Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-155

155. országos ülés 1907 május 14-én, kedden. 133 fogást emelni. De nem az a csábító alkalom viszi ki a munkást. Hiszen kivételes esetekben, kétségtelen, kiválóbb és nagyobb keresethez juthat külföldön a munkakereső közönség, de más esetekben viszont a kivándorlás mennyi pusztulást, emberélet tönkremenetelét, családok megsemmisülését jelenti. Ezek ugyan nem jönnek vissza példák gyanánt, hogy hirdessék a kivándorlásnak nagyon sokszor sikertelen voltát. Ugy van ez, mint a sorsjátékkal való üzérkedés, a mely tudjuk, az üzérkedők egész seregének juttat dús jövedelmet és hasznot és csak kivételes esetekben jutalmazza meg egyeseknek próbálkozását, de a nagy tömeg azért mégis odaadja áldozatul filléreit mások boldögitására és gazdagítására. (Ménk helyeslés és taps.) A kivándorlásnál is azok a példák hatnak, a melyekben nyereményt csináltak a kivándorlók, de az elpusztultak ezreinek példája nem hat, mert nem jönnek ide panaszkodni és nem jönnek többé vissza, hogy azokat a sebhelyeket, a melyeket vándorutaikon szereztek, felmutassák. Nekünk, a magyar társadalomnak és különösen a magyar gazdaközönségnek kell odaállani nem saját érdekeink védelmére csak, hanem oda kell állania a nemzeti érdek védelmére. (Igaz! Ugy van!) Mert minden téren láthatjuk, hogy a nemzeti erők megbontására egy nagy, rendszeres munka folyik ebben az országban: (Ugy van!) mindenütt letörni azt, a hol még szervezetten áll a nemzet, ledönteni a parlament tekintélyét, a parlament nemzeti erősségeit, s odaállitani ezek helyébe az izgatóknak hatalmát, a kik jólétet, jobb jövendőt hirdetnek és ígérnek a szerencsétlen munkásságnak, nem törődve azzal, hogy milyen romlást idéznek elő ugy magára arra a munkástársadalomra, mint az egész országra Ezt a törvényjavaslatot nem is kell csak ugy felfogni, hogy az abban foglalt intézkedések fognak itt gyógyitóerővel hatni. Hiszen magában véve az a jogi rendezettség, a mely a cseléd és a gazda közti viszonyt modern jogi szabályokhoz köti, a mi mindenesetre egészséges intézkedést tartalmaz és az, hogy némi humánus kikötöttségeket előír a gazda részére : ez még magában véve nem fogja a bajokat orvosolni. Ez csak intő szó, és a t. földmivelésügyi miniszter részéről abban áll az akczió legnagyobb sikere, hogy ezen szocziális bajokra felhívja a társadalomnak figyelmét, s buzdítja a magyar társadalmat, hogy álljon ellent ezen veszélyes törekvéseknek. Ne zárkózzék el, hanem ha kell barátságos, testvéries, családias érzést, ha kell a humanizmus eszközeit alkalmazza és azonkívül álljon az ellenagitáczió élére és ne nézze közömbösen azt, hogy egy vészes áramlat mint bontja meg a nemzet sorait és mint teszi tönkre e nemzet egész jövendőjét. (Igaz ! Ugy van !) Minden magyar gazda és a társadalom minden tagja legyen ennek a küzdelemnek és mozgalomnak szerves, hatalmas közege és akkor sokkal nagyobb eredményeket fogunk elérni, mint egy pár különben szerencsés törvénymek mégis csak részleges intézkedései által. (Élénk helyeslés.) A másik, a mit előre kell bocsátanom és a mire nézve még megjegyzést kell tennem, hogy mi azért ezekben az intézkedésekben nem mehetünk el odáig, hogy minden terhet a magyar gazdatársadalomra hárítsunk át. Vannak a humánizmusnak olyan követelményei, a melyekért való áldozatok méltányos, hogy a szegény munkástársadalommal szemben meghozassanak. Az ő családjaik gyógyíttatása és kórházba küldése, eltemetése és minden más, a mi a szegényt az ő elhagyatott és szerencsétlen helyzetéből kiemeli: az mind egészséges, helyes és kívánatos intézkedés. (Helyeslés.) De azon esetben, a midőn a munkaadónak magának is nyomasztó az anyagi helyzete és ez önmagában nem nyújtja azt a lehetőséget, hogy ő álljon elő és ő nyújtsa egyedül azokat a segítőeszközöket, akkor azt gondolom, méltányos a szubszidiárius eljárás, hogy ezt a terhet levegyük a gazdaközönség vállairól és megoszszuk azokkal, a kiket illet, rárakjuk az egész társadalom vállára, besorozzuk az egész társadalom kötelességei közé, (Elénk helyeslés.) mert nem a szerencsétleneket kell elhagyni, de a szerencsétleneken való segítést nem kell egyoldalú kötelezettségé tenni egy olyan osztály számára, a melyet azon kötelezettség az általa létesített jogviszonyból kifolyólag egyoldalúan nem terhel. (Igaz ! Ugy van í) Vegyük figyelembe, a mit az előadó ur olyan ékesszólóan fejtegetett, hogy a magyar gazdatársadalom milyen helyzetben él ma és milyen szerepet vitt a magyar nemzeti társadalomban. Tudjuk, hogy azt az egyoldalú gazdasági fejlődést, a mely országunkban évszázadokon keresztül fennállott, nem engedték, hogy megváltozzék. Nem engedték, hogy ez az ország az egyoldalú mezőgazdasági termelésről más művelt államok példájára több irányú gazdasági erőforrások megszerzésére térhessen át. De azokban az időkben mégis volt két körülmény, a mely előnyül szolgált és védelmezőjéül a magyar gazdaközönségnek. Az t. i., hogy a natxirális gazdasággal az állam részéről is csak naturális terhek jártak. A militárizmusnak, a kultúrának, a beligazgatásnak és más szükségleteknek óriási terhei, a melyek egy modern állam berendezéséből önként előállottak, akkor még nem merültek fel. A kicsiny társadalomnak kicsiny állami szükségletei voltak csak, a melyeket a magyar gazdatársadalom el is birt. Azonkívül még azt is keU konstatálnom, hogy azért még sem volt olyan egyoldalú abban az időben sem a mi gazdaságunk, mert addig, a közlekedés hiánya természetes akadályokat állított fel, addig minden vidék ellátta otthon a maga szükségletét iparban és kereskedelemben és el tudta látni magát honi termékekkel, idegen munkáskezek termékei nem nyomultak be az országnak a legutolsó, a legalárendeltebb helyére is. De a mióta magunk, önként, óriási költséggel