugyan alapos a következtetés arra, hogy azok forrása mélyebben rejlik, akkor érvényesi tketi az iskolabezárás jogát. Én nem zárkózom el ennek az indítványnak jogosultságától. A felügyeleti jog gyakorlása terén ennek elfogadása mindenesetre súlyosabb kötelességet fog róni a minisztériumra, a mennyiben még fokozottabb gonddal fog kelleni ellenőriznem a nem állami tanítók tevékenységét állami szempontból, hogy azt az időveszteséget, a mely esetleg ezen indítvány elfogadása esetén az állami érdekek szigorú megóvása terén előáll, jóvátegyük azáltal, hogy a netán létező bajoknak korábban juthassunk nyomára. (Helyeslés.) Hiszen, mint mondám, ennek a törvényjavaslatnak intézkedései kiegészítést igényelnek az állami iskolai felügyelet rendszerének módosításában, és ezzel kapcsolatosan hiszem is, hogy azok az aggodalmak, melyek a bajok felismerésében való lassúság tekintetében korábban támaszthatók voltak, el fognak tűnni vagy legalább enyhülni fognak és ezért én nem látok okot arra, hogy ellenezzem t. barátom indítványának elfogadását. (Helyeslés.) De én is azt mondom, hogy ezzel kapcsolatosan igen nagy súlyt fektetek annak a módosításnak elfogadására, a melyet az előadó ur beadott, mert ez a módosítás tényleg egy hézagot tölt be, mely ezen törvényjavaslatnak egész szerkezetében fennáll. Ez a törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy megtoroltassanak és ismétlődés tekintetében megelőztessenek azok az államellenes cselekmények, melyeket tanítók követnek el. A törvényjavaslat 26. és következő szakaszai gondoskodnak arról, hogy megtoroltassanak, illetőleg megelőztessenek azok a bajok, a melyek megállapithatólag egy felettes hatóságtól erednek, csak arról nem gondoskodik a törvényjavaslat, hogy azok a bajok is megtoroltassanak, illetőleg megelőztessenek, a melyek az iskolafentartók helyi közegei, az iskolaszékek által követtetnek el. Az, gondolom, teljesen logikus, hogy mikor a tanitó ellen megindított vizsgálat utján a miniszter rájön arra, kogy nem annyira maga a tanitó, vagy ha a tanitó is, de ő vele kapcsolatosan és talán őt vezetve, a helyi tényezők, az iskolaszék okozta ezeket a bajokat, hogy akkor a miniszter követelheti ezen iskolaszék megváltoztatását, ha pedig megtagadná, vagy az ujabb iskolaszék alatt a helyzet nem javul, akkor helyes, hogy necsak az iskolát zárhassa be, hanem azon a helyen az illető iskolafentartónak iskolaientartási jogát is meg2