Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-148

líH. országos ülés 1907 csak logikai következménye az egész intézkedésnek és honorálja azt. a mi Goldis László képviselő ur tegnapi fejtegetéseiben tényleg igazságnak bizonyult, hogy t. i. a tanítók felfüggesztésére vonatkozó intézkedés, a mely a 23. §-ban benne van arra az esetre, a midőn a miniszter rendeli el az eljárást, nincs benne arra az esetre, midőn az illető iskolafentartó hatóság a maga jószántából indítja meg az eljárást. Mindkét módosítás tehát tisztán csak a törvényjavaslat intencziójának tüzetesebb és szabatosabb körülírását czélozván, mind a kettőhöz szívesen hozzájárulok. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az előadó ur nem kívánván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Elsősorban felteszem a kérdést: méltóztatik-e a 24. §. meg nem támadott részét a közokatásügyi és pénzügyi bizottság szövegezése szerint változatlanul elfogadni, igen vagy nem % (Igen !) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a képviselőház a 24. §. meg nem támadott részét változatlanul elfogadja. A 24. §. három első bekezdésével szemben az előadó ur elleninditványt nyújtott be. A három bekezdéssel szemben tehát szavazásra fogom bocsátani az előadó ur elleninditványát. Akár az eredeti szöveget, akár az előadó ur ellendinditványát méltóztatik azután elfogadni, külön fogom feltenni a kérdést Tóth János képviselő ur módosítására nézve, a mely ugy az eredeti szövegbe, valamint az előadó ur elleninditványába beleilleszthető. Méltóztatnak hozzájárulni, hogy igy tegyem fel a kérdést? (Igen //Kérdem a t. házat : méltóztatik-e a 24. §. három első bekezdését, szemben az előadó ur elleninditványával változatlanul elfogadni % (Nem !) Kijelentem, hogy a képviselőház nem fogadja el a 24. §. három első bekezdését változatlanul, hanem elfogadja az előadó ur elleninditványát. Kérdem már most: méltóztatik-e Tóth János képviselő urnak a módosítását elfogadni ? (Igen!) Kijelentem, hogy a képviselőház Tóth János képviselő ur módosítását elfogadja. Következik a 25. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 25. %-t). Elnök: Az előadó ur nem kíván nyilatkozni. Hammersberg László jegyző': Artim Mihály! (Nincs itt !) Gróf Teleki Arvéd ! Gr. Teleki Arvéd : T. képviselőház! Miután már előttem mások kellő időt fordítottak ezen törvényjavaslat megvitatására, a magam részéről csak igen röviden kívánom a 25. §-hoz teendő módosításomat indokolni. Ezen indokolásom közben kérem a t. ház szives engedelmét arra, hogy a nemzetiségi kérdésre egész röviden kitérhessek, miután ez ettől el nem választható. Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e megengedni a képviselő urnak, hogy a tárgytól eltérve, a nemzetiségi kérdésről a maga egészében nyilatkozhassak. (Igen!) Tehát a képviselőház megadja az engedélyt. Gr. Teleki Arvéd : A nemzetiségi kéidésnek április 25-én, csütörtökön. 7 megítélését illetőleg több rendbeli tapasztalatom van. Ezek egy részét ugy szereztem, hogy egyidejűleg magyar, román és szerb lapokban czikkeket közöltem az »Értsük meg egymásU témájáról. Ezekért számos üdvözlő iratot kaptam, a melyekből azt a meggyőződést szereztem, hogy az agitátoroktól még félre nem vezetett nemzetiségek kebelében is nagyon sok józan felfogással lehet találkozni. így pl. elfogadták azt a véleményemet, hogy nagyon jó, hogy ha a magyarok a nemzetiségek nyelvét tanulmányozzák, de még jobb, hogy ha. a nemzetiségek az állam nyelvét megtanulják, mert ez hasznos rájuk nézve. Ezt a magyar államnyelv tanulását már teljes odaadással gyakorolják is, pl. a rutének és a szászok, a kiknek képviselőit a koaliezió táborában van szerencsém üdvözölhetni, a németek, a kik a mi padjainkra is küldtek képviselőket, azonkívül gyakorolják a szerb radikálisok, a kik a szerbek óriási nagy többségét képezve, a lefolyt alkotmányvédő küzdelmeinkben a függetlenségi párttal vállvetve küzdöttek nemzeti jogainkért. így tehették lehetővé azt, hogy Újvidék városa Délmagyarország összes városai között legtovább tudta fentartani a küzdelmet az alkotmánytipró kormány többszörös megsemmisítési kísérlete daczára is. Legutóbb, mintegy két héttel ezelőtt a szerb radikálisok az Újvidéken megtartott nagy népgyűlésen 800 választópolgárral jelentek meg és a több ezer főnyi magyarsághoz csatlakozva, szállottak síkra az önálló magyar vámterületért és az önálló magyar bankért. (Éljenzés.) Ezekre nézve azoknak a jóakaróimnak, a Iák mindig becsapástól féltenek, felolvasom azt a néhány sort, a mit Újvidéken a népgyűlésen elmondottam (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Ujabban már nem féltik az én jóakaróim az életemet a szerbektől, hanem attól óvnak, hogy be ne csapódjunk a nagy barátságtól. Erre válaszom az, hogy nekem egy szerb szavazatra sincs szükségem, tehát nekem nem lehetnek a szerbekkel önző czéljaim. Én magyar és német szavazóimnak sem Ígértem semmit, ép oly kevéssé a szerbeknek. Tőlük sem kívántam semmi Ígéretet, igy tehát nincs meg a lehetősége a becsapásnak. Barátságunk nem a kölcsönös ígérgetések ingatag talajára, hanem a kölcsönös megértésen alapuló szimpátiára van épitve.« Mindenkitől megkövetelem, hogy tartson olyan magyar sovinisztának, mint a milyen sovinisztának egy orosz, egy angol vagy egy franczia művelt polgár magát tartatni kívánja és nem félek attól a vádtól, mintha a túlengedékenység vagy a gyengeség érzése venne erőt rajtam akkor, a mikor még az árnyékát is kerülve óhajtom látni annak, mintha ebben a törvényjavaslatban, a melyet magas államférfiúi alkotásnak tartok, a mely épen azt czélozza, hogy a magyarság a nemzetiségekkel a közös nyelv ismeretének terjesztése folytán szorosabb kapcsolatba jusson : a nemzetiségek iskoláinak elkobzására irányulna a kormánynak burkolt szándéka.