Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-155

97 május Ik-én, kedden. 134 155. országos ülés 19C megnyitottuk a zsilipeket, hozzáférhetővé tettük az idegen termékek részére az ország legtávolabbi vidékeit is, ezzel azokat az erőforrásokat is, a melyek addig még támogatták a magyar gazdasági társadalmat, elzártuk, leromboltuk, igen sokszor teljesen megsemmisítettük. így történt az, hogy most mindent a magyar földnek, a magyar gazdatársadalomnak kell viselnie, mert minden teher utolsó fokában a magyar földre és a magyar mezőgazdaságra hárul és semmi más gazdasági erő annak segitségére nem siet. Nos, ha igy van, akkor nem lehet nekünk minden humanitárius gondolkozás mellett sem olyan intézkedést tennünk, a mely ezeket a teherviseléseket még egy bizonyos irányban csak fokozná, mert ez a magyar gazdaközönségnél, a kisebb vagyonú gazdaközönségnél határozottan visszatetszést, elkeseredést, sőt anyagi romlást is idézhet elő. Mert az a nagyvagyonu nagybirtokos meghozhatja és hozza is meg a humanisztikus és más intézmények terén az áldozatokat, de a kik maguk is szenvednek, a kisebb birtokosok, a kik amúgy is eladósodnak és a kik a nélkül is viselik a közterhek óriási súlyát, lehetetlen, hogy ezek érdekeit ne védelmezzük ép ugy, mint a mint védelmezzük a munkásosztály érdekeit. Ez, t. képviselőház, az, a mit nekünk okos körültekintéssel figyelembe venni kötelességünk, (ügy van! balfdől.) Azt hiszem azonban, hogy a mennyiben ez a javaslat még némi intézkedéseket kivan, lesz módja a t. képviselőháznak, hogy mindazokat a javaslat részleteinél keresztülvigye. Hiszen nekünk garanczia, ismétlem, az is, hogy a földmivelésügyi kormány élén álló miniszter ur (Helyeslés és éljenzés.) nemcsak kiváló szoeziális érzékkel bir, hanem egyúttal érzékkel bir a gazdaközönség bajainak orvoslása iránt is. (Ugy van! balfelöl.) ö nem egyoldalú nemzetgazdasági politikát folytat ; ő ugy a munkásnak, mint a gazdálkodónak és a birtokososztálynak egyaránt jóakaró minisztere, a ki törvényes intézményekben kívánja a gazdasági téren mindazoknak az intézkedéseknek behozatalát, a melyek a gazdasági erők szabad kifejlődését és a nemzetgazdasági tényezők boldogulását egyaránt elő fogják mozdítani. (Helyeslés a baloldalon.) Bennünket tehát ő iránta érzett bizalmunk, s az őjgazdaságpolitikai működésébe vetett hitünk és reményünk is arra késztet, hogy kezdeményezéseihez hozzájáruljunk, (Helyeslés.) és attól támogatásunkat meg ne tagadjuk. (Helyeslés.) De, t. ház, azt gondolom, hogy nekünk is kötelességünk, minthogy ilyen nagy érdekeket érintő kérdésről van szó és oly nagy ellenvetések hangzanak fel, hogy a javaslatban egy esetleg mutatkozó hézagok kitöltéséről gondoskodjunk. Mert ha mi törvényerőre emeljük e javaslat minden intézkedését és azokba hiányok vagy tévedések csúsznak be, akkor ezek visszahatásukban sokkal szomorúbb következményekkel járnak, mintha előzetesen a legnagyobb gonddal újólag is megvizsgáljuk a javaslatot és azt esetleg ujabb kijavítás alá veszszük. Ennek következtében semmi esetre sem a javaslat ellen való törekvés, hanem csak azoknak a hézagoknak Mpótlását czélzó javaslat melyet t. képviselőtársaim nevében vagyok bátor tenni, hogy t. i. általánosságban fogadja el a t. képviselőház az egész javaslatot, az abban lefektetett intencziók helyeslésével, (Helyeslés balfelől.) azonban méltóztassék módot nyújtani arra, hogy a javaslat egyes részletei még a pártok közötti további megvitatás és alapos megfontolás tárgyává tétessenek ; és a képviselőház a szünnapok elteltével intézkedjék a javaslat részletes tárgyalására nézve. (Helyeslés a baloldalon.) Bátor vagyok erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot benyújtani. (Halljuk/ Olvassa) : »A képviselőház magáévá téve a törvényjavaslatban foglalt intencziókat, azt a részletes tárgyalás alapjául általánosságban elfogadja. A javaslat részletes tárgyalása iránt az ünnepek elteltével egy későbbi időpontban fog a képviselőház intézkedni.« (Elénk helyeslés és taps balfelöl.) Gr. Thorotzkai Miklós jegyző : Mezőfi Vilmos ! Mezőfi Vilmos: T. képviselőház! (Halljuk.! Halljuk I) Az igen t. előadó ur előadói beszédében, nem akarom mondani, hogy hangulatkeltésből, de azért, hogy a javaslattal szemben a gazdák részéről felhangzott tényleges ellenvetések élét vegye, az ebben a házban kifejlődött rendes gyakkorlat szerint a szocziáldemokratákon ütött egyet. (Mozgás. Zaj.) Hogy a javaslattal szemben a munkások és legelsősorban az érdekelt cselédmunkások részéről felhangzott ellenvélemények értékét leszállítsa, »császári szocziáldemokraták«-nak nevezte azokat, a kik a javaslat ellen sikra szálltak. (Mozgás. Halljuk I) T. ház, én a magam részéről és azok nevében, a kik ahhoz a joárthoz tartoznak, a melyhez én tartozom, határozottan kijelentem, hogy mi nem vagyunk sem császári szocziáldemokraták ; nem vagyunk sem királyi szocziáldemokraták ; mi nem az abszolutizmust szolgáltuk és szolgáljuk, hanem ezen ország állampolgárainak érezzük és valljuk magunkat és ha küzdünk e javaslat ellen, hazafias kötelességünknek vélünk eleget tenni. (Mozgás a baloldalon.) Azt mondta az igen t. előadó ur : nagyon nagy jónak kell abban a javaslatban lefektetve lenni, ha a »császári szoeziáldemokraták« olyan nagyon ellenzik, és ez a körülmény máris eloszlatta, ha lettek volna aggodalmai és arra késztette az előadó urat, hogy a javaslatot a képviselőháznak is elfogadásra ajánlja. Megvallom, ezt igen különösnek és furcsa érvelésnek tartom. Mert azt hiszem, bármilyen oldalról jön az ellenvélemény, még ha a császári szocziálisták oldaláról is, még akkor is meg kell fontolni, vájjon mi iagzság van benne, vannak-e abban valóban érvek és hogy ha nincsenek benne érvek, ha nincs benne meggyőző igazság, csak akkor nem keU azokat elfogadni. De magából az ellenvéleményből, abból, hogy ezen javaslat ellen küzdenek és küzdünk, abból, hogy a javaslatot rossznak