Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-155

155. országos illés 1907 május lí-én, kedden. 135 tartjuk, ne tessék senkinek azt a bizonyosságot venni, hogy tehát annak a javaslatnak jónak kell lennie. Az előadó ur megvigasztalta a t. képviselőházat és az általa idézett »polgári társadalmat«, hogy nincs helyén a félelem a szocziáldemokratáktól, mert hiszen a polgári társadalom nagyon jól érzi magát a szocziádemokrata agitáczió daczára, (Zaj. Egy hang balfelől: Jó üzlet!) és — mondotta — ezek a szocziáldemokraták nem tudnak semmit sem megvalósítani, egyetlen pozitiv programmpontjukat sem tudták megvalósítani és általában az ő munkásságuk csak üres szalmacséplés. Erre egy kis észrevételem van. Hogy a polgári társadalomnak van-e oka félni vagy nincs, azt ne döntsük el itt, annak eldöntését bizzuk a polgári társadalomra és azokra, a kik ezen társadalmat megváltoztatni és uj alapokra helyezni akarják. Ha nem fél ez a polgári társadalom, j ól teszi, ne félj en ; de akkor nagyon különös dolog, hogy mindent elkövet törvénynyel, fegyveres erővel, hogy azokat a feltörekvő, szervezkedni akaró munkástömegeket gúzsba kösse és féken tartsa. (Felkiáltások balfelől: Nem igaz ! Önök izgatnak !) Az előadó ur tetszetős érvként ismételten hangoztatta, hogy azért sem kell a szocziáldemokratáktól félni, mert évtizedek óta izgatnak, s a hogy a közbeszóló urak itt mondják, semmi pozitiv munkát megvalósitani nem tudtak. (Zaj. Ralijuk !) Nem irom alá ezen állitást, hanem állítom., hogy a szocziáldemokraták nemcsak a külföldön, de Magyarországon is pozitiv előnyöket vivtak ki a munkások részére. Hogy mást ne emlitsek, százával vannak ma egyletek a munkások képzésére, a munkások szellemi színvonalának emelésére és arra, hogy szocziális helyzetüket javítani tudják — mint a hogy százezrek javították is. Ez maga pozitiv alkotása a szocziáldemokratáknak, a melynek az értékét eléggé felbecsülni mi nem tudjuk, hanem csak azon érdekelt munkások százezrei, a kik a saját testükön érzik az előnyt, a melyet nekik a szocziáldemokrata szervezkedés nyújt, azok hivatottak ennek megbirálására. Igen t. képviselőház és t. előadó ur ! Ha mi azt kutatnók mindig és azt keresnők, hogy a politikai és társadalmi küzdelmekben melyik párt, melyik frakczió az, a mely pozitiv alkotásokkal tudta előre vinni hazáját és népét, akkor tisztelettel kérdem a t. házat, vájjon gróf Apponyi Albert, a ki és a kinek pártja évtizedeken át ennek az országnak ellenzéki padjain ültek ebben a képviselőházban és ez a gróf Apponyi Albert, a ki semmi mást nem tett — a mint politikai ellenfelei mindig a szemére vetették — minthogy állandóan csak kritizált, vájjon ez a gróf Apponyi Albert annak daczára, hogy csak kritizált, nem vitte-e előbbre az országnak, a hazának és nemzetének ügyét ? (Nagy zaj. Közbeszólások.) Egy hang (a közéfen) : Csakhogy ő nem szerzett házakat! (Zaj.) Mezőfi Vilmos: T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy ha gróf Apponyi Albert ur házakat szerzett volna, a miként én nem szereztem : az én érveimet e részben és e tekintetben az sem döntené meg. (Zaj.) Azt mondja az igen t. előadó ur, hogy semmi pozitiv alkotást nem teremtett meg a szocziáldemokráczia. (Ugy van!) Erre azt válaszolom, hogy a mint én hivatkoztam egy nagynevű politikusra, a kiről elismerem, hogy kitartásával, ellenzéki küzdelmeivel, állandó és kitartó kritikai harczával előrevitte ennek az országnak politikáját, ugyanúgy követelem ezt a jogot és ezt az elismerést a szocziáldemokrácziának, — nemcsak itt Magyarországon, de mindenütt a világon. (Zaj.) — mert állítom és hangoztatom, hogy ha a szocziáldemokráczia kritikája nem lett volna meg, akkor sehol a világon és nálunk sem vitték volna előre szocziális intézkedésekben és intézményekben a munkásnép érdekeit. (Ellenmondások.) Zakariás János: Negyvennyolczban nem voltak szocziálisták ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos : Azt állította az igen t. előadó, hogy Németországban Bebel Ágoston, ez a nagynevű német szocziálista vezér az ő hatalmas és nagy pártjával, a mely mögötte ül, semmi pozitiv alkotást megteremteni nem tudott, nem tud most sem és nem fog tudni soha. Ezzel a felfogással határozottan ellenkező véleményen vannak Németországban azok a százezrek, a kik minden választáskor állandóan a szocziáldemokrata jelöltekre szavaznak; azok a milliók, a kik ezeket a képviselőket beküldik a parlamentbe. (Zaj.) Es ne méltóztassék arra hivatkozni, hogy az utolsó választáson 20—25 szocziáldemokrata képviselő kibukott, mert ennek tisztán helyi jellege volt, (Derültség.) és ez nem érinti a szocziáldemokráczia erejét. (Zaj. Derültség.) Az igen t. előadó ur, a kiről elismerem, hogy egyike ama keveseknek, a kik szocziális kérdésekkel nálunk komolyan foglalkoznak — habár nem abban az irányban, a melyet én üdvösnek és áldásosnak tartok . . . (Derültség. Zaj.) Zakariás János : De az országra nézve áldásos ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Méltóztassék csendben meghallgatni a szónokot. Somogyi Aladár: Ilyeneket lehetetlen meghallgatni ! Elnök: De a házszabályok rendelik, hogy kötelessége minden képviselőnek csendben meghallgatni a szónokot! (Helyeslés.) Fábry Károly: De mikor itt is izgat! (Zaj.) Mezőfi Vilmos : ... a t. előadó ur bizonyára tudja azt is, hogy habár a képviselők száma tekintetében Németországban megfogyatkoztak is a szocziáldemokraták, de a szavazópolgárok száma tekintetében jóval megszaporodtak. Förster Ottó: Ezt nem értem! (Derültség.) Mezőfi Vilmos: Vagyis bebizonyult, hogy a mostani választásnál százezrekkel több szocziál-