Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-155

132 155. országos ülés 1907 május lí-én, kedden. zatokban is el kell a lehetőség határáig menni azért, hogy biztosítsák maguknak a nemzet egészének elismerését. (Helyeslés.) Nem tagadom azt, a mit többször ismételtem és hangoztattam, hogy ezen javaslat terheket ró a gazdákra, de a gazdáknak meg van adva a lehetőség, hogy magukon segítsenek. Nem akarok másra kiterjedni, mint arra, a mit már egy alkalommal az igen t, miniszterelnök ur megígért. Eléggé megbízható számitások szerint a magyar földre betáblázott terhek után a magyar gazdák körülbelül 40—50 millió koronával több kamatot fizetnek, mint kellene fizetniök. Ha keresztülviszszük azt, hogy ezek a terhes adósságok konvertáltassanak becsületes kamatúvá, (Elénk helyeslés.) 40 milliót takarítunk meg elsősorban a gazdáknak, másodsorban a nemzetnek. Ebből a 40 millióból egymagából bőven fedezhetők lesznek azok a terhek, a melyek a gazdákat ezen javaslat alapján terhelik (Taps.) és akkor, t. uraim, a magyar gazdaosztály a nélkül, hogy önzéssel, szűkkeblűseggel vádolhatnák, képessé lesz ezeket a terheket elviselni, szolgálatot fog tenni a nemzetnek, biztosítja a társadalmi fejlődést, de egyszersmind a gazdasági emelkedést is az egész nemzet részére. (Helyeslés.) Én annál is inkább ajánlom ezt a javaslatot elfogadásra, mert a szocziálista táborból sűrűn felhangzik az, hogy ez az utolsó u. n. osztályparlament. Nos hát, t. képviselőház, méltóztassék összehasonlítani azokat az alkotásokat, a melyeket ezen a téren a nem osztályparlament, a német birodalmi gyűlés, az általános választói jog alapján összegyűlt franczia képviselőház, vagy maga az angol törvényhozás alkotott: humánizmus és a gyengébbek iránti gondoskodás tekintetében ezzel a törvénynyel meg fogjuk előzni mindazokat az országokat, (Igaz! Ugy van!) és akármi következik is, a magyar gazdaosztálynak, ha ezt a javaslatot törvényerőre emelte, meglesz az a megnyugvása, hogy akkor, mikor kényszerítve nem volt rá, mikor járhatott volna el az önzés parancsa szerint, az általános nemzeti érdekeket tartotta szem előtt (Igaz! Ugy van!) és ezeknek igyekezett eleget tenni. Ezen az alapon bátor vagyok elfogadásra ajánlani a törvényjavaslatot. (Általános, élénk éljenzés és taps.) Elnök: A földmivelésügyi bizottság előadója nem kívánván szólni, szólásra következik? Hammersberg László jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. képviselőház! Az előadó urnak igazán mélyreható fejtegetései felmentenek engem attól, hogy hosszasabban indokoljam meg azon előterjesztésemet, a melyet a koaliczióhoz tartozó t. képviselőtársaim nevében teszek, a midőn a koalicziós-pártok hozzájárulását a javaslathoz és annak általánosságban való elfogadását a képviselőháznak bejelentem. Mi elfogadjuk a javaslatot azért, mert az abban foglalt intencziókat magunkévá teszszük. (Ugy van!) Lehetetlenség, t. ház, hogy azon a téren, a mely a társadalomnak nagy és jelentőségteljes rétegeit érinti, a jogi rendezetlenség továbbra is fenmaradjon és elavult rendelkezéseiben az idő által már régen túlhaladott törvények intézkedései legyenek e téren továbbra is érvényben. (Igaz! Ugy van!) De magunkévá teszszük azon okból is a javaslatot, mert sem a magyar törvényhozás, sem a magyar társadalom nem zárkózhatik el többé bizonyos eszméknek és áramlatoknak uralma elől. Ezek ma már fokozottabb mértékben teszik kötelességünkké, hogy az alárendeltebb társadalmi osztályok irányában a humanizmus nagyobb követelményeit érvényesítsük. A magyar társadalom sohasem zárkózott cl azok elől a nemes nagy kötelességek elől, a melyekkel alacsonyabb sorsban lévő embertársaival szemben eljárnia kellett. De ha nem is a humanizmus érzése vezetné a magyar társadalmat, azok a veszélyek, a melyek előttünk állnak és a melyek mellett behunyt szemmel nem mehetünk el, figyelmeztetnék a magyar gazdatársadalmat és törvényhozást arra, hogy ezen a téren ma már sürgősen oly intézkedések szükségesek, melyek a társadalom mélyebb rétegeiben, a munkásosztálynál a további visszásságokat, békétlenségeket lehetetlenné teszik, vagy legalább is kevesbbitik. Mert a veszély nem abban áll, hogy egy mozgalom keletkezett, mely a gazdasági munkásosztálynak sorsát és anyagi helyzetét javítani kívánja, — a veszély nem ebben van, mert ezzel könnyen lehetne számolni a kereslet és kínálat törvényei alapján — a veszély abban van, hogy az elégedetlenséget és elkeseredettséget olyan fokban keltették fel a lelkekben, hogy azt a két osztályt, a munkásosztályt és a munkaadó osztályt egymással szemben mint ellenségeket akarják odaállítani, ugy hogy nem lehet számítani ma már a munkaadónak a munkásnép odaadó munkájára, bizalmára, szeretetére, hanem ellenkezőleg, számolnia kell azzal az elhidegültséggel és ellenséges érzülettel, a melyet az izgatók a munkásnép lelkében felkeltettek. Markos Gyula: Fizetett ellenség! Holló Lajos: Azonkívül számolnunk kell azon veszélyekkel is, hogy nemcsak ezt az elhidegülést és ellenséges érzületet látjuk felkeltve, hanem egyúttal azon törekvést is, a mely ezen földtől való elszakadásra akarja rábírni a munkáskezeknek egész nagy tömegét. (Igaz! Ugy van!) Vannak vármegyék, vidékek, a hol az a munkásnép, talán egy szebb jövő reményei által kecsegtetve, vándorbotot vesz kezébe, itt hagyja az országot és ez által a legnagyobb katasztrófák elé fogja talán állítani nemzetünket. (Igaz! Ugy van!) Ha ezt csak a viszonyoknak természetes fejlődése idézné elő, ha csak az, hogy más boldogabb országokban nagyobb jólét és kereset kínálkozik a munkásnép számára, akkor ez ellen nem lehetne semmi ki-